Vers mindenkinek

Ez új, leginkább irodalomról szóló honlap indult útjára.
Még eléggé friss.
Akinek van kedve, az nézze meg magának! ;-))
http://www.vadalma.hu

Lámpafény
Ó lámpafény, oly szép vagy, méla, halvány,
mint a beteg ajkán a bús mosoly,
te vagy, aki a napnak alkonyatján
fáradt szivünkre balzsamot hozol.
Már mint gyerek csodáltam, lám a lámpa,
s bámész szemekkel néztem ott alant,
amint a vén bronzcsésze a szobánkba
szétszórta a rózsás, szelíd aranyt.
Mindíg szerettem, mindíg véle nõttem,
késõbb vad éjeken égett elõttem,
hogy küszködtem a csillagokra én.
Most tört a lámpám s nincs lámpafény.
Isten-kísértõ, vágyvillámos éjjel
járok kihült lámpával, tört cseréppel.

Madárka füttyös szép jó reggelt
minden verset szeretőnek!
Kívánom, legyen szép a napja
minden ide betérőnek.
Írja, vagy tán olvassa a verset,
esetleg mindkettőt teszi
adjon békét a lelkének,
azt kívánok neki.

Elveszett világnak...
Érzéseim szállnak a város felett
Mint magányos galamb ki utat keres
Eme fényes rengetegben
Hol minden oly elveszett
Fényes ablakok sokasága
Merre tekintetem repdes
Eme véges világban
Hol ember csak szüntelen keres
Hogy mit, hol, s merre
Titkok titka marad
S olykor megpihen a fák lombjain
Hisz ő se tudja merre halad
Követ folyót, hegyet, völgyet
Hol évezredes utak várják
Csak járja szüntelen
De nem leli báját
A földi paradicsomban
Hol harag s bánat
Együtt koccintanak
Az elveszett világnak

Ha te nem volnál
"Ha te ne volnál
Érzéseim csak a régmúlt árnyképei volnának"
S most hogy nem vagy
Táncot járnak az árnyak
Akár a tó tükrén
A napsugárból fakadó csillogó bájak
Ha te nem volnál
Érzéseim akár egy eltévedt vándor
Kétségbeesetten keresnék
A rég elveszett álmot
S most hogy nem vagy
Utam homály fedi
S a megálmodott világot
Immár hiába keresi

Tétlenség
Láttam meghalni egy embert
És azt hittem megőrűlök
Ott álltam mellette
Együtt vártuk a jövőt
A jövőt mi sose jön el
Millió megvalósítatlan terv
S én ott álltam mellette
Az idő tétlen telt
Láttam utolsó mozdulatait
Egy haldokló embert
S én ott álltam mellette
De akkor már nem ismert
Láttam meghalni egy embert
A nagymamám volt
nem tehettem semmit sem
...
Lehunyta szemét s elbóbiskolt

Kiapadt
Csendesen csordogál a patak
Cseppről cseppre halad
Parányi kavicsot görget
Hegyen völgyön átcsörtet
Hosszú utat megtett már
Van hogy feltör egy fénysugár
Olykor a kicsi kavics csillogott
De jött az ár mi mindent elmosott
Sötét erdőben úszott tovább
A félelemtől lassan odébbállt
Csendesen csordogált a patak
De végül kiapadt

valaki egyszer azt mondta
Bizzak a tapasztalatba
Valaki egyszer ezt hozta
Bár rejtve s burkolva

Nem akarom...
Fülledt reggelre ébredtem
S egy nehéz napba kezdtem
Fejem sajogott s feszített
Egy hivogató szó kerített
Búj be kedves pihenj
Mély csendben itt bent
Hajtsd meg fejed puhaságban
S repülj az álomvilágban
Immár nem tompa léte
S szeme elött a világ képe
Lát nyomort, vagyont
Eltérőt s sablont
Száll magasan az égen
Mit lát mind elhisz nékem
Pedig ily messze
Felhőkbe temetkezve
Csak a jót látja
S áldott az álma
Egy csillogó üvegpalota
Tükröződik vagyona
Gondja tengernyi, millió
De élete fényes s csillogó
De hirtelen vihar támadt
S kis barátunk álma sápadt
Kissé leereszkedett a földre
S két lábbal járta körbe
Mit lát már nem hiszi
Hisz fentről ez mind kicsi
Most megpillant egyet
Óriási villogó üveghegyet
Olyan csodás mint fentről
De itt már elképesztő
Ím egy szegény árva
Szíve lelke tárva
Szakadt rongyokba burkolt
S pár centért bókolt
Soványka kis teremtés
Ez már nem tévedés
Beláthat a világba
Egy sötét oldalába
Egy szegény árvácska
Hontalan lóg bánatában
Nincs hová mennie
Testét ki kellett tennie
Mocskosnak érzi lelkét
Sötétnek rút életét
Meghalna, bár nem tud
Pedig a halál markába fut
Gyötri a sors, szenvedjen
A múltját soha nem feledem
Mért kellett ily szörnyűt látni
A világ e pontján megállni
S még számtalan kép
Mitől a lét sötét
Többé nem akar visszatérni
Ily borzalmak közt élnni
Bár homályosúlna az álom
S többé nem kellene látnom
Se hallanom... se éreznem...
S ne kéne...

Én nem örömökre születtem.
Neked mért örülök?
Rég nem lehetnek terveim.
Most mire készülök?
Bokám és útjaim szilárdak.
Most miért szédülök?
Jaj, mennyire félbemaradtam!
Hát mégis repülök?
Még nem tudom, mi vagy nekem,
áldás, vagy büntetés.
De elfogadlak, mint erem
e lázas lüktetést.
Hát vonj a sűrű méz alá,
míg szárnyam-lábam befenem,
s eláraszt villogó homállyal
az irgalmatlan szerelem.

Valamikor így mértem: évek, évek,
egy idő óta így: napok, napok.
S tán nemsokára napokkal se mérÁprily ek,
azt mondom: percek és pillanatok.

36074:
FATÁLIS
előtted egy fatál
eszed, nem eszed?
edd, ha van eszed!
sorsod úgyis fatál'

Előtted egy tál leves.
Megeszed?
Nem eszed?
Minden ezen múlik.

ÉTELLEL, CSENDDEL...
Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig étellel, csenddel vártalak.
A nagy szavakat, mint olcsó ruhát,
levetettem. Nem várok csodát.
Nem kérek semmit. Nem panaszkodom.
Csak tenyered helye üres az arcomon.
Ami lettünk volna, vagyok egymagam.
Szavaimnak immár kettős súlya van.
Szemeddel is nézem, amit láthatok.
Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott.
Amit kimondani nem tudtam neked,
látod, most a munkám okos része lett.
S amit nem láttál meg elnyűtt arcomon,
az szólít meg. Tekinteteddel rokon.

Emlékeimben vasárnap volt akkor
a férfiak tetőtől-talpig mosakodtak
családok ülték az asztalt körül
a leány áttetsző vízbe tette a rózsát
kis rókafiakat dajkáltak az odvak
emlékeimben vasárnap volt akkor
én illatos keményített inget öltöttem
és papírt készítettem s hegyeztem ceruzát
s egy naposzlop sétált az udvaron át
egy szeplős naposzlop
s te megmostad hófehér harminckét fogad
s a habtiszta ég a szájadhoz ért
emlékeimben vasárnap volt akkor
a halottak szavunkra szépen válaszoltak
inkább tanítóan mintsem vádolón
elbeszélgettek velünk a holtak
emlékeimben vasárnap volt akkor
ünnepi csend
ünnepi nagy szünet
tisztára sepert szobák
s a fák tanusága hogy nyár jön
s az ég tanusága hogy nyár jön:
üljetek körém, adjatok sót kenyeret,
adunk adunk sót kenyeret
adunk adunk
készítünk fürdőt
fenyőszagut
lenvászon lepedőt hűvöset
ágyat vetünk!
Emlékeimben vasárnap volt akkor
jelöld meg kérlek piros betükkel
piros szavakkal
állj meg a tükrös reggeli fényben
jelöld magaddal.

... átkozott gyötrelem
miért vetném fogságba
miért zárnám kalitkába
Szabadságát elorozhatom
büntetlenül?
életét megváltoztathatom
sértetlenül?
... Átkozott gyötrelem
régi szeretőmért
mit nem tselekednék
tengerből a vízet
kanállal lemerném
tenger fenekéről
apró gyöngyöt szednék
régi szeretőmnek
gyöngy koszorút kötnék.
... Átkozott gyötrelem.
hát hogyne tenném
legkisebb óhaját
hát hogyne adnám
meg a kívánságát!
... átkozott gyötrelem
szabadságát bizony
el veszem tőle
életében legyen
furtúna az őre.

36067: Köszönöm!!!
...de a Te versed igazán vers megtartom ha nem bánod?! :) :)

Pirkadott.. Amott..
A bárányfelhők, mik nappal vakító fehéren járnak-kelnek az égen,
Még szürkén, fakón bolyongtak, akár a szemérem..
De a horizont aranyló tengere lassan, medréből kiöntve, fényt hozott,
Elárasztva az éj sötétjét, a Holdat, s csillagot.

36064: nagyon jó!

Felmentem a levegőbe, viz alá, a hegytetőre.
Föld alá, és át a tűzön, van egy álmom, csak azt űzöm.
Keresem a párom, ki melegit, ha fázom,
és a félszeme a házon,
Jószágon, gyermeken, s mindenen, mi kedves nekem...
Másik szeme reám villan, pilla rebben, mosoly csillan...

Nálunk olyan világ van,
hogy a Nap együtt kel a Holddal.
A virágok éjjel nyílnak,
nappal is frissen harmatoznak.
Nálunk olyan világ van,
hogy oroszlán legel báránnyal.
Medve játszik bivallyal,
a gólya együtt költ a sassal.
Nálunk olyan a világ,
hogy Isten mindenkit áld.
A gonosznak bort, búzát, ékességet,
híveinek ad örök idvességet.

Összemosolyogtunk,
mint két cinkos,
mikor tükörbe néztem.
Féltem meglátnak,
ezért hamar félrenéztem.
A másik tekintet rögtön
ott volt a tükörképen.
Féltem, ő is meglát,
ezért arcot cseréltem.
Rámnevetett. Kikacagsz,
mondtam, de megijedt,
s meredt rám félholtan.

(gondolat-hullámhosszon) gondolat-hullámhosszon hagyom: felemeld nyakig, letépd ruhám, kibonts a bozót-bizonytalanból: széles gondolat-hullámhosszon magadhoz húzol, megragadlak, belebódulsz céda pucérságomba, izgága ölemet öledre lakatolom, hívogató hajlataim varázstüzétől cselszövő szerelemhamvasztáson együtt emelkedem veled kéjben, minden mozdulat hű választ kap: szeretőknek szentelt bájvonás arcomról arcodra átszálldogál, a csenevész, nyápic portéka-vágy érik lepedőn gondolat-napsugárnál

CARPE DIEM
Gömbölyü légyszar a tükrön,
ennyi az emberi élet,
mára a holnapi nap,
arra a másnap a cél.
AKADÉMIAI ARANY ÉREM
művész vagyok, éppen ezért vérzékeny
aranyerem körül mindig érzékeny
ha lehet, csak egyszer szarok naponta
büszke rám a szülőhelyem Szalonta

Az utóbbi napokban kaptam pár levelet,
De a feladók között nem látom a neved,
Haragszol rám talán, vagy depis vagy esetleg?
Az, hogy irtál nekem, jó régen esett meg!
Milyen ott a klíma ma?
Hogy bírja a nagymama?
A napra kitett fő, kukoricacső, meg
Ablakba tett tojás Nálatok nem fő meg?
És mi van a Jogi Karral főleg?
(Tudom, fontos persze, hogy eladják a meggyet,
De azért írhatnál már nekem is tán egyet.)
:P :D

Szeretnél-e, ha fél lábam lenne?
Vagy táncunkért vagy mellettem?
Szeretnél-e ha vak lennék?
Vagy ahhoz látnod kell lelkem tükrét?
Szeretnél-e, ha rák enné testem?
Vagy csak ha velem minden rendben?
Szeretnél-e tizennyolc évesen?
Vagy a fontos, hogy békesség legyen?
Szeretnél-e őszülő hajjal?
Vagy elég, ha fejemen haj van?
Szeretnél-e, ha szívem másé?
Ölelnél-e, ha másra vágynék?
Szeretnél-e jóban rosszban?
Vagy csak akkor, ha jó napom van?
Szeretnél-e, ha távol lennék?
Vagy mást keresnél magad mellé?
Szeretnél-e, ha nem volna hitem?
Vagy higgyek? higgyek akármiben?
Szeretnél-e a diliházban?
Vagy akarod, hogy a hőst játszam?

35832: [kalap emel, és biccent]
Én még ilyet sem tudok.
és mégis, mégis irogatok.
Valójában d-d-gós vagyok.
De ezt it nem látjátok.
:D
nnnnm s uadiok ddgs :)

La grimasz en la pjocsoja
Meghalunk, meghalunk mind...
telve szerelemmel és bőrünk
érintésének buja vágyával,
Elfolyunk, mint a folyók,
tele félelmekkel,
melyeket elrejtünk magunkban,
mint megannyi barlang!
Elfogyunk, mint gyertyafény
minden lobbanásával elébb.
Mi vagyunk az ország!
Nem a térképen szereplő,
a hatalmasságok nevével
jelzett határok számítanak!
Tudom, hogy még találkozunk,
és kiviszel innen a szelek palotájába
… ez minden vágyam
… sétálni veled, és a barátokkal,
…egy ilyen helyen,
…egy térkép nélküli földön!
…a tűz kialudt már, most így írok – sötétben….”
2008.06.23

A minap az állatkertbe
fura dolog történt,
megszökött az egyik
picike tigris
Kereste is az állatkát
minden emberfia
Aki rálelt végül,
a gondozó négyéves fia:P

Hajnal Anna - Akarlak, szeretlek
Akarlak, szeretlek, kellesz nekem,
dacos, síró szived csupa vad szerelem,
csupa vágy, csupa láng, csupa konok erő,
már lankad az ész, a védekező.
Félelem? távolság? mit jelent?
mindig több, több éhséget teremt,
hiszen elpusztulunk így te meg én
két árva, fuldokló, néma, szegény!
Akarlak, szeretlek, rég elég
titok és várás és szenvedés,
boruljunk össze, mellre mell-
két fáklya szivünk hadd lobbanjon el!
Hasitó villám szívemen át,
feszül és tágul az egész világ,
szük abroncsok a sarkkörök,
kicsap a tenger s a szent ködök
ragyogva befödnek, vihar és láng:
együtt világok várnak ránk!
Együtt- vagy halál és pusztulás
szerelem-szerelem, fényvarázs.