Vers mindenkinek

"Ha verset ír az ember
Nem írni volna jó..."

Tulajdonos: Pengő Dzsó [Dzsó]

Kategória: Művészet, kultúra, irodalom

Link a topikhoz: link

 

 
- - [-]
Vallomás a fának!
Júlia te is szép voltál,
S örömmel tölt el hogy megvoltál.
A kis tehén Ágica,
Aranyos volt.
Évike mosolygós elálló fogai,
Száraz bőre, teknő feje,
Majdnem elvettem, de szegény volt.
S ott volt a tepertőszájú, tyúkhúsleves fejű Vica,
Na őt sem szerettem!
A kis Kati a negyvenkettes lábával,
Az igazi nő, lepedőnagyságú zoknijával.
Kár hogy messze lakott.
Ma már csak a Egy maradt,
A kis fogatlan Tereza,
Ki olyan hálás. Ki olyan nyomorult.
De őt sem szeretem.
  • #27266
  • 2006. január 16. 12:11
- - [-]
Pula néni szoknyája alatt.
Proszedámot ettem a minap Vrindavánban
Aludttejet ittam tegnap Nepálban
Nem vagyok Mikulás! Nem vagyok Télapó!
Óh Csicsó, merev testek úsznak a folyóban.
Gloka Vrindaván lejjebb került.
Én vagyok a huszadik? Netán a harmincadik?
Nem baj, nem számít, majd a mentős bácsi elszállít.
Zubbonyos esőkabát, meleg dzseki, forró kakaó!
Jéghideg fagylalt, hóesés, jegesmedvék.
Nyálkás csúszómászók, abroszürülék, teve valamilye.
Én nem félek a Farkastól, sem mert ő buta állat,
De ha akarod Téged is, megszelídítelek kedves Cafatka.
Román fattyú, Szerb malac , Szláv varjú!
Fattyól, s röfög, meg károg is.
Nem olvastam tegnap az újságot!
Már három hete analfabéta vagyok.
Sóskára vágyok, s a sarokban kuporodva nézem a vitrint.
De a mai nap más volt, mert ma jöttek vendégek hozzám.
A postás, a díjbeszedő, a villanyszámlás.
Ma nem unatkoztam! Holnap sem fog a postás.
Poros vodkásüveg, trombitaszó, szerelmi játékok?
  • #27265
  • 2006. január 16. 12:10
- - [-]
Pészah Matild kalandjai a vadludakkal.
Egymás fülébe lihegtünk, miközben bennem volt, a volt
Röfögtünk mezőkön, s illatokat szagoltunk, orrunkkal.
Fülemülefüttyöt utánoztunk fenekünkkel, és nyaltuk a nagy fagyit.
De Te, kedvesem fogszabályzóddal mosolyogtál rám.
És én, nyálas tekintetemmel, és kilós zselés hajammal, az arcodba nyaltam.
Izzadságszagúak voltunk, s mégsem érdekelt akkor minket.
Csak szaladgáltunk, hancúroztunk, futkároztunk, és nagyokat kempingeltünk.
Emlékszel még, mikor ugattam neked? Mikor te válaszul nyávogtál.
És én jól pofán vágtalak. Sajnálom! De jól esett látni, ahogy pityeregsz, mint egy taknyos.
Este kibékültünk a folyónál, amikor nem bírtál már szükségleteiddel.
S mint a felhő? ami kiüríti tartalmát, úgy zúgott alá belőled a víz.
  • #27264
  • 2006. január 16. 12:02
Víg Éva [veva]
27262:
jajjjjjajj!
Madárka akart vón az lenni!
Víg Éva [veva]
Várok rád drága,
szabad madárka ,
torkodnak dallama,
ébresztett halkan ma.
(de nagyon halkan, mert jól elaludtam ;) )
  • #27262
  • 2006. január 16. 11:27
Lovy-Csegezi Dorottya [dorot...
drága vagy, mint minden percben a lélek
várva vagy, míg lélegzem és élek
szabad vagy, míg szabadon szeretlek
velem vagy, míg nem tudod, kereslek
  • #27261
  • 2006. január 16. 11:13
Zalán György
27258: Köszi a dícséretet!
Ezt már néhány éve írtam, és az akkori főnököm - igaz, rákérdezett arra, hogy konkrétan ő van-e benne a versben - kirakta a saját falára is. Ja, és utólag átszámolva, matematikaileg nem biztos, hogy stimmelnek az adatok...
- - [-]
Totális Béke
A sáros kéz immáron, próbálja tisztára mosni, a múlt súlyos terhét,
Mert rehabilitálja most ön-ön magát az önvaló.
Homály, tévelygő gondolatok, s a hamis ego, elindít, s alkot.
Mely lavinaként söpör végig, ez az angyalok új hadjárata,
S ennek a Isteni tervnek neve: Totális Béke.
Ködként száll a földre, az Isteni nyugalom, s alázattal burkolózik meg az anyagban.
Hang nem hagyja el a száját, csöndeses, mint az aláhulló őszi falevelek.
S eltávozik az emberekből a gonoszság, s mindörökre kilép a Föld légköréből.
S az Egy hatja át e számmisztikával fedett világi rendet.
S az eddigi szélsőségek, két szélt alkotva, de egymás mellett rezegnek tovább.
Gyilkos merénylők, terroristák, és a lista nem lenne véges, akik a megváltás útjára léptek,
S a multik, és a nagyhatalmak, feltámasztják az éhező kontinenseket.
S ők cserébe, egyszerű emberi őszinteséggel tanítják meg szeretni őket.
Mert befejeződött immáron a zsákmányszerző hadjárat.
S a kegyvesztettnek hitt lelkek, sorban állnak most a jócselekedetekért.
A világvallások elvesztik jelentőségüket, az Egy alapelven működik tovább.
A Föld újra mosolyog, a ködös időknek végleg vége van.
Őszt, Telet, Tavaszt, s Nyárt kedvelő paradicsomok nyílnak.
S ezzel kezdetét veszi az évszakturizmus.
Eltolódnak a határok, s a látómezőn túl végleg eltűnnek a lemenő nap útján.
S legördül a fátyol a múlt rejtelmei előtt, s megnyílik a föld az eltemetett emlékei felett.
Megérkeznek az eddig láthatatlannak hit világok bölcsei is, s kezdetét veszi a tanítás.
Megköszönik az embereknek, hogy játék közben írták a forgatókönyvet.
Mert a legnagyobb előadás volt ez, a legjobban komponálva,
Tökéletesen válogatott színészek, nem mindig tökéletes szerepben.
S az Úr asztalánál, milliók gyújtanak most egyszerre mécsest, mely nappali fényben tündököl.
Kezdjük érteni minden szenvedés okát, megértjük az Egy hatalmát, még ha kettőnek is hívjuk.
Örökkön-örökké létezett és soha el nem pusztítható.
Álmaim most befejezem, e számomra szép ködös vasárnap őszi délelőtt,
Mert jelez a telefon, kizökkentve gondolataimból, valaki bajban van ...
  • #27259
  • 2006. január 16. 09:26
Maczika Bela Tevelygo † [tev...
27254: ügyes! üdv: mbt!
Víg Éva [veva]
l
vagyis szájából
  • #27257
  • 2006. január 16. 00:10
Víg Éva [veva]
27254:
Ne nyiss ajtót idegennek,
szájábó süt hideg ének!
Víg Éva [veva]
Már nem nézek fel rád
Akarom hinni, hogy nincsen baj,
s fejedről nem csorog folyton vaj.
Ígérhetsz bármit, már nem hiszem,
utánad a bilit nem viszem!
  • #27255
  • 2006. január 16. 00:08
Zalán György
Csak egy pillanat
Életem egyharmadában
fekszem. Hát ez kurvasok.
Három évig vacsorázom,
Másfél - két évig szarok.
Vagy öt év a tükör előtt.
Három évig válogat
a nejem a zöldségesnél.
- A halál?
Csak egy pillanat...
Már, amikor megszülettem,
rámrontott a fájdalom.
Mostanában a reuma
szaggat mindkét vállamon.
Vagy húsz éve bontom - mászom
a kirekesztő falat.
Félni? Ugyan, mitől?
- A halál
- csak egy pillanat...
Harminckétszer húztak fogat,
kétszer rúgtak jól tökön.
Milliószor alázott meg
más előtt a főnököm.
Majd' naponta haladta meg
tudásom egy feladat.
Most kopognak. - Ki az? -kérdem.
- A halál!
- Csak? Egy pillanat!
  • #27254
  • 2006. január 16. 00:02
Víg Éva [veva]
27251:
Hmmm! :)
Noszlopi Botond
{{{Törölt hozzászólás!}}}
Statisztika
Számolgatom a pattanásaid:
csak az állad huszonhét takarja.
Arcod össz-vissz száz pattantja vajba,
negyven és ötven közt a vállaid.
Jó adag bújt a szemöldöködbe,
alatta s fölötte fészkel hetven.
Tizennégy van jobb és bal füledben
s kábé kétszáz nyúlt ki melleidre.
Hátadon is kráterszámra állnak,
és érdekes az ágyékod íve,
érdes, ám faroddal egybevéve
nyolc üli meg kevélyen csupáncsak.
Hitemre, így még jobban szeretlek,
hogy feltárhattam statisztikádat!
S ok, amiért meg nem csókolnálak,
hogy helyenként ennyicskét keveslek…
  • #27252
  • 2006. január 15. 23:46
Noszlopi Botond
{{{Törölt hozzászólás!}}}
Ukáz
fehér szoborszív kerítse
ágyam havára terítse
éjbe villanó kalandon
hajtsa végre a parancsom
miként haragos zongora
rohamozzon a tompora
szavak kopogó taktusa
vadak pározó aktusa
  • #27251
  • 2006. január 15. 23:41
- - [-]
Palkó Megfagyott!!
Hozzád bújik a szeretet, és némán néz.
Hozzád szaladnak az illatok, a mezők virágai tőled kérnek.
Hozzád indul a rőzsével megpakolt asszony, egy téli délután.
Tőlem elbújt a szeretet, csak a távolból ordít,: -hogy nem, nem megyek!
Íztelen a kenyér, hervadt virágok.
Kihűlt kemence, megrepedt üveg.
Hideg, hideg, és Hideg!
Jégcsapok ti álnokok, miét késként döftök belém?
A szomszédban a hóban egy kutya marcangolja a nyers húst.
Én üres lábasommal állok a ház előtt, és némaságban éhezem.
A ruhám rámfagyott, kezeim feketék.
A hiányzó tetőről beesik a hó...kénytelen.
Leülök a havas kerti padra, és nem hallom már a Tél dübörgését.
Megszűnök ebbe a világba lenni.
A ház előtt megy a rőzseszedő asszony, s kezében kisgyermek.
szonyú nagy kavalkád, a Montrusperniocchiukkosz szigetek mellett délre kb 20 csomó.
Ringat szél a vízen, a kis csónakomban.
Keresztbetett lábakkal, én csak almát eszem.
Rágcsálok, és ringok, mint a Keleti szél, mikor nyugati partot mos.
Szalmakalapom megvéd a nap sugaraitól.
Evezőlapátaim mellettem pihennek.
Hagyom hogy ismeretlen utakre evezzek.
Nem tudom hová visz a kis csónakom.
Csókolom! Köszönök az ismeretlennek és megemelem kalapom.
A válasz késlekedik, talán nem is jön meg soha.
Csókolom! Ordítok torkom szakadtából.
De most sem érkezik válasz...
Ringj hát csónakom, válaszok nélkül.
Nem kérdezlek többé. Nem kötöm Rád életem dolgait.
Te csak sodrodj a széllel, a hullámok szárnyán.
Van még egy almám, ezt most megeszem...
  • #27250
  • 2006. január 15. 11:58
Varga Dudás István [Dudi]
Nem igaz, hogy elveszett…
Fullasztó fülledt puha langymeleg
Savanyédes jóllakott tejszagú élvezet.
(Dr.V.D.P.)
  • #27249
  • 2006. január 15. 06:08
Varga Dudás István [Dudi]
Az nem lehet…
Az nem lehet, hogy a tenger kékje elveszett!
Míg ezüstbe öltözötten szemérmes szemlesütve
Cipőjükre bámulnak az álmos napraforgók,
A mélyek meg az égi fények kikeverik
Mire ébred szerelmes Adriád!
(Dr.V.D.P.)
  • #27248
  • 2006. január 15. 06:07
ne m
én is akarok belémesni...
  • #27247
  • 2006. január 15. 03:53
Lovy-Csegezi Dorottya [dorot...
kipirulva térek az ágyba
mosolyogva, boldogságra várva
megéreztem, mit jelent a minden
eltáncoltam rég felfedett kincsem
  • #27246
  • 2006. január 15. 03:46
Lovy-Csegezi Dorottya [dorot...
:S
  • #27245
  • 2006. január 15. 03:45
Lovy-Csegezi Dorottya [dorot...
27243: velem
hol vagyok, s mindig is leszek
csoda és ámulás hegyek
nem kérek megannyi kertet
csak szörnyeket ugrálni megyek
aztán belémesek
hogy önmagam legyek
ne m
veled
hogy vagy és mindig is voltál
csoda mint hogy velem voltál
és nem csodát most se adtál
mert megint jó volt veled
átugrani én szörnyeim felett
és érkezni hozzád
önmagam helyett
  • #27243
  • 2006. január 15. 03:18
ne m
40 - érzem, fáj, jó.
  • #27242
  • 2006. január 15. 02:41
ne m
38
belőled vagyok álmos
elfelejt ez a város
így leszek magányos
  • #27241
  • 2006. január 15. 02:41
- - [-]
Csillagszóró fák
vörösbe fagyott kezek
szeretik egymást
  • #27240
  • 2006. január 14. 21:09
- - [-]
...
Lásd itt az arcomon: az utólsó könnycsepp hull!
Az utólsó,ki valakiért nyúl!
Lásd lefolyni,lásd az utólsó útját,melynek jövője nincs már!
Lehullott...vége!Több könnyet nem hullajtok érted!
  • #27239
  • 2006. január 14. 20:25
- - [-]
27230:
elborít a szürke füst
én vagyok a báros
habba burkolózik mind
barna és világos
- - [-]
27235:
Kedves Robi!
nagyon tetszik ez a vers, meg az adatlapod is. :)
üdv: juhé venyige.