Csábrák Dalma: Fecskeszemmel
Sír a fecske, elvesztette párját,
Így hallgatja a fák őszi
nótáját.
Repül az erdőben, hol már a madár
se jár,
Mikor melengeti a fát a bús
napsugár.
Végignéz az erdőn:-„Milyen
csodaszép!”
A fa most hullatja elsárgult levelét.
Az erdő nyugodt, csak a lomb suhog,
Egy odúban ébredező bagoly huhog.
Könnyes a szeme, akárhova néz,
S az én szemembe is könnyeket idéz.
Hiába, Őt már vissza nem hozza
semmilyen ige,
Róluk már nem szól fecske-rege.
Mint izzó lelke a nyugalmas léthez,
Úgy fohászkodik meghitten a magasságos
éghez.
Kis testével a felhőkhöz
nyúlik,
Gondolata az egekbe ugrik.
Aztán felröppen hirtelen,
S egy sólyom karmai közt megpihen.
Úgy reppen el gyönge élete,
Mint a haldokló fa finom lehelete.
A
www.kirandulunk.hu
oldalon kiírtak egy versíró
pályázatot, amin a 12 éves unokahugom
is részt vesz.
Az első helyről nem egy zsűri
dönt, hanem internetes szavazás adja meg a
végeredményt.
Ha Neked is tetszik a vers, akkor ezt ki tudod fejezni
a szavazatoddal!
Köszönjük!