Elültettem egy apró, száraz magvat,
gondoztam és sudár,
szikrázón virágzó fa nőtt
belőle,
de a csodás gyümölcs magasan fakadt,
s erőm kevés már,
el nem érhetem, keserűn borulok
térdre.
Feladom lassan, s némán nézem
azokat,
miket megrontott a téli sár,
mert leestek a fagyos, romlott földre.
Szomorúan állok, lustán eljő a
zord tél,
az utolsó virágot is elfújja az
ősz szele,
elmegyek hát, folytatom szürke utam,
visszanézek utolszor, s elgondolkodom, hogy
megérte-e...