Vers mindenkinek

Nekeresdország
sosevolt szélén
lakik egy tündér
nevenincs-félén.
Dobogó lábbal
ha esőt táncol,
viharos szteppet
kopogó zápor.
Suhogó kézzel
ha vihart láncol,
dobogó szívvel
megigéz százszor.
Nekeresdország
sevilág végén
lakik egy tündér
nevenincs szélén.

36113: :D :D :D

A VÖLGYEK VÁNDORA
Wass Albert
Hányszor hittem: hazám a fény hazája,
s a völgyek szürke rabja nem vagyok,
völgy vándorát a hegyek csókja várja
és útam egyre feljebb kanyarog.
S ó, ti kegyetlen rózsaszín hegyek,
gyönge-elém hányszor emeltetek
hajnal-pompában búskomor falat! –
S az útam völgy, ezerszer völgy maradt.
Most este van. Nem látom már az útat:
hátha most a hegyre fölvezet?
Hátha holnap könyörül a távol,
s kanyargós úton nyújt testvér-kezet,
szelek dalolnak: „messzeföldi vándor
rokon-karokba visszaérkezett!”
Virrad. A völgyek csoda-váró rabja
távol hegyekre bízva feltekint…
De útja völgy, jaj völgy maradt megint.

Tényleg! Erről jut eszembe: :D (36111)
A Másik Világ
Szól Lajos; (ki nem komplett)
Bár először komp lett
Volna, de úgy esett,
Végül mikor megszületett,
Mégis ember lett belőle
(Legalább is egyenlőre.)
Örülj hát, hogy Te komp lettél,
S ne fohászkodj más komplettér'
A 3D már egy komplett tér,
De kéne még egy dimenzió,
Hogy görbülni tudjon ó.
Mert hát a gravitáció
Meggörbíti bíz a teret,
De nem beszélnek eleget
Arról hogyan görbültél
Önmagadban; Te őrült tér.
Az egydimenziós vonal,
Egy papírlapon hajlik hamar,
Mely két dimenziós: tudjuk.
S a papírlapot meghajlítjuk,
A térben mi könnyedén,
Mivel 3D -s e tér.
De miben hajlik e tér maga?
Kinek van komplett válasza?
A másik világ itt van hát Veled,
A hosszú utazást feledd:
Beburkol mint hagymát a héja,
Bár odajutni rövid lesz a létra.

36111:
Az ötlet jó nagyon,
De vigyázz, volt már alkalom:
(A TV -ben hallhatom)
Hogy csődbe ment a társaság
És rágja a sárgaság
A sok utast ki ott ragad.
A végén elunnád magad,
A világvégén egyedül.
Ki füttyöd alá hegedül,
Vigyél hát valakit.
(Hátha nagyot alakít.)
:)

Egyszer elmennék a világ végére.
Csak hogy tudjam végre, le tudok-e
Ülni a szélére. Megnézném, milyen
Onnan a kilátás, s elvész-e a kiáltás,
Vagy egy másik világból megjön
Rá a felelet. Elvégre meglehet,
A világ vége csak egy másik kezdet.
Talán egy híd is vezet oda át.
Már látom, ahogy sok óriásplakát
Hirdeti: ?Last minute ajánlat, vissza
Nem térő alkalom, megnézheti
- Most akciós áron ? mi van odaát,
A másik oldalon!? Ha a hídon túl
Nagy lenne a forgalom, fizetnék egy
Révészt, aki átvisz. S ha sokat nem is,
De maradnék néhány röpke órára,
S kipróbálnám, milyen egy másik
Világból fütyülni erre a világra.

Holmi?
Holmi itt, holmi ott,
mit a tegnap faragott,
itt van szétszórva köröttem,
új pohárban, régi rögben,
mit a kertben összetörtem...
nem kell ide semmit hozni,
van már itt sok régi holmi.
S ha mégsem tudnád hová tolni,
van egy gödör, ehol, ni!
;)

Hol?
Mi?

Nagyon jóóóóóóó!:) ))

Elgyötört órák
Borongós, szürke, őszi esti órák,
Egykor a nyár szelét terelték felém,
Ma már a lelkem alkonyát dalolják,
És megfojtanak életem reggelén.
A csendes elmúlás hamuvá temet,
A lét a nemlétbe kiégve halad,
Szitáló bánat a könnyel kesereg,
S a régi álom is eltűnt, elszaladt.
Az este, lám itt van, s itt van az éjjel;
De jaj! – ne tévesszen negédes mosoly,
Hiszen a szívem elmenő szót dobog,
S az elmúlás dalát zengi az égre.
Majd, mint a nyárutó-eső tovaszáll,
Az órák és időknek a fátylán át.
2008. június 28.

Volt idő, mikor becsültelek,
aztán később meg is szerettelek.
Sokáig el is voltunk szépen,
de egyszer csak megromlott minden.
Akkor volt, mikor mindent elvettél,
akkor nálam mindent el is veszítettéL.
Akkor már oda volt a becsületed,
hiába kínáltad aztán újra a szerelmedet.
Enyém irántad végleg elveszett,
nem éreztem már mást
csak fájdalmas ürességet.

36104: Ez mind nagyon szép, de bár Turczi István jófej ember, kétlem, hogy a helyzet magaslatán lenne :) és mivel nem értesítettek róla, hogy lesz ez a tábor (pedig ígérve volt... vagy talán nem voltam ott valami találkozón, amiről egy héttel előtte szóltak? Nem is tudom, talán érettségiztem...), és mivel akkortájt éppen repülőn fogok ülni a ködös Albion felé, aligha tudok részt venni rajta. Amúgy meg hajrá mindenki! :D
(Mindezt az Így írtik ti elnevezésű verseny kapcsán és alábbi információk hatására)

Neves szakemberek a Balatonszemesi Táborokban
Színjátszóknak, költőknek és versmondóknak is önálló műhelyt indít a Magyar Versmondók Egyesülete, így három tábor zajlik egyszerre Balatonszemesen július 18-tól. A foglalkozásokat elismert szakemberek vezetik; a Junior Parnasszus Költőképző és Versműhely irányítását Turczi István József Attila-díjas költő, a Parnasszus költészeti folyóirat alapító főszerkesztője vállalta el, a Színész és Előadóművész Felkészítő Műhely szakmai vezetője Solténszky Tibor rendező, a Rádiószínház igazgatója, a Versművészeti Szeminárium előadója lesz többek között Pataki András, a Forrás Színház igazgató-főrendezője, Wiegmann Alfréd színházi és televíziós rendező, valamint Lutter Imre előadóművész.
Az elmúlt évek táborainak sikerét bizonyítja, hogy a Magyar Versmondók Egyesületének növendékei közül idén négy fiatal folytathatja tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
Junior Parnasszus Költőképző és Versműhely
A Parnasszus költészeti folyóirattal közös költőképző tábort Turczi István József Attila-díjas költő, műfordító, egyetemi oktató, a Parnasszus költészeti folyóirat alapító főszerkesztője vezeti, aki a Magyar Írószövetség Költői szakosztályának elnöke és a Magyar Versmondók Egyesületének irodalmi alelnöke. A tábor célja, hogy a 16-32 éves nem professzionális költők, versfaragók illetve tanulni vágyó, a mesterség fogásait elsajátítani akaró pályakezdő költők verstani, verstechnikai, költészetesztétikai ismereteit bővítsük, a szemináriumi jellegű speciális vers-feladatokat közösen és személyre szólóan megbeszéljük, értékeljük. Az oktatásban részt vesz többek között Tarján Tamás és Szepes Erika professzor, Karafiáth Orsolya, Kukorelly Endre és Varró Dániel költő, és Kiss László, a Versmondó folyóirat főszerkesztője, az egyesület elnöke. Előadásokat hallhatunk az irodalom és a média viszonyáról, a hangjáték és az irodalom összefüggéseiről, a hangzó vers technikai fortélyairól.
Jelentkezni lehet:
Czinczkyné Fejes Mónika
Kondor Béla Közösségi Ház
1181 Budapest, Kondor Béla sétány 8.

Biztos hely
Az Isten tenyerén ültem,
s nem vettem észre,
sőt tagadtam,
még helyem létét is,
kiabálva, hogy egyedül vagyok!
Mígnem a sok veszkődés közben
védett helyemről kibillentem,
de Ő halálom nem akarva
gyengéden utánam kapott.
Azóta megcsendesedtem,
s a kegyelem öblében ringatózom.
Ő örökre ígérte a helyem,
s bennem egyre nő a bizalom.

Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog a könnyem.

36100:
Hopp, azt hiszem az első versszak elbírna még egy + sort!:)
Mondjuk így?
Az eset:
A vadőr a fán lesett,
de nem álcázta lesét
(s főképp a lesőt
gondosan le, sőt!)
Így eszét...

Megihletett a mérhetetlen bánat,
Mi e topik verseiből árad,
Megcsapott engem is az elmúlás szele;
Olvasd versemet: És borzongj bele!!!
Szörnyűség történt!
Találsz most sok tört ÉN-t;
A kedélyek nem nyugszanak le ott!
A csíkos újság közölte is legott:
Veresszájú Csikósbőr
(ööö… bocsánat: Véresszájú Csíkosbőr)
A VADŐR KI A FÁRÓL ESETT…
Az eset:
A vadőr a fán lesett,
de nem álcázta lesét
(gondosan le, sőt!)
Így eszét
vesztve menekült
mikor fája alá ült,
a tigris, s szólt ekképpen:
Vadőr úr Önt becserkészem.
A reggeliről lekéstem;
legyen Ön az ebédem!
Ily ebédhez foga nem fűlt,
ereiben vér is meghűlt,
túl vékony ágra ült,
mely átmérőben sem tör ötre,
kitalálod letörött e?
Majd más ág hegyén inga Ő
(fennakadva), s elszakadt az inge ó,
mely ily súlyt nem tűrt,
s a mélységes űrt
nyitá meg a vadőr előtt:
ki nyulat se lőtt
még életében.
De a tigrist leteríti szépen,
mert a szörnyű magasból
sisakjával (mely volt vasból)
előre hullt a beste lelke
(tíz órával múlt napkelte)
S tigrisünket lefejelte.
Két árva kölyke siratja,
ki lehet: vért sem ihat ma. :(

Nélküled
Oh lásd! - nélküled mi az életem;
lassú pusztulás és örök bánat.
Elvetek én dalt, álmot, szerelmet,
szemem könnye, lásd - tengerré áradt.
Látni szeretnélek csak még egyszer!
Akkor feledném, hogy a nyár hervad,
nem bánnám azt, hogy ősz lett énnekem,
s egyszer tán én is felednélek majd.
Ám ősz fejemen végsugár reszket,
nem melenget – csalfa az őszi fény -
bár a csöndes nyár még játszik velem,
de a tavasz már alszik - érzem én.
2008.

Írnék verset,
de most nincs kinek,
meg aztán nem is jött az ihlet.
Tán jobb lenne kicsit hunynom,
vár az ágyam, zsupsz,beleugrom.

Víz csorog a vállamon
Illatod mossa bánatom
Elfogadtam,
de értsd meg,
fáj

Nagyszerű e két kar ám,
Jobb, mint a büdös karám,
-Bár van a végén tíz köröm-,
De én azért köszönöm.
(Ez volt a tiszteletköröm.:) )

36094: jav.: ... szét, futott ... szétfutott... (kények és kedvek, MBT-nek: kéjek és tetvek? nagy mosollyal, lelkesen)

36091:
relatív távolság (névrokon)
jajj te ott, én itt
szét futott a birkanyáj
kergülj át hozzám
(sose késő, babám,
vár a karám,
köhömm, karom...)

36091: :) :) :)

E reggel, ahogy kimentem,
két kis sündisznócskára leltem.
Lassan feléjük mentem,
majd lekuporodtam
előttük csendben.
Kicsit megtorpantak ők,
de mivel érezték ,
nem jelentek számukra veszélyt
Gombszemükkel jól megnéztek,
majd szépen tovább sündörögtek.:P

Feltartani ne próbáld a vonatot,
Főképp, ha épp nem tolat ott,
Sőt előre megy teljes gőzzel.
Az erőd rajta nem győz. El !
Ha nem akarod nyelni a port,
Állítsd tilosra a szemafort.
:D :P
Amúgy még megjegyzem egyebekben pedig;
Feltámadunk mi, hát ne sirass reggelig,
Belém tört már néhány acsarkodó fog,
Lajos élt, Lajos él, Lajos élni fog!
Hol hallottam én ezt? Nyomasztó az emlék,
Más névvel skandálták tömegek ezt nemrég.
:D

hát én nem tudom mi van
vonatot zakatoltatni az oviban
azt tudtam rendesen és bírtam
levegővel de most elfogyok
sok szó között szünetekkel elrobog
a vonat mellettem

Sziasztok! Csak bekukkantottam megkérdezni, hogy tudtok-e valamit Lajosról (Névrokon). Lereggelte magát, úgy látom... :(

JA.
KISPOLGÁR
Szállt a daru. Tüntén
révedtél mereven.
S csak mormolgattad ülvén:
az ott a szerelem.
A tömör földeken
dünnyögtél tétován.
Tünődtél, mért hagy el
a jómódú leány.
A faj, a faj szavát
gyűrte össze a szád.
S nem tudtad, hogy a fajt.
megosztja a világ.
Hogy tuskó kezű munka
s nyúlt ujjú élvezet
igazít utunkra.
Tied hová vezet?...
Nyúlós, tömött e táj,
hájas homály dereng.
Hüllők hona. Megállj!
A víz tompán mereng.
Vékonyulsz, elhajolsz
e puszta szélinél
s széjjelkapkod a sors
mint a füstöt a szél.
1930. dec.

36086:
Ez = Egy
bocs! csak félig gondoltam, és félig sem láttam! ;)