HAJNAL
Hazafelé bandukoltam, nem tudtam, hova-merre
Holdsötét hűvösben emlékek
búgtak: nosza, erre!
Gyanúsan fürkésztek kihalt utcák,
házak, kövek
Mint letért bolygót pásztázó
kimért távcsövek.
Üres kertek között lazán
süvített a szél
Szegény bőrömön próbált
elidőzni még,
Átjárta kopott zakóm, kicsit
hozzám öltözött
De mint szívemhez ért, már el is
költözött.
Őszi fűszálak pillogtak rám fel,
sejtettek barátot
De tévedtek, rég nem láttak ily
sötét kabátot
Feljebb néztek, s még köszönni is
elfelejtettek
Szemem szúrós sugarától
jéggé gémberedtek.
Hű kutyák ugattak pénzéhes
kerítés mögül
Éreztem, harsány hangjuk fülemben
elkövül
Léptem kettőt, árnyékomban
figyelmesen elmerültek
Látták szottyadt termetem, s inkább
lustán elterültek.
Ismét a csend ásított, s morcosan karon
fogott
Csak én voltam, ki apró zajt és
fájdalmat okozott
Amíg kopogtam a jajgató földháton,
s tétován álltam
E kis világból kisétáltam, s csak
a hajnal szólt utánam.
2005. október 22.