Vers mindenkinek

(hoppá, itt egy Filip kocka )

Kapacitáló levél
E drága dáma
Léha némasága dráma!
Hát még a kávét is
Nehezen vehetem Önnel?
Dehát örömmel
Innál inkább zöldteát,
Közöld, Dorottya!
A kávé bolondja:
Tádé, a szomjas
Ps.: Ugye válaszol, ha olvas?

Vigyázzatok, ezeket már dícséretnek veszem :) Akkor lenne itt még valami, friss:
All we go to Hell
Pokolra hát, nem is vitás
Pusztán az odavezető logisztikai megoldás
Lehet gáz (kvázi: „Körülírt zuhanás)
Mert nem csak az megy, aki dudás.
(Túl sok már a hivatkozás…)
És csupaszon, egyedül leszünk a végén
Hacsak nem adják le tévén
Mint Örkénytől a Rózsakiállításban
(Az a baj, hogy már egy srófra jár az agyam)

27291: még a "nem-é" - t is megbocsátom. :)

27291: :)

Szerelmes vers, mely a végére leánykéréssé fajul
Szeretlek, mint ganját a rasták,
(tudod, kik hajukat összatapasztják)
Mint endorphyn az ereimben
Bogárként ragyogsz belső tereimben
(Tudod, az a Szt. János, de nem
is ezt akartam mondani, hanem )
Szeretlek, mint inni vagy enni -
De vonzalmam mértéke nem csak ennyi:
Úgy kívánlak, mint a pénzt akárki,
mint Korda Györgyöt a Balázs Klári.
Karjaidban andalulni az életen tova
Olyan mámorító, mint egy goa
Buli, ezért nem is tóriázok teke
Hanem megkérdem, nem –e
Jönnél hozzám ségül fele?

27287: Köszönöm!!:D

27279:
A messzi közel-keleteten elveszett a kontroll
nem térnek már vissza fiaink a frontól.
Egy fiú apját elküldték a homokszínű harcba,
hogy egy másik fiú apját üsse puskatussal arcba.
Nagyapámat megölte egy idegen lány férje,
s most anyám zokog, hogy az apját tőle visszakérje.
Az Isten fia harcba ment egy másik Isten ellen
s egy ember-Isten lőtte mind a kettőt mellen.
Meghalnak mind: fiúk, apák, férfiak és hősök,
´kik a holnap fiainak lettek volna ősök.
Isten ellen indultunk és meghaltunk egy hitért
csak az Isten addigra már mielőlünk kitért.

27268: Júj ,nagyon tetszik:)
Szép munka:)

27285: Nagyon szép ez a versike:)
Gratulálok:)

27254: :) az élet is....

Szerelem és Halál
Az élet örömei
Amiért érdemes élni,
És nem kell tőlük félni,
Tudni kell szeretni.
HA az ember szeretni képes,
Boldog az Ő élete,
Ez az Élet képlete,
És így már minden fényes.
Fényes, mert tisztán lát!
Semmiféle gonoszság,
Vagy akármilyen hazugság
Nem takarják el agyát!
De csak akkor, ha szívből jön!
És a szív is igaz,
Nem kell akkor vigasz,
Megáll már a szerelem mérföldkőn!
Széjjelnézhet onnan,
Hogy lássa, amit elért,
Mostmár mindent megért
De a kőről lepottyan.
Ahogy így a kövön állt,
Rádöbbent végre,
Az Életének vége,
És elérte a halált.
1998.03.26

idő, mint a tenger
hullámzik és sós..
az élet fű és kender
ma is szivatós..

Még a Nap is
Felkel a Nap, nyújtózkodik,
aztán útra készül.
Esik, ha fúj, végzi dolgát
nap mint nap, vitézül.
Bejárja az egész Földet,
míg vége a napnak,
- napfény nélkül a Világon
semmi nem maradhat!
Átsuhan a sűrű erdőn,
átfolyik a réten,
- figyelnie sem kell, útját
ismeri már régen…
Ágról ágra ugrál, mikor
ablakodhoz érve
betekint, - és meglát…Most már
útjáról letérne!
- Megdöbbent az eget néző
csillagászok hada,
hogy egy percre megtorpant
a fenséges Nap maga!...-
…Pedig csak az öreg csillag
megpihent egy ágon.
*
- Persze, azon, honnan Téged
csodálhat, úgy látom…

27281: Ennek a határesete a pedofília.
- Azt az embert, aki NAGYON régen voltál... :-)

Vallomás
Drágám,mást szeretek...
Azt az embert,aki VOLTÁL!

27279:
hmmm! a tükrök bizony nem mindig funkcionálnak! :(

Nézzétek a dátumot, mikor írtam.
Nem szeretném, ha megint aktuális lenne!
Intolerancia
Arabok közt zsidó vagyok,
feketék közt sárga.
Máskor testi hibám miatt
taposol a sárba.
Gyűlölsz apám múltja miatt.
Biztos vagy magadban!
Emberré csak Te válhattál,
én - állat maradtam.
Arról, amit együtt látunk,
- más jut az eszembe.
Ha virággal megyek feléd,
- karóval jössz szembe.
Mocskolod, mi fennkölt nekem.
A hóhérom - papod.
Ami kívül reked Rajtad,
durván megtagadod.
Mihez kezdesz majd egyedül,
ha csak Magad leszel?
Cserepekké rúgott tükör,
- Neked csak az felel...
2002. március 23.

27277:
szálltam volna messze
kék egekbe vágytam
mégis itt maradtam
megfagyott a szárnyam

Ennyi
Úgy látom, megszívat engem ez az élet.
Minden, mit reméltem, mára semmivé lett.
Amit megszereztem, lám, eladogatom.
Istennel kezdődik majd’ minden mondatom.

27274: Akkor lenne boldog a világ, ha nem is értenéd!...

Hej de jó a pénisszel játszani
Játszani, de játaszani.
Hej haj halijó.
Jajjjjj de jó.

27254: Tetszik!

27272: Mit ér a szoftver hardver nélkül?

27270: már megérte!

Tükör
A tükörbe néztem, de
vak volt már és öreg.
Alig-alig adta
vissza a képeket.
Fekete foltok közt
kerestem arcomat,
nem láttam. ...Igaz, már
láthattam jó sokat...
Találtam új tükröt.
Belenézek, s látom,
a régi tükör volt
mégis a barátom!
Hagyott még egy reményt,
hogy a foncsor a kopott.
Már tudom, hogy öreg
nem ő volt. Én vagyok.

27269: Most, hogy újraolvastam, egy csomó érzés visszakerült a passzívból az aktívba...

27268: figyelembe vettem, üdv: mbt!

Perceim
Ezt majdnem húsz éve írtam. Kérem figyelembevenni!!
*************************
- Sóvárgó ajkam ajkadról letéved,
kutatva indul el bőröd aranyán.
Nyakadon elidőz - hiszen hajlatába
pont illik. A lélegzet
hirtelen tolul ki, hogy illatod
a lassú belégzéssel tovább tartson.
Bal kezem tétova. Nem tud dönteni
melled almái közt, mintha arra ügyelne,
hogy mindkettőn ugyanannyit töltsön.
Az ösztön vágja el a csomót -
ajkam a balra tapasztom,
míg kezem végre megnyugodhat
a másikon.
Tapogató nyelvem és simogató kezem
megsúgja gerincemnek, legősibb agyamnak,
hogy idegszálaink összekapcsolódtak.
Szemem csukva, mert így látlak egészen,
nincs korlátja látóteremnek.
- Csípőd tétova hullámot vet. Ez kezemet
melledtől búcsúra készteti.
Már határozott céllal indul
combjaid közé, de hasad
bársony puhasága
ajkamat odahívja.
S míg kezem megérkezik a végállomásra,
szám megkeresi
köldököd piciny ívét,
ezzel megtöri
iramodó testem mohó lendületét.
Néhány pillanat csupán
köldököd epizódja,
hisz a már egybehangolt
közös akarat
felveti tested.
Már nem elegek
a véletlenszerű, apró mozdulatok.
Ajkamat végre a
selymes pihe közt meglelt
jószagú résre tapasztom,
kezeimet kétfelől
melleidre űzöm,
és csókjaimmal,
combjaid perzselő leheletemmel
gerincedet ívbe feszítem,
megszaggatom,
benne vihart korbácsolok,
egész az apró sikolyokból felszakadó
nagy, mély sóhajtásig...
Ujjaimmal érzem, hogy mellbimbóid
lágyan udvarukba ülnek.
Fejemet - önmagad féltőn, hiszen a gyönyör
egy ponton túl kibírhatatlan -
legérzőbb idegeidtől eltolod.
Lábaid összezárod, miközben lélegzeted
lassuló ritmusát
meg-megtöri csípőd néhány
feszes izmú, lassú hulláma.
A vihar elült, a víz még picit mozog.
Arcomat köldököd alatt
egy művi más nélküli
puha, sima, jóillatú párnán pihentetem.
Fülemben lüktetnek szívednek
szokottá lassuló
dobbanásai.
Érzem, hogy boldog vagy, és
érzem hogy én - bár ez annyira
csak emberi és férfi, hogy felfoghatatlan –
még boldogabb vagyok.
1986. 08.01.

Víziók
A vonat fütyölve távozik a megálló mellett
Sanyika sírógörcsöt kap, mert legóját elvitte a szél
Gothvald bácsi mérgesen integet, a vonat után
De a nem állt meg akkor sem.
Terike néni ablakpucolójával a kezében elmond egy imát
Keresztet ő sem tud most vetni.
Juci néni szemüvege teljesen bepárásodott
A sínek mellett tanyált egy nagyot.
Köd van, alig látni valamit!
Csak Pista bácsi a dekkel a szájában söpröget
Julcsa hosszú combjaival húzza a jegyvevőket
E mű írója is kezd beindulni hosszú fogaira
De Emma a wc-néni meghitten számolja huszasait
Csak a klotyóajtót rángatja a szél,
Meg Sárikát a férje a buszmegállóban,
Tegnap megint nem ment haza este.
Két varjú öngyilkos versenybe kezd repülni,
Sajnos egyikük sem látta a köd miatt magasló kéményt
Míg mindenki zaklatott a megállóban, addig egy kis házban
Éder-mester össze-vissza keresi Pumuklit,
Lehet hogy most örökre eltűnt.
A második vonat távozása után
Sanyika örökre eltünt a megállóból
Gothvald bácsi többé már nem integet.
Terikenéni mint egy kegyvesztett rohangál!
Hol az ablakpucolóm????
Juci néni úgy néz ki lassan megtalálja szemüvegét
Julcsa már nem húzza hosszú combjait, levették a gipszét
Amúgy is mindenki elment!!
De mi lett Emma nénivel?
Ő még minden percében a húszasait számolgatja
Pumukli is meglett, a gyufásdobozban volt!