Vers mindenkinek

Úgy hiszed… pedig
Úgy hiszed…
Tekintetem bájod tüzére fagy
S szívemben mély nyomot hagy
Úgy hiszed…
Érintésed életre kelt
S álmaimból felelt
Úgy hiszed…
Ki nem mondott szavad
Gondolatokat hasogat
Úgy hiszed… pedig
Bájod már csak álomkép
S holtan virul már a kéj
Úgy hiszed… pedig
Érintésed egyszerű gyengédség
S nem kavarja lelkem kedélyét
Úgy hiszed… pedig
Szavadnak titka nincs nékem
Hisz az égből kacsintott fényem
Úgy hiszed… pedig
Már csak szép emlékek
Az együtt töltött boldog évek
Paolo Szala

Egykor
Magyar vagyok magyarnak, születtem
De hazám elárult mi kietlen
Ez nem az én világom
Hol eltörpül minden álom
Megfolyt s eltemet a nemzet
Mely hajdan bekebelezett
De mára már megholt
Mely egyszer karjaiba sodort
Együtt harcoltunk egyért
De mára nem képviselem érdekét
S most, mint gyarlót legyalult
Mert a hűség már csak múlt
Paolo Szala

Mi tart vissza?
Mit minden ember érez
Talán még én is
Melyből gondtalan jövőt képez
Tán még nekem is
Egyszerű apró dolgok
Melyek a múltból fakadnak
Parányi percek modulok
Melyek a jövőbe hajtanak
Mindenkit foglalkoztat a kérdés
Nemcsak engem
S mindenkivel játszik a kétség
Vagy csak velem?
Ők miért képesek rá
Miért tudnak tovahaladni
S én miért bámulok rá
Miért akarok itt maradni?
Paolo Szala

Párizs
Egy örökzöld város
Mely tárt karokkal vár
Hol minden park bájos
S mesés az éjszakai táj
Tán mond valamit Moulin Rouge
Hol a kán-kán bája
Mélye szívedbe szúr
Majd a hotelszobában várja
Egy rózsás nő öle
Hol a kéj a holdfénybe fojt
S a hajnal lágyan ölel
Majd a város varázsa szólt:
„Egy új nap újabb kaland
Ébredj, indulj utadra”
Hisz a Paradicsom tovahalad
S útitársként beléd karolna
Paolo Szala

Csak ültem a padon
Csak ültem a padon
Mint egy darab csönd
Elsuhant mellettem egy század
S már a holdat látom fönt
S mit tartott ama szellő
Számomra is rejtély a szárnyaló évek
Nem tudhatom, mit takarnak
De éppen ezért szépek
Csak ültem a padon
Méláztam a jövőn de, a múltat láttom
Elhomályosult az égbolt
S rájöttem nincs mit várnom
Csak ültem a padon
Tétlen semmittevőn nézek
Száz meg száz repült előttem
Reménytelen életképek
Csak ültem a padon
Az éjszakai fény mindent beterít
Vak sötétben magányosan
Nem is tudom, miért ültem itt.
Paolo Szala

oké
akkor a vers+írót választom....
kishuje

Ne hidd
Ne hidd, hogy csak az gyászol
Kinek arcán fátyol
Van ki kívül, kacag
De szíve majd meghasad
Ne hidd, hogy csak az fázik
Ki meztelen, hóban ázik
Hisz meleg kandalló mellett
A lélek befeketedhet
Ne hidd, hogy csak az bús
Kinek arca, szomorú
Néha a mosoly is fájdalmat rejt
S bánatot nemcsak könnycsepp sejt
Paolo Szala

Hibáink egyre távolabb sodornak minket
s mint két magányos sziget
a világ ellentététes oldalán
közöttünk ott az úttalan óceán.
Látod? Én csak magamat adhatom
És ez néha nagyon kevés
Szabadulnék, de nincs menekvés
A meg nem írt sorsomat akarom
és akarva-akaratlan rám találnak
az elérhetetlen utáni vágyak.
Nem az vagyok, akinek hittél engem,
Hát kérlek már ne higgy bennem.
Játszottál velem
És én játszottam veled
Mégis, ha most megkérdezed….
De megtörni a varázst már nincs szavad
Megcsalt a pillanat.
Lassan eltűnik a végtelen
És üresen hagyja a két kezem.

Kovács Ákos: Lassú flamenco
Hűvösen
hunyorog a Nap
fehér
csendjét szétkeni mindenen
száradó ruhák dermedt lobogása hallik
és
lágy zümmögések
és
suttogó zajok
és
kilépek a sajgó délutánba
és
homlokom ráncolva rögtön
elvakulok
ma éjjel
az
emlékeddel
alszom vagy virrasztok
hisz megtörtént már párszor
makacs fájdalommal kívánom a hajnalt
kérlek bocsáss meg
nagyon
hiányzol

26866:
hmmm...
azok az utolsó sorok nagyon csalafinták ám!
(najó dél körül visszatérek még :) )

véresen hullik földre a lepel
életem alatta szuszogva hever
ne hívj, és ne számíts,
ez vagyok, gyarló,
ember. egy igazi.
tévedő, botló.
önzésre nevel minden e világban
önmagam fekszem, szívem hol szilánkban,
hol heves egészében dobog
kemény vagyok
mert azzá tett a lét
és őszinte, hisz a boldogság a tét.
keserű magányban mégis meglelem helyem
egyedül vagyok inkább, csak legyen
nem bánok semmit életem
a hazugság s csalás
nekem nem kenyerem

26864: Szia Veva! :)
forog a kispiri, ki tudja hol áll meg... :*

Szia Dorkaaa! :)

szólás szabadság van
hát csendben maradok
börtönöm rácsán át
csak néznek ki a rabok
szívem lakatolva
nem kérek, nem adok
szólásszabadság van
hát csöndben maradok

ajtómón csend
ablakon könny
kosárban rend
szívem börtön
időnek rab
munkának had
mókuskerék
majd lefarag

Ady :) Kocsi-út az éjszakában
Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.
Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.
Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.

26856:
Sztem, akiét "használni" akarod, attól kérj engedélyt, hogy viheted-e (a nevével együtt)! Én így szoktam.

Na jó még egy Ady, de legyen ez elég.
Ady Endre
Szomorú hitvallás magamhoz
Pók, pók, kerge pók, én,
Ki nem tudom befonni magam
S ki nem tudhatok kiszállni sem
Szilajan.
Mint magamat úgy sajnálni
Csak mást volna szép,
Üres fazék
A lelkem s nem elég a könnyem.
Sohse voltak a pillanatok
Ilyen szörnyű évek
S hogy vagyok:
E bűnöm még igy nem utáltam.
És sohse volt e rettenet,
Hogy utált magam kell becéznem
S így biztatnom:
Hiszek neked.

26856: Dzsóbácsitól, a topikgazdától kérdezd, kispirosban, hogy mi a módja!

Na még egy Ady így hajnaltájt;
Ady Endre
A ló kérdez
Nagy Endrének: a magyar Parlamentnek
Lovamra patkót senki nem veret,
Be szerencse, hogy senki sem szeret:
Kocogok, lógok követlen uton
s hogy merre megyek, nem nagyon tudom.
S a rossz uton, mert minden ellovan,
Felüti néha fejét a lovam
És megkérdi, míg szép feje kigyúl:
Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?

használhatom vajon a blogomban az itteni verseket?:)
kishuje

Ady Endre
Élni, míg élünk
Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkkel,
Ha fáj?
Igen: nagyot akarjunk,
Igen: forrjon agyad,
Holott tudjuk, hogy milyen kicsinység
A Nagy.
Igen: élj türelemmel,
Igen: hallgass, ha fáj.
Várd meg, hogy jöjjön a nagy professzor:
Halál.
Igen: élni, míg élünk,
Igen ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?

???

Tizenkét csillagú koronás keresztény
EUROPA
Ülsz nagy böszen a sárkány fenekén
EUROPA
Irányítod a világ hét legbőszebb hadát?
EUROPA
Alkotod a BT tízéből a legjavát?
EUROPA
Most még külön nemzet belőled 3
EUROPA
De már több a társad mint 23
EUROPA
Gondolod meg taposod még a holdat?
EUROPA
Mi lesz veled ha BT-t átszervezik?
EUROPA
A három mandátumod el is veszik.
EUROPA
Maradni fogsz csak egy mind közül.
A 2 uarkodó hatalom majd megrészegül.
És hatalmasnak képzeli magát.
Feláldoz zsidót
és keresztényt
A BÉKÉért.

Befordult az ősz a sarkon....
Szembe jött velem, vad szele felforgatta az avart.
Meztelen fák jelzik biztosan, hogy vége a nyárnak.
Mind azt várja, hogy álmában, hóval takarja be a tél.
Furcsa milyen színes az elmúlás.
Talán csak a természet tudja, hogy újjászületés ez, nem gyász.
Álomra készül, melyből csak a tavaszi nap, meleg sugarai riaszthatják föl,
simogatva az átfagyott földet.
Ilyen a szerelem is , ha elmúlt.
Könnyből csinálunk avart és nem vesszük észre, hogy csak az ősz fordult be a sarkon.
/saját/

26841: hihetetlen. Csak tátom a szemem.
26849: mondani akartam valamit, de rájöttem, hogy nem is tudom, miről van szó, így inkább csak hallgatlak, olvaslak :)

LÉLEKTÁJ
Konokká kövül koros magányom
Mint kaméleon színei egy vak ágon
Hűvös bókok fakulnak a zord vágyra
Köd-sóhajok fagynak rá a torz fákra.
Eltévedt szelek lézengnek keserűn
Levelet csipkednek, tollat keselyűn
Mint remete zenész a ványadt fagottba
Hamisan fújnak be a kába alkonyba.
Kemény sötét jön.
Iszonyú a csönd.
Meghalni lehet belé.
Elvonul most a táj súlyos lepel alá
Mondhatnánk: alszik. Ha lélegezne.
S fentről sötét felhő ruhája takarja,
A gyásznép sem látszik, hiába akarja.
Néha elejtenek egy-egy könnycseppet
Mint színes virág a megáldott koporsóra,
Egy elnyújtott csillag érkezik a végszóra
Fénye elhull, föld száll rá, s betemeti az ég.
De ha sírkövére bárki emléket varázsol
Talán kifogy a tinta az éjszaka tollából
Nem ír többé ránk hosszan és álnokul
S a Remény ébred fel halálos álmunkból.
2005. december 28.

Szabad
Szabad-versben-írni
a szabadszerelemről,
s egy béklyózott madár
összetört kalitkájának
égő forgácsainál melegedve,
többé már semmitől
nem rettenve, szabad,
igen szabad beszélni
a rabságról is.

szabad verselni
de ez nem szabad

26846:
ez, hogy a jófenébe keveredett ideee? 8-()