Vers mindenkinek

Miért születtem meg?
Oh, mondd el Uram!
Így csak szenvedek,
És nincsen nyugalmam.
Talán kárhozott vagyok?
S átkos napon jöttem?
Csak csalódásom vagyon,
Nincs miért élnem.
Nincs már reményem sem,
Meghalt rég..., s én élek.
De vajon minek?
Hogy kín gyilkoljon meg.
Ne fájjon többé,
Nem akarok szenvedni!
Szívem hasadjon ketté,
Mert az akar megölni.
Életem mit sem ér,
Hüljön ki testem!
S forrjon ki a vér,
Ha a porba estem.
... s elmúlik a fájdalom,
Begyógyul a seb.
Ha eljön végre halálom,
Nem lesznek tettesek.

182. fúú...

zen
ü-zen
megint
:) )

Lélek
Élet
Fent
lent is
kint
és bent
Nekem é
-------------
-------------
kép!
szép!
röppen,
szökken,
nevet
finom meleg!
s Neked!

annak a helyére
ahova leültem
nézek magam elébe
hová kerültem
hogy a dolgok jelentőségét
lassan fogom fel
saját korlát
most így kell hát
hogy bontsak vitorlát
aszittem sokszor értelek
és értettelek félre
sokszor meg nem szóltam
egy szót se csak félve
vártam
van itt néhány
utólsó szavam
azért hogy még tán
mutassam magam...
távolságtartásomat
úgy hittem magamban
azért akartam
mert reméltem, hogy más szinten
találkozni tudok - aszittem -
veled
de az elmélet mellett
elmaradt cselekvésem
az elmémet kellett
volna hogy csellel - s mégsem -
rávegyem dolgokra
amik felfoghatatlanok...
nem akarom fokozni
sem bonyodalmat okozni
csak tudatni szerettem volna ezt még
mer nyomta a lelkemet már rég

Hónapok ülnek ablakomba,
kíváncsi időtolvajok.
Tollaik hullnak, mint megrágott
hetek és szétmorzsolt napok.

sír az ég
zokognak az angyalok
a felhőpamacsok
összeolvadnak
szép az élet
nem is tudják
azért rínak
folyton-folyvást

A szomorú fűzt edzi most a vihar,
tépi, szaggatja, játszik ágaival,
kegyetlenül vigyorogva nézi,
ahogy a szelíd karokról
letépi
a mosolyt, a büszkeséget
és alázatos, mély tekintetet ébreszt.
A fűz akarja, vágyik a viharra
mindig is akarta.
És annyi mély sebet tépve fel
nem törődve a könnyekkel
megadva magát az erőnek
hajlik el.
Mert volt idő, mikor nem számított
mily közel és mélyre jutott,
de ólomabroncsként az idő fojtja
esze tudja vére mégis hajtja
és mindezt hátrahagyva,
kívánja
hogy a vihar ölelő jeges karja
ha csak pár órára,
de megtartsa.

HELPPPPP HILFEEEEE TARIKATASKETEEEEE!!!!

A Ferenczy kiadónak mérnincs saját honlapja????

Folyton kiles
valahonnan Freud,
s csak merenghetünk majd,
mi rejtőzik a mélyben,
s néha gázolunk sekélyben,
még sincs részünk se kéjben
se más ürmötlen örömben,
ha nem zavarnak meg körömben.

szavak csapnak arcul
torkomban golyvaként ül
a felzokogó bánat
nyelem, egyre nyelem
rám olvasott ezernyi hibámat
vagyok, aki vagyok
se jobb, se rosszabb másnál
fáj a felismerés,
hogy nem az, akit vártál

23153 - álltalában a kedvenceimet szoktam bemásolni, de pont a copy pészt miatt a szerző legtöbbször lemarad.

Szétgurult gyöngyök – gyermekkacagás
Ha boldogságra vágyom,
gyermekek közé ülök,
s ahogy kicsiny kezükből
gurulnak szét a színes gyöngyök,
úgy árad a gyermekkacagás.
Lelkem réseit elfedik,
mint illatos gyógypakolás.

Július
Szállnak a gondok szerte,huss,
mint tűzből pattant,röpke szikrák,
szép,szőke lány a Július,
a büfé felé megy mezítláb.
A strand szemével követi,
s a lomb is lopva néz le rá most,
ahogy szájához emeli
a dundi,zsíros krumplilángost.
Varró Dániel

175 naon teccik,még ilyet!!

kedves Deva
köszönöm
jó lenne ha lenne rajongói honlapom és azt Te csinálnád megfele
dedikált példányt is át tudok nyújtani
( amennyiben most csütörtökön megyek Párizsba :)
kötetlen vagyok ám, csak kézzelírottjaim valának
nahh, viszontlátásra

most már hogy így jól van minden
megállok előtted és betekintem
kilátásodat te gyerek
segged eleget húzta a karom
elég már
magam akarom
hogy letegyelek
addig jó míg kihívás a nehézkedés
a fene egye meg
ha ez mind kevés erőssé válni
mert mi az a bármi ami ellen feszülve
lazán izmosodik a testbe zárt ürge
lyuk...?
cipelve tárgytalan resteket
magadhoz térni keresve esteket
tapasztalj
mutattam
lelkünk térdén a glazúrt ha botlunk
hogyan nyald gyógyult sebbé a bibét ha porzunk
elszállva viharral széllel
hoztalak eddig kölyök
most menj, és nézz jól széjjel

Ima 2
Szívemre káros ma a világváros,
a szőke nők csókja pedig halálos
veszélybe sodor,
mégis elég tőlük egy mosoly,
amiért kockáztatni jó
Hiszen gömbölyű mellük, szép kezük
maga a bizonyíték,
Isten létezik, értelmes volt tehát a teremtés

Ja, és Földesi Péter falevele előtt le a kalappal...

Nesztek ima.
Óh Istenem te furcsa lény,
ha én nem vagyok te nem lennél.
Egyetlen leheleted teremtett,
akartál nekem akaratot, de nem lett...
Helyette te lettél bennem,
téged hívtalak ha nem mertem,
ha csak vágytam de kezem remegett...
hidd el, imádkoztam én eleget.
De kihez? Hiszel még bennem?
Felelj, ha már miattad kell lennem,
mert én már nem hiszem hogy élek,
utánad sóvárgok és félek,
hogy te sem létezel. Hogy nem vagy.
Látod, kit te álmodtál, most elhagy.
De tán nem örökre. Talán egyszer
ha tükrét mutatja felém a tenger
meglátom magam benned
s az a lehelet
értelmet nyer.
talán egyszer...

Utálok szóismételni, de nattyon késő van megint, és hát lankad az épeszem. Csak a rímeket kergetem ,mert gyötrelem ha nem teszem... Néha megjön a féleszem és elborzaszt hogy élvezem... Persze kéjesen.

bocs, "a halálét, a véredét"

Ha csak egyszer kiáltanál!
Oda a falon túlra...
Talán az ember is meghallana,
nem csak az a búra...
Ha csak egyszer dörömbölnél,
tán lenne egy repedés...
Talán éreznéd az élet szagát,
a halálét, az életét...

Néha elég így imádkozni:
Vigyázz rám jobban,
mint én tudnék magamra!
...de, hogy ez szerelem
ellen is megoldás lenne,
annak csak Isten a tudója!
;)

Igazán nem értem
mi ez a furcsa
késztető-bökdöső
mardosó lelkesedés,
hogy szavakat mondjak ki,
kérlelő-kínlódó
félős imámban
és nézek felfelé
hátha a mennyben
meghallod és teljesíted
vágyódó-önfegyelmes
gyötrődő lelkem
most mit óhajt
tőled, Istenem:
NE HAGYD, HOGY
BELESZERESSEK!!!

nagyonnagy vagy Haribo!!!!!NAGYONNAGGGGGYYY!!!:-)))))

ne szarjátok le a háztetőmet!

dzso141. neeem! nem azt! viszont benne vagytok az újságban!! hihi-majd valahogy adok példányt:) sztárok!

Esőcseppek hangja az ereszen
angyalok zokogása a szürkületben.
Szétfolyik pár csepp arcomon,
és érzem útját dombokon,
zúgását elrejtett erdő lombjain...
hallom elveszett szavaim.