nem fogjuk tisztázni ezt sose,
vagy ha mégis, akkor majd magától
feloldódik, kiszökik a lelkem a
karámból,
és úszni megyünk a nemlétező
tavakba,
ahol lebegősebb az élet
mint egy üveg pezsgő,
és végre felnő
mindenki a feladathoz,
hogy olyan legyen, amilyen
sose mert volna azelőtt,
de most már igen,
mert azóta átkelt a vizen,
és csak távolról üzen
minden korábbi félelme,
álságos-álma...
csak a jelen a való,
és robbanhat végre a bármi,
a lélek-ablakból rálátni,
bármi, amit akarsz,
bármi, amit megengedsz,
bármi, amitől nem félünk
- és nem félünk már semmitől
-
(mert csak nekidől
a gombjaimnak, és rakéták indulnak
el)
bármi, amit valaha szerettél volna,
bármi, amit most szeretnél,
velem bármit megtehetnél,
...
de annál többet nem.