Vers mindenkinek

reccsen bennem az élet
jobbra-balra dől,taszít
a számban fémes érzet
csak a napfény ami vidít

Ma... Őszi Szalonban este 7-től
BÁNOSI GYÖRGY költői estje lesz a Ködlámpa sorozaton!
utána önhatalmú György-napozás, borokkal ;)
lesz még: versek - zene - táncika valamelyest
Gyertek!!!!

szóval helyesen:
ha megrengeted az eget
a dörgés elhaló szavára
ijedeznek a gyerekek
és sírva vágynak napvilágra
szívükön, szemükön lomha pára
és fiatal félelem lebeg
úgy vágynak régi égi fákra
mint a múlt-avarból a levelek

21605-höz...
én még nem próbáltam... de most...:
ha megrengeted az eget
a dörgés elhaló szavára
ijedeznek a gyerekek
és sírva vágynak napvilágra
szívükön, szemükön lomha pára
és fiatal félelem lebeg
úgy vágynak régi égi fára
mint a múlt-avarból a levelek

Jónás Tamás:
fentről nézve
--------------
persze megértem jó leszek persze
nem akarok gondot okozni senkinek
elnézést ha mégis vagy ha mégse
megfordítanám ha még meg lehet
tudom a tökéletességet még vágyni is hiba
de mivel saját képmására teremtett...
belátom: ez az út visz a pokol bugyraiba
s hogy el kell s el is fogadom a rendet
úgy van: gyakran nem gondolkodom logikusan
vak vagyok és öntelt sokat unatkozom
nem látnám a dolgokat ilyen tragikusan
ha erőt vennék végre egyszer magamon
mert annyi kincsem van miket nem becsülök
és hajlamos vagyok elfeledni a jót
a pocsolyákat nem kerülöm: beléjük csücsülök
s gyakran a magam hasznára forgatom a szót
illetlen vagyok és határokat nem tisztelek
nem bírok hétköznapi lenni ha kéne
nevetséges hogy még mindig ugyanaz a kisgyerek
vagyok mint tizenkilenc éve
szabálytalanságaimnak semmi hasznuk
nehéz elviselni azt a sok apró hibát
érdekesek persze néha de ha kimondjuk
végre az igazat: fárasztóak egy életen át
tudom: oda kellene figyelnem magamra
hogy ne csak magamra figyeljek folyton
persze-persze és oda egy-két szavamra
nem árthat meg az a kis önkontroll
tulajdonképpen mit képzelek én magamról:
isten vagyok zseni vagy próféta talán?
én is csak szénből, aminósavakból...
és én sem tudhatom holnap rám mi vár
tudd meg (tudom): nem vagy a magadé
játszhatsz magaddal de a kütyüt el ne rontsad
az élet - vedd úgy - haladék
s ha bármi vagy is, bármi jó, fentről nézve roncs vagy

"foglalkozása szerint: szóesztergályos
(hobbiszintű rímfaragó)
és mint ilyen - rímfarag. ó
micsoda lelemény... nem igaz?
micsoda? lelemény?!
nem. igaz.
viszont ha tudjuk, hogy
a központozás opcionális,
miért ne lehetne a hangsúly
is az.
hag-súly: ezzel persze nem
a hang anyag természetére
utalok...
(vagy a -ng- hanyag természeté...)
najó.
-azért remélem, nem a
falnak beszélek..."

Azt mondta: Véletlen.
Azt mondta: Gombolyag.
Azt vinnyogtam: Nyeem...
Azt nyeem leheeeet...

Halott vagyok, itt fekszel mellettem
Gondolatból – nektek sem kellettem
Mentem én is – nem jöttél utánam
Gondolat-ház gondolat-hazában
Megszültelek, s te szültél meg engem
Nem is éltünk, el kellett felednem –
Valóságos, úttalan burokban
Járt utamat százszor lefutottam
Letértél már? Képtelen vagyok rá
Halott az ész, hisz’ semmi sem hatott rá
Mondhatnám azt is, hogy tegyünk valamit
De semmi sincs, és nem is volt szavam itt
Tedd meg bátran, úgysem lesz igazad
Igazság az, ha megtartod mind szavad
Némasággal többet tudsz mondani
Mint amit csak szavakból hallani

Szavak
Milyen sok használhatatlan kacat
gyűlik össze a fejemben. Leírom,
mégsem lesz használhatóbb; csak vacak
sorok, unalmas érzések. A kínom
nem lesz így sem könnyebb, sem nehezebb,
sőt, az örömöm is ugyanaz marad.
Úgy szólnak, mint csöpögős lemezek
valami ócska lebujban. A szavak
már csak ilyenek, nem jelentenek
sokat. Ha így nézem, ezt, ha máshogy, azt.
Úgyis hámozni kell a lényeget.
Az ital legalább tompít és fogyaszt,
gondolatot legalábbis. Eget
festeni szemekkel. Az talán mulaszt.

Sánta sorok
Fejed alatt párna,
nyúzott,
pedig épp tegnap volt
újrahúzott.
Holnapomban minden
tiszta,
nem árt nekem semmi
szurka-piszka.
Életemben nincsen
titok,
azért mégsem mindent
fitogtatok!

Gondolkodó
Verses mese
Senki földjén száguld lassan, egy kicsi busz, nyolc utassal:
Rodin, Rousseau, Van Gogh, Dante, Szókratész, Kant, Albert Einstein.
Útjuk árnyas, nem túl kies, úttörők ők, nem földiek.
Mivé lesznek, kiderül majd, 25 sor, nem túl sok az.
Nem sejtik, hogy hova mennek, Einstein nyugtatgatja őket:
„Nyugi fiúk, megérkezünk, veszélyre mind nyelvet öltünk.
Bár nagy a világegyetem, de nem biztos, hogy végtelen.”
Az ülésében Szókratész, dohányt sodor és útra kész.
Kérdezik, hogy milyen márka, multifilter, nem szofista.
Kibámulván az ablakon, állatokat lát egy platón.
Mosoly csalódik ajkára, eszébe jut tanítványa.
A szomszédos ülésen Kant, egy idő után megzakkant.
Leghűbb társa egy szép blöki, érdek nélkül tetszik neki.
Megeteti, becézgeti, nyálacskáját törölgeti:
Rászoktatta erre sajnos, előző gazdája, Pavlov.
Kutyus mellett másik társa, Schrödingerék kismacskája.
A természet hívja Rousseau-t, nem is szólnak rá egy rossz szót,
Megállnak egy parkolóban, már benn is ül a bokorban.
Miközben a gödrön gubbaszt, Rodin szobrot formál róla.
Visszaülvén már azonmód, beüzemelik a magnót.
Kossuth Rádió épp mesét ád: A császárnak új ruháját.
Van Gogh most a füléhez kap: ez már túl naturalista!
Keres hát inkább kis zenét, eltekerve Andersenét.
Fölkapja a vizet Dante: „Mé’ kapcsoltátok a dánt el?!”
Választ erre nem szerezve, pokolba kívánja őket.
Hetükben egy közös pont van: túlélik a nyolcadikat.
De a busz már nem állhat meg, robog tovább sűrű ködben.
Útjuk hosszú, tekervényes, de a végén célba érnek:
A pont ahol megpihennek: az emberi emlékezet.

21681. A hasonló fűzfapoéták köszönik... :) ))
Valami búg.
Ja, a ventillátor az.
Idelent már meg se hallom,
ha hív a tavasz.
Egy dallam cseng a falakban.
Egy régen énekelt dalomé.
Nem volt, ki meghallja,
mert itt lent egyedül vagyok én.
Egyedül.
Hideg a padló.
A kezem is.
Kattognak a billentyűk.
Villog, csipog:
"Önnek üzenete érkezett."
Ő írta.
Köhögök, fulladozok.
Vége. Rendszerhiba.
Kész. Nincs tovább.
Na ne. Aztán olvasom:
Ráérsz kedden?
Dobognak a lépcsőn.
Vacsora illata száll.
Hahó, tavasz!
Meghallottam a hangod!

igazából nem tudom, mit miért csinálok, megérzésből, vagy dacból és élvezetből - most élvezem, hogy a megérzésem ellenére le fogom ütni a FELVISZt és kiakadok a hülyeségemtől. két vers itteni perfomance-ként az örvény útkereszteződéséből, ahol forog az ördögi kör, ahol - mint mindenhol - az örvény lefelé húz. üdv. a hasonszőrű fűzfapoétáknak...
metamorfózis
kusza farsangi játékkal képzeled
kicsiny és fájdalmas jóságod képződését
amíg
hangtalan varázslattal leplezed
huszonéves viasztested lepkeszárnyait
ami
bőröd alatt feszít és tép belőled
bíborszín felületet
(...)fúzió után
marseilles-betűs fölirat hangoztat
kétsíkú imitatív kápráztatottnak
alárendelve a haldoklókat
a halottnak
határt takaró határlepel
hiányt pótló hangtalan léptek
sugárzó gondolat
érzékekhez hűtlen
hiányzó határpillanat

ha sok volt egyszerre, akkor elnézést

Az ultakonzervatív részeket kiszedtem, íme:
Elöljáróban annyit mondok,
Hogy az aluljáróban
A belváros bulváros környékén
Egy tékozló fiú vár ott,
Egy szétfoszló hiú álmot
Itt Európában a Föld szélén
Reggel a body, este pár dizsi
A zene londoni, a kaja párizsi
Az erőgépek a nyerőgépek,
Az őrző-védők előlépnek
Ne élj a mostnak, ne élj a mának
Élj ma az örökkévalóságnak
Hagyd, hogy az Úr most megtaláljon
Hogy visszavárjon és újra lásson
Hogy elfelejtse a bűneid
És mindent megbocsásson
A fitness mit tesz veled
Azt hiszed jobb lesz neked
Ha majd hasonlítasz arra
A gépfegyveres, lézerszemes
Kifúrt fülű, kigyúrt kezű arcra
Arra a technós, diszkós, mackósra
Vagy a hóbortos snowboardosra
Inkább gyere vissza a 6:20-assal
A zsebedben azzal az egy huszassal
Koszosan, fázva és éhesen
De az Atyádnak mégis édesen
Neki többet érsz, mint a vagyon
Mert szeret téged nagyon
Neki többet érsz, mint a világ
Gyere haza már, gyere haza már
Gyere haza már!
---
...
A polcon szétgurult filctoll-nyaláb
A TV-n üvölt a Flintstone család
A rezsón leégett tarhonya
Elfogy a nap és leszáll az alkonyat
Aztán az est, egy autó alá befut a nyest
A nejed ül egyedül és az ablakon les
Keze kicsit érdes a mosogatástól
De azt, amit ő ad, azt nem kapod mástól
Igaz, nem olyan már néhány gyereked után
Mint az a vadidegen, a kirakatbabád
Akivel flörtölsz, azt hiszed föltörsz?
Olyan szánalmas vagy, ahogy görcsolsz
Közben a fiad keres telefonon
Ne hagyd, hogy a hangpostás beleszóljon
Ne hagyd, hogy összetörjön a szíve
És egy életen át vigye azt a sok nyomást
Amit egy gombnyomásért fizet
Azóta keserű a tejcsoki íze
A kedvenc játék is csak ott pihen dísznek
Csak azt kérdezik tőled, mikor jössz már?
Engedd el a kezét annak az idegen nőnek
Holnapra a gyerekek a fejedre nőnek
És megkérdezik tőled, hogy hol voltál
---
A hapsi az ürge a csávó a krapek
A mandró az ipse a szivar a gyerek
A manus az öcsi a pasas a szaki
A haver a hapi a fazon a muki
A bróker a joker a sóher a jófej
A seftes a peches a nyertes a kóser
A fej és a tag és az arc és az agy
Mindez nem te vagy
A nem piskóta a penge a süti
A frankó a kajak a húzós a tuti
A kvázi az uszkve a sac per kábé
A seperc a sipirc a fundakávé
A rocker a popper a rapper a nepper
A dealer a spieler a black an' a decker
Te nem vagy az és nem is leszel
Amit a világ kieszel.
Mondd, mi leszel, ha felnőtt leszel...
A stexes a lóvés a vastag a suskás
A ruppós a zsozsós az öcsi a Puskás
A DJ Bobó a Dr Bubó
A Hobó a Dobó a kékfényes Szabó
A Defoe az UFO a trafó az IFA
A kofa a köfa az ÁFA a FIFA
A fej és a tag és az arc és az agy
Mindez nem te vagy
Az Ali a Pelé a Lenin a Lennon
A Louis de Funes az Alain a Delon
A Dodó a Bubu a Pepe a Csucsu
A Pötyi a Csöpi a Bubi a Cucu
Az ABS a BBS de a legjobb majd a végén lesz
Mert nem te vagy az és nem is leszel
Amit a világ kieszel
Mondd, mi leszel, ha felnőtt leszel...
---
Mi ez a forgatag a Moszkva téren
Hirtelen túl vagy időn és téren
Mert a prédikátoron át
Most először hallod az Úr hívását
Ez a niagarai égi tengerek szava
És nem a garay téri lengyelek zaja
Ami belülről tör föl, felemel a földről
Ezen a világon nincsen olyan, amitől:
Ne szedj hormont, hogy nőjön a muszklid
Ne légy mormon és ne légy muszlim
Ne légy hideg és ne légy meleg
Légy inkább tüzes, hogy a világ ne játszon veled
Hidd el, te vagy a templom, és nem az a kápolna
Ha bemennél, a doki két hétig ápolna
Nyisd meg a szívedet, itt az örömhír neked
Ha behatol mélyen, akkor egyszer csak hirtelen:
---
Papa kérlek nyomd el a cigit
Most egy kicsit csak ülj itt a padon
Operálnak a télen a dokik
De én ezt úgy nem akarom
Papa a mennyben tudnak rólad
Azt is tudják, hogy lesz holnap
Ne aggódj majd holnap te is megtudod
Papa hidd el, az élet boldog
Ha nem is látszanak úgy ma a dolgok
És a nap fenn ugyanúgy ragyog
Csak egy ronda felhő van ott
Az élet azt akarja, hogy dalolj
Szabadulj ki a súlyok alól
Mondok most valamit, amitől feldobódsz
Rájöttem te voltál a télapó
Látszott a kabátod a prém alól
Teltek az évek és a hónapok
Leírtam százszor, most már majdnem jó vagyok
Az első tavaszi naptól olvadt csoki mikulás ok a sarki boltban
A leveles ládában köszönő lap, helló srácok: Bandi jól van
Te meg a kertben szerelsz bicajt, mindig szeretted a gyerek ricsajt
Anya serényen törli a koszt, aztán kérdi: ízlik a koszt?
Ebéd után a diós desszert Gojko Mitic-csel a jugó western
Néztük a Zorrót néha a Tenkest tudtuk a győztest tudtuk a vesztest
Büszkén mutattad a jegygyűrűdet a fotóalbumból a legsűrűbbet
Karodon gyerekek nyakadon anya lóg
Az életed lesz még a mennyel analóg
Rájöttem te voltál a télapó
Látszott a kabátod a prém alól
Engedtél győzni mindig szkanderben
Előre tudtam, mint az Andersent
A hangosbemondó majdnem szétesett
Anyukáját várja egy kisgyerek
Az évek repültek de nem veled
Csak én lettem valahogy emberebb
Órát kaptam focit meg diktafont
Ha néha kellett egy két nagy pofont
Azt hittem akkor nagyot tévesztessz
Most látom kellett ez az élethez
Rájöttem te voltál a télapó
Rájöttem te voltál még annyi jó...
VÁRD
Multicégek dózerolják a kis teret
Áruházlánc épül, biztos ismered
Gépek jönnek a felszakított pázsiton
Jégszívű technokraták a grániton
Nagyra gyúrt műemberek a dzsipeken
Lelkül nincsen, tiszta úgy, mint filmeken
Bálványokhoz térdepel a fél világ
Senki nem vár a lényegre, te mégis vársz
Várd, ha elfogy a Föld a lábad alól,
Ha nem lesz az ég, a Nap, a Hold
Akkor is várd a Megváltód
Várd, ha minden az életedre tör
Ha elvisz a szél, ha befed a föld
Testedben látod újra Őt
Egy kiglancolt roncs autó sötét üvegét
Löki ritmusra a bunkó techno
Szerény szókincsű tart fiatalok
Imitálják a huszadik Rambot
A hipnotizőr igazából éjjeliőr
De van rajta bőr, magáról posztert gyárt
És pótszert árul egy tetovált kölyök
De te várd, a Megváltót várd
Várd, ha elfogy a Föld a lábad alól...
Igen, itt minden pirosnál lemossák a szélvédődet
Csak ki ne fizesd őket,
A hulligánok, a hallogének
Hidegek, számítók, mint a számítógépek
Fogyasztók, akik vérfagyasztók
Akik nem látnak már a sok Dallastól
Itt semmi sem használ és minden árt
De te várd, várd a Megváltót várd
Várd, ha elfogy a Föld a lábad alól...
Várd, mert Ő minden életet figyel
De soha nem felejti el,
Hogy egyszer majd érted jönni kell
Várd, ha elfogy a Föld a lábad alól,
Ha nem lesz az ég, a Nap, a Hold
Akkor is várd a Megváltó

ja, visszatérve, keresztény popzene, begépelek még 1et

Bocsánat, elírtam. Nem >sz<, hanem >az<.

Kevés sz igaz könny, ritka az őszinte bánat,
Legkevésbé hűtlenné lett szertődtől várjad.

Örökség
Már hiába kiabálnék utánad,
nem jössz vissza soha többé hozzám!
Pedig, de szívesen melléd húzódnék,
vagy legalább ruhád ujját fognám.
Tőled kaptam az őszinte szavakat,
s Ki egy volt Veled, adta a szívét,
s örök időkre tettem fogadalmat,
hogy nem rontom meg nevetek hírét.
Örökségül hagytátok rám hitetek,
s kértétek Istent, vigyázza utam;
békében a sorssal vonszolom létem,
mert ott vár kenyerem végén, Uram!

pofonvadászat, foltos tehénen pajkos pillantása csak
és nem teljesen mindegy, hogy melyik tehenet fejed,
hogy hol van a foltja és hol van a fejed

nacsá, viszlát a Noaty Hepajon este!

egy titkon bokononista buddhista tanító utolsó szavai: teljesen mindegy! (ugye, BBK?? :-)))))))) )

ja :-) persze, losszúfogalmasztam... :D
(és az milyen durva, h direkt üldözteti magát a vallás, merkülönben elhalna... avagy neki is ko-am-póóó lenne)

668.
Nem. :) ))
669.
Van, aki tudja. :) ))

Ezaz! Éljen soká a bokononizmus!
mindenki bokononista, csak még nem tudja

Kati!
Tu hablas espanol?

Ó, a Central Parkban
horkoló piás,
dzsungel mélyét járó
oroszlán vadász,
kínai fogorvos,
angol királynő -
a nagy masinában
egy srófra jár ő.
Klassz, klassz, csuda klassz,
Klassz, klassz, csuda klassz,
Klassz, klassz, csuda klassz -
sokféle a népség,
a gép ugyanaz.
(Bokonon: Ötvenharmadik Kalüpszó)

Bokonon, de rég hallottam róla:
"Irányítsa éltedet a foma (ártalmatlan hazugság), mert általa leszel bátor és szelíd és egészséges és boldog."
:) ))

Verde que te quiero verde.
Verde viento. Verdes ramas.
El barco sobre la mar
y el caballo en la montaña.
Con la sombra en la cintura
ella sueña en su baranda
verde carne, pelo verde,
con ojos de fría plata.
Verde que te quiero verde.
Bajo la luna gitana,
las cosas la están mirando
y ella no puede mirarlas.

Bokonon könyvének utolsó lapja -
hagyjátok az életet azokra, akik élik
mosogassatok el magatok után
zárjátok be az ajtót lefekvés előtt
ismeretlen úticélok - Isten táncórái
haljak meg, ha értem