Vers mindenkinek

Speed of Silence
és egyre csak
cseng-csilingel az emlék
de a csöndet már
hallgatni sem kell
mert az maga
a hallgatás

te most mondd
attól hogy
együtt szidjuk
mi még nem
vagyunk egy
oldalon, igaz?
vagy aki nem
ellenünk jön
velünk van?

:) ))

zakatol a metró
most leszállok
a pasas balról
nekemront
félisten
nem vitás
minden egyes
porcikája
izzik a vágytól
"kérem vigyázzanak
az ajtók záródnak"
csak a karom
vesztettem el
meg a szüzességem

nagyonnagyvagy Gombiii!

reálisbandi(ta):-)))))
szevasz ombre,que pasa????:-))

metrózom a barna lánnyal
astórián kiszáll lábbal
kilibben a fény felé
megyek én is ki, mellé

Kétsoros Paradox
A metrón a szőke lány, úgy néz rám, mintha megkúrnám,
pedig csak szeretkezni szeretnék Vele

szem pillantás
földre feküdtem hetvenvalahányban
elveszve éppen irdatlan talányban
hogyan ha senkiért
tizennégy telem
kinek ajánljam
ha nem ér a nevem...
egyedül tehát a tarló torzsáin át
magamba taposva feküdtem helytelen
egeken felhők
ábrájuk válasz
érzem hogy ilyesmiket kell megfejtenem
és akkor
figyelmem magasról pillámra tévedt
rezgett egy csepp ott
homlokomról révedt
nagyítónak nekem magamba mélyen
láttam sejtjeimet
környékük rezgett mint hőség a sztyeppén
messze lenn délen
láttam magam azon a szinten
láttam magam az izzadságom szintén
előre vetítve múló pillanatba
mi az a mezőn mi annyira halad
mi az a mezőn mi úgy maradna

Nem baj, hogy megbontottad!
Fényes a könnycsepped!

Bocs, de most én is megbontom ezt a szép versláncot...
A könnycsepp
Egy pillán akadt föl,
remegő, vadul pislogó
szempillán, amin
elkenődött a festék.
Hintázott, csúszkált,
a pilla még tartotta.
Aztán mint egy műugró,
fellibbent és leugrott.
Puha, púderes arcon
landolt, imbolyogva megállt,
és letekintett a mélybe.
Megcsúszott a szomorú
bőrön, leszánkázott,
és egy magyarázkodó
áll szélén fékezett csak le.
Borzongva tekingetett
lefelé, és görcsösen
kapaszkodott.
Végül egy kedves kéz
letörölte, gyengéden
elmorzsolta,
s a könnycsepp átkozta
magát, hogy miért is nem
ugrott le, ahogy
azt kellett volna.

Csókcsokrot kötök
szirmaik érzelmek,
a váza már összetört
szétszórom a szélnek!

Szia! ja jólelvagyás van

virág helyett
csókokat ontok
s te tőlem
csokorban elhordod

Szia Kriszta! :) )
Nagyon jók voltak az előzők!!

Kóborló vándor
Lebegő szelídség
csókol bókot
lepedőn bársonyló
lenyomatot
hiába kereső,
s a holnapok múltját
örökre kutató
meztelen idő
vándora,
kinek csillagok közt
sejlik fel
poros lábnyoma!

:)
Éva! hihi.

Rabság lenne a szerelem?
Aranypántok a szíveken?
Ki rabnak érzi magát,
az szabadulni vágy,
legfeljebb néha
visszahúzza az ágy!
(bocs, egy kicsit megbontottam, pedig az előttem lévők nagyon jóók!)

Fehér virágok
pamacslanak
ecsetvonásos
szarkalábak
elmosódott
napfelkelte
impresszió ez
a javából

kicsi botra csókolt
csókok
álomból valóság lett
pirkadatra
ágyáka
könnyen megközelíthető tájéka
kivárni érkezését
az időnek mi
édes puha pillanatok
szépen szővődő selyemfonala

szelid bókot csókolt
a lapra
porból préselt jelekkel
napóralapra mutatva
nem árnyéka
bársonyon úszó dallamrugója
a nesztelen időnek mi
holnapra nyugodt selyemlepedőként
simul a nyughatatlan tegnapra

hmmm... micsoda lebegő csókok!
:)

csókkal
lebegőn szelidített bókkal
telt lepedőn préselt hátamra
párnanyomot ma reggel
ki este velem tért
nyughatatlan nyugovóra
napóra rugójára simult
apró pamacsával

szelíd csókkal lebegtetve
préselt a vászonra
a reggel, mióta
mint üveglap árnyéka
simulva úszom a Napba
az ecsettel

Így is jó.....
Miért kell, hogy egyetértsek azzal,
hogy minden reggelen van hajnal,
lehet, hogy nekem este kél a nap,
s éjjel a kútnál maszturbál a pap.
Lehet, hogy a kutyák a hátukon járnak,
a halak az utcán tótágast állnak.
Lehet, hogy az ágy a plafonon ébred,
s az öreg csapos reggel még részeg.
Lehet, hogy hajamba fűszál kevereg
a szakállamon szírfolt hempereg.
Lehet, hogy zubbonyom nem éppen tiszta,
hogy nadrágomat már nem veszik vissza.
Mi van ha nekem ez megfelel,
hogy a világ meztelen, s mint
rengő mellű hajadon,
úgy fekszik szabadon.
(Nem én vagyok a költő...)

Kedves Tévelygő! - 225.
Szürkéknek vagy szürkén?
;) )))

Csak a mát szeretni, kevés,
hisz nem maradna épen ész,
mely a holnapra gondolna,
s döntést csak úgy hozna!
Ha csupán az számít mi jó
e pillanatban,nem folyna át
a ma, egyetlen holnapba
sem, s kezemen elfogynának
az ujjak, melyekkel a
várakozás idejét számolnám.
A ma imádata, megöli
a reménykedés örömét.

Carpe diem
Gömbölyü légyszar a tükrön,
ennyi az emberi élet,
mára a holnapi nap,
arra a másnap a cél.
[Repetitio est pater:) ) studiorum!]

---) Katona Júlia [kritta] 23168. | 2005. júl. 10. | >Igazán nem értem ...<
- Nagyon tetszett.:) )
-0-0-0-0-
---) Hardik ..szlo [ho] 23176. | 2005. júl. 11. | >most már hogy így jól van minden<
- Azt hiszem, hogy meg-értettem, de hogyha félre-, akkor is jól jött!:) )
-0-0-0-0-
---) Víg Éva [veva] 23188. | 2005. júl. 11. | >Hónapok ülnek ablakomba, ...<
- Egyszer azt írtam Neked, hogy Te aztán nem vagy a >szürkék hegedőse<! Tévedtem. Olykor az vagy. És milyen jól muzsikálsz!!:) )

Carpe diem!
Szeretni talán azért is jó,
mert minden törékeny, mulandó
ezért is édes egy perc,
mert a következő már más lesz
a kéj elvész, a hév szétszéled,
a csók megfagy, a vágy kivénhed
csak a mát szeressétek!