Egy apró gyilkos érkezett a földre,
És életeket vett el mindörökre.
Örömmel szolgált ez neki,
Hiszen ehhez értette mindenki.
Szerette a vörös folyadékot inni,
És oltalmat kért annak is ki hitt.
Soha nem kérdezet csak élt,
Annak az érzésnek, amit soha sem
kért,
Csak nyakába szakadt ellene mit tehet?
Tesz annak megadott módján… Ez egy
mese,
Mit én mondok egy Úrnő, kiben
vadság
Az uralkodik benne, s most szabadság
Az amit akar, de hol lelhet, csak űzi
És nem találja meg sosem, mert
fűzik
Kezét a bilincsek, s kötik rabságba
Lelkét egy örök életre
szakítják, ma
Kínban őrül meg, s várja a
véget,
Mely remélve minél előbb
elérhet…