Vers mindenkinek

28915:
most már későőőőőő
őőőőőőőőőő
őőőőőőőőőőőőőőő

28914: héé! ki mondta hogy baj van??
ha baj lenne az átírás, nem írnék ide verset. ;)
szóval inkább vmi mást igyál! mondjuk egy heinekkent ;)

28913:
mi a baj?
én meg így vagyok...
...nem akartam megbántás...vagy mi...
...látom, nekem itt nem terem babér... megyek és iszok egy nagy pohár hideg mérget, aztán meg elharapom a saját torkomat...

28912: sejtettem, hogy ilyen sorsa lesz :)
de sebaj. én most akkor is így vagyok.
szia veva! :)

itatatlan ima
ezer köszönet és örökös hála
hogy most heinekentől habos mindannyiunk álla
köszönöm Uram
mert sörrel öntözöd a szomjazó gigát
mert megadtad nekünk a bajnoki ligát
mert tudod, hogy nekünk míly fontos a foci
mert társat adsz nekem, mint tejet ad a boci
köszönöm Uram!
kiszáradt torokkal itt áll egy kölök
nem szenvedek tovább: vattát sem köpök
még kérlek ha egy kevés jéger is volna
akkor a világ egy nagy "köszönöm"-öt szólna

28910:
Nagyon tetszik nekem!
Szia Dorka! :)

hitetlen ima
hála ezer szavával se tudnám elmondani
amit csendben csak a szívemben hallani:
köszönöm Uram.
mert hitetlen magam ezer áldással várod
mert elrejtem bensőm, s Te mégis tisztán látod
mert tudod, hogy egyedül mily ügyetlen vagyok
mert társat adsz, ha feladatot kapok
köszönöm Uram!
hitetlen szívem gyáván áll előtted
nem menekülök már másba előled
még félek. bizonytalan tékozlok Feléd
de köszönöm, hogy társat adsz, kinek foghatom kezét!

28883:
Köszönöm
Valamihez eljutottam

angyalmaugli
értem szavad öreg kígyó
lábam között mi a bigyó
mi nőtt velem mióta hájjal kenegetnek ?
nem vagyok eretnek
farkasok közt
kikkel közös sültek ?
elmegyek embernek
aztán...?
honnan tudnám...
ki voltam én hogy mondjam
ha húz az erő a bokorban
gazod megtalálhatod
...és hogy fáj hogy éget hogy dobban...
embergyerek nem nyafog
eleget hallottam

28905: "...szerintem szép." - ez fontos!

új beszéd
(mauglinak)
'nehéz a régi bőrt levetni' (ka)
hol talállak emberkölyök?
mért nem hallod hogy hívlak,
pedig, kellenél.
hiszen egy vérből vagyunk,
mi valahol tényleg.
de te még ismerted a törvényeket:
segíts! hova menjek?
engem is bánt a falka.
sok a hamis 'kutya'
kevés a szó, az igaz fog,
talán érted hogy miről beszélek.
úgy menekülnék; de tényleg
marci hajtja vissza a marcit
az emberek közé.
de köztük, velük, mihez kezdjek?
néha remélek, szeretek;
azt csinálom amit a többiek,
kerülöm az ismeretlen dzsungeleket.
de ez nem az én csapásom,
kivel egy úton vagyok, se a barátom,
és nem értem az új törvényeket.
'bagira szeretett téged'
könnyű neked.
téged a döntésed után is szerettek,
és a dzsungel visszavárt.
de én hogy vágjak magamnak új csapást?
fáj a szépség, fáj a vágy,
fáj a törzs, és fáj a család.
talán rendbejönnék, ha én is
lassan elkezdeném a tavaszi futást.

Kicsit szomorkás,de szerintem szép.
A reménység csillaga
A sötét éj leple elrejti a Napot,
de a borús felhők mögött egy kis csillag ragyog.
Ragyog,ragyog,a reménység szüntelen tündöklő csillaga,de jaj,eljő a hajnal,s távolba vész sugara.
A Nap sem mosolyog,csak a bús felhő zokog,
sehol a csillag,s már nem látod a Napot.
De eljő az éj ismét,s a kis csillag ragyog,s így telnek szüntelen a napok,hónapok...
Lepereg egy könnycsepp,akár az élet...s egyre jobban félek,félek,nélküled már semmit sem érek!?
Fárad a lelkem,a kezem csak levegőt markol,
szívem csak egy délibáb álomért harcol.
Levegőért kapkodok,testem,mint lassú méreg járja át a fájdalom,
s félek,félek,tán már sosem lesz oltalom.
Hangomban hallom a hangod,arcomban látom az arcod,kimondod helyettem,mit gondolok.
Mégis néha már azt sem tudom ki,miért,kiért,s kinek vagyok,
S félek,igen,félek,hogy végleg a semmibe veszek...
De akkor hirtelen a kis csillag újra felragyog,hol halványan,hol vakítón,
de ragyog,még mindig ragyog....

28903: Ez igaz, de már itt az ideje.
Azaz: itt lenne...

amikor az emberek és az állatok már nagyon várták a tavasz királylány érkezését, követet küldtek hozzá. a királylány is alig várta, hogy visszajöhessen a földre, mert szerette,h örömmel várják az emberek. ilyenkor kinézett a palotájuk ablakán, és amerre nézett, felolvadt a hó, kinyiltak a hóvirágok, még a fecskék közül is páran visszatértek a távoli melegebb országokból. de a földön még a tél uralkodott. behavazta a virágokat, még a fecskék lábacskája is elfagyott. a tavasz pedig odaborult apja a napkirály lába elé, és zokogott, milyen gonosz a nővére. a napkirály pedig megsimogatta őt és azt mondta, nem a tél a gonosz, hanem te vagy az ostoba.miért kellett kinézned az ablakon, amikor még nem volt itt az ideje?..

28901: Azert lenyeges kulonbsegek vannak (termeszetesen nem tartalmi, csak stilisztikai); ezt talaltam a legjobb forditasnak.

28889: Nemrég tanultuk :) Többféle fordítása is van, nagyjából ugyanaz mind, csak a tündérkirály/rémkirály/villikirály a különbség.

köszönöm

Tilos csillagon
Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.
Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.
S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.
Légy vaknerő, ítélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem bírom tovább!
Én nem kívántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.
/Pilinszky János/

Leheletvékony emlék
leheletvékony emlék
el nem csókolt csókok
későn felismert emóciók
megdermedt másodpercek
most már érzem s tudom
de rozsdás az időkerék
2006. február 21. 1:12 - 1:16, Wien

28892: :)

Egy kis tavaszcsalogató:
"Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.
Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.
Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ."

28894: Nagyon szívesen :)

28871: Norbi!!! Nagyon megfogott a versed! Köszönöm!!! :)

újfalvy krisztina (1761-1818)
Ez az élet úgyse sok...
Ez az élet úgyse sok,
Használják az okosok.
Fergeteges néha bár,
Vesztegetni mégis kár.
Nem kell mindjárt lemondani
A világról,
Mert némely pók mérget szív a
Szép virágról
Az életet használni:
Könnyű módját találni,
Mert néha egy jó óra
A beteg sors doktora.
Ha tán egy rossz pillanatban
Meg is halnánk.
Jön más, melyben halottan is
Föltámadnánk.

28890: Köszi Tamás, ez nagyon szép volt. Utoljára gyerekként tanultam ezt a verset (a 80 év körüli némettanár-bácsimtól)

Der Erlkönig
(Ez lemaradt...)

A vers eredetiben:
Johann Wolfgang von Goethe 1749-1832
Wer reitet so spät durch Nacht und Wind?
Es ist der Vater mit seinem Kind.
Er hat den Knaben wohl in dem Arm,
Er faßt ihn sicher, er hält ihn warm.
2. Mein Sohn, was birgst du so bang dein Gesicht?
Siehst Vater, du den Erlkönig nicht!
Den Erlenkönig mit Kron' und Schweif?
Mein Sohn, es ist ein Nebelstreif.
3. Du liebes Kind, komm geh' mit mir!
Gar schöne Spiele, spiel ich mit dir,
Manch bunte Blumen sind an dem Strand,
Meine Mutter hat manch gülden Gewand.
4. Mein Vater, mein Vater, und hörest du nicht,
Was Erlenkönig mir leise verspricht?
Sei ruhig, bleibe ruhig, mein Kind,
In dürren Blättern säuselt der Wind.
5. Willst feiner Knabe du mit mir geh'n?
Meine Töchter sollen dich warten schön,
Meine Töchter führen den nächtlichen Reihn
Und wiegen und tanzen und singen dich ein.
6. Mein Vater, mein Vater, und siehst du nicht dort
Erlkönigs Töchter am düsteren Ort?
Mein Sohn, mein Sohn, ich seh'es genau:
Es scheinen die alten Weiden so grau.
7. Ich lieb dich, mich reizt deine schöne Gestalt,
Und bist du nicht willig, so brauch ich Gewalt!
Mein Vater, mein Vater, jetzt faßt er mich an,
Erlkönig hat mir ein Leids getan.
8. Dem Vater grauset's, er reitet geschwind,
Er hält in den Armen das ächzende Kind,
Erreicht den Hof mit Mühe und Not,
In seinen Armen das Kind war tot.

Goethe - A rémkirály
(Závodszky Zoltán)
Ki vágtat, mint szél, bár zord az éj?
Egy férfi jő, s hozza gyermekét;
a hűvös széltől úgy óvja őt, s
oly búsan nézi a szenvedőt.
Ó, mondd, jó gyermekem, szólj, mi bánt?
Jaj, nézd csak ott a rémkirály áll,
sok dísze, éke úgy csillogott.
- Mit látsz, nem rém, csak köd van ott. -
- Jó gyermek, jöjj, a váram szép,
ott vígan játszom veled, míg élsz;
benn színes, tarka a hímes rét,
s anyám néked adja színes köntösét. -
- Úgy félek, jaj, félek, mondd, nem hallod még,
hogy engem suttogva csábít a rém?
- Légy nyugton, maradj nyugton, ne félj:
csak hervadt lombot zörget a szél. -
- Jöjj, drága gyermek az erdőn át,
ahol tündér lányaim várnak rád;
vidám dallal hívnak e szépséges nők
és táncolva álomba ringatnak ők.
- Úgy félek, jaj, félek, most hallottad jól,
az éjben tündérek hangja szól!
- E hang, mely zsong, hisz jól hallom én,
szél suttog a fákon, s játszik a fény.
- Te szép legény, nos, váramba jöjj, légy enyém,
de vélem ha nem jössz, úgy elviszlek én.
- Úgy félek, jaj, végem, ott vágtat felém,
két karja átfog, úgy bánt a rém! -
Hogy űzi, hajtja, a ló szinte száll,
mert sír és jajgat a kis lázas száj;
s hogy végre otthonába ér,
karjában gyermeke már nem él.

28887: Nagyhatású lehetett a környezet,
jól tükröződik a sorokban...

28885:
a címe kedves bátyám
a Dátum New York az E jelű Metró
ott írtam akkor