Igen, sikerülni fog. Most előre megmondom.
Neki is megmondtam, de ő is kétkedik a
saját sikerében. Persze nem mi tehetünk
róla. Ők tehetnek róla, amiért
ilyen kis beszarik, nem harapunk, nem ám!
Hát most aztán mit csináljak? asszem
ülök a fenekemen, és várok.
És várok... de nem sokáig bírom
toleranciával. Egyszerűen nem fogadja be az
egyéniségem a hosszú
várakozást. Értsd már meg!!!
(Önnek telepatikus üzenete érkezett.
Sípszó után: Légíszi írj
már vissza! Ha én vettem a türelmet,
és írtam neked, akkor te is vehetsz egy kis
türelmet és válaszolhatsz. Vagy a
durvább változat: Te kis ****, miért
nem írsz már??!!)
Remélem vili. Nem az a Vili, csak úgy vili.
Áh, menj a fenébe. Igen, most is. Elegem van
belőled, nem világos még???
Bocsibocsi... Nem akarok én kiabálni ,de
hirtelenharagú vagyok, és mindig kihozol a
sodromból. Igen, a sodrombóóól!!!
Hülye. Nagyon hülye. Jólvanna,
sértődj csak meg, én nem bánom,
holnap már úgyis az én kegyeimért
fogsz könyörögni...!!! Naaa... Csacsi
öreg medvém... Nem volt ez komoly.... Ne
sírj...! Naaa...
Hát ez elment. Vagyis ő. Igen. Jajj.
(sóhaj) Tök jó ez a póló,
amit ma vett föl. Igen... (vigyor) Nézd,
visszajön! De jó! De mit keres itt?
Annyira... jó ez az egész. Igen. Az
endrenalin szintem, igen, megy föl, jajj...
Hé, ez idejön...!!! (tágra nyílt
szemek) Jesszusom! Mi... mit akarhat? Nem, biztos nem,
ne vedd olyan tutira. A francba, neked lesz igazad!
Neee... Én még... Hehe. Hehehe...
Ez most nem egészen vers, de annak is lehet
tekinteni... :) ))