Re:047
Csak egy ábránd, amit szerettem
benned, mert minden férfi ostoba.
Hiába van benned is virág,
csak bársony,
nem hervad, de nem is nő soha.
Taszít és vonz, ölel és tol
karod.
Érted lettem volna minden,
ha Te úgy akarod.
Bár éreztél volna inkább,
de csak az agyad kattogott.
Ketőnk helyett is én örültem,
az egy, időtlen pillanatnak,
mely minket összehozott.
Azt hiszed, megkaptál,
s hogy tiéd mindenem.
Birtokod vagyok,
és nincs már életem
rajtad kívül.
De nem tarthatod meg
most talált kincsedet.
Nem érdemelsz semmit,
ha nincs benned tisztelet.
Tudom, már nem viszel fel többé,
hiába várnak a hegyek.
Mind csak ripacsok vagytok,
nem istenek.