Vers mindenkinek

31315: dejó! :)
köszi

31314:
Tavaly írtam (jééé, pont holnap lesz egy éve), az ősz miatt jutott eszembe! :)
---------------
Őszi pillanatképek
I.
Fáznak a házak,
füstboszorkának
szoknyája lebben,
nyújtózik jobbra,
s elveszik fodra
a fellegekben.
II.
Szádból lehelet,
formáz kezeket,
morzsolja orrod;
megfázott lelked
testet terelget,
tüdődön foltok.
2005-10-17

(ősz)
lehet, hogy egyedül én vagyok más.
érthetetlen, magammal lázadás.
hasadó falevél - félig már sárga
szárazva törve hullok a sárba.
leszek még erős - hiszem a halált!
hull még rám hó - s csiszol a sár.
hasadok. s hullik le rólam a burok
csak megyek - még nemtudom, hova jutok.
leszek még zöld! virágzó, élő!
leszek még éltető, mindent remélő!
leszek még anya, ki életet ad...
- de most meghalni kell - hát jöjjön a fagy!

-M&m
Csüngve üvölt a gyümölcs a fáról
Egyetlen emlék
Egyetlen emberé
Kicsi madár az ágra száll
Egyetlen emelkedett hang
Dalol a madár s a gyümölcs is édes
Egyetlen emelet még s
Egyetlen emlőn felnő egy világ
Kicsi mágia és a tökély fedi az
Egyetlen említésre érdemes hibát...

talán ha lenne most két életem
talán ha menne magától minden
talán ha hiném, azt amit érzek
talán ha ésszel többé nem élek
talán ha várnál, mint még soha
talán ha vágynál új utakra
talán ha hinnénk a változást
talán még lehetne valami más

talán
nincs tegnap
nincs ma
nincs kezdet
nincs újra
nincs múlt
és nincs jelen
nincs érzés
nincs csend
van valami
valami üres
van valaki
távoli, hideg
van valahol
valahol nem itt
van valaha
a jövő csak hit

terhes a csend,
mert üvöltve cseng.
szólhatna bármi,
groove... jazz....
vagy a fánkifánki
vagy valaki nyögje már ki
mér' akarok pont most kiabálni...

'....meztelenkedve
keresem tekinteted
ülök a gép előtt
még nem is ismerlek
meztelenkedve
nézem képedet
hát így megy ez
ez a modern szex
nem kell az érintés?
hol van a szag?
állati ösztönt
mind lefarag
csak a képzelet marad...'

31307:
Szia Dorka!

a tehetetlenség
ami gyilkol,
és öl.
a düh
mi itt forr belül.
a vágy,
hogy újra lássalak.
az érzés
miben szívem megszakad.
nem vagyok
nem vágyok
mindent
nem nézek
nem látok
innen
nem megyek
nem hagyok
semmit
nem vagyok
nem vágyok
semmit

31305: ööö.. boccs

31293:
az út végén épitkezés
táblák, hogy EURO, meg hogy lezárva
cél messze, a beton kevés
felmerül nem-e hiába?
birka vagyok, nem tagadom
csak bégetek, meg baktatok
legelészek, szomjam oltom
egész nyájamhoz hű vagyok
de amikor a főbirka
a gyapjúmmal kereskedik
engedtessék elbégetnem
Uj főbirka kerestetik
Félre ne érts, nem vitázom, nem akarom a hugyszagot a város közepén bevédni,
céljaiddal egyetértek
de a skatulya: "Kossuth téri"
pár embert szerintem sérthet

Ha a sírásó írna,
az író meg sírna
műve felett,
a holt elrohanna,
hátán koporsója,
a szél meg elröptetne
könnyáztatta
sírverseket.

az írás írásra
késztet
néha meg sírásra
a sír meg a sírásót
ásásra

Csértelmetlen
Csörög a csacsin a csengettyű
Cseveg csilingelve a csatangoló csigával
S csak csipkeszárnyú csillagok
Csacsognak csipet cseppeknek;
Csoda csörren a cserépben
S csángók csévélnek csikorogva
Csendes csodálatban. Csorogva
Csókolja csermelyben csík a csíkot,
A csikós csiklandja a csíkos csikót.
Csodálkozva csobban a csendéletbe
Csöpp csokigolyó.
Csikorgó csőkorgó csákóban csámcsog
S csorgadoz nyála egy csöcsért.

Szabó Lőrinc: A lélek vallomása
/részlet/
"Égsz, átgyúlok és hideg maradok,
sírsz, visszasírok, s mégis hazudok,
szolgádnak hiszel s nincs hozzád közöm,
felszínem ábránd, mélységem közöny,
tükör vagyok, nem sejted, mily csodás,
megfoghatatlan, tiszta látomás,
mert látomásod is visszaverem,
nem érezlek, nincs emlékezetem,
agyonlőheted előttem magad,
kihullsz belőlem, mint a pillanat,
kihullsz, nyomtalan, üresen, bután,....."

Remélem nem haragszol hogy, írtam az írásodra egy írást, de ez az írás írásra késztetett, hisz tetszet.

A tenger mélye az az éden?
de hisz oly hideg szinte éget!
a démonok angyali hangja csalfa
ha hiszel nekik elindul a hajsza!

A tenger méllyén, az álmok szigetén megérinted a csillagok lelkét és hallod hogy a démonok angyali hangon szólítanak.Egyre csak mész s érzed, hogy sejtjeid hulláma facsarja a lelked, hallod a hangot mely rabul ejti szívedet, s égen át vezető kaput keresed.Önfeledten táncolsz elengedve földi emlékeidet, merülj le s a lelkek a te lekeddel eggyé vállnak.

Egy év
Téli árnyak közre fogtak
s minden érzést rég elloptak
rideg lelkem dideregve
kitartani igyekezne
de érzésim mind elszáltak
elszöktek a fórró vágyak
Majd szellő hozta a tavaszt
de ő is gonosz volt s ravasz
kinyult hozzám álnok keze
s jó erőset lökött vele
karmai belém vájodtak
elűzvén a szép álmokat
Nyári fény izzott az ablakon
égetve üres pamlagom
engem nézett tűzes szeme
szája gúnyos kacajt rejtett
kinevette a bánatost
kit ő is mind csak áltatott
Majd kélyes arcal jött az ősz
egy nagy rúgással beköszönt
a sárba tipró szelleme
gyilkos hurokkal körbe vett
megfolytott s végül ott hörgött
magányos holttestem fölött

31293:
Ha volna egy kalapom
elötted földre csapom
még mielött elszáll e pillanat
hiszen versed maga a pirkadat

FÉRCMŰ
Homlokólom, szívkés.
Túl nagy a kísértés.
Bocsáss meg, Uram!
Nem vagy még ugyan.
Üteme a fagynak
darabokra szaggat.
Hűl, ami meleg.
Teremts újra meg!
Deszkahomlokomba
szöget vert a gond ma:
szétrepedt a léc.
Bomlik a lelki férc.
<jt>

semmi nem takar
s kereteim éppoly gyengék,
mint kerevetem
mi súlyom alatt leszakad
maradok nulla,
kicsivel tökéletlenebb,
mint egy bedöglött
dinoszaurusz tojás

Kívánság
Ilyen ponton egy vers vétek,
- s volt ki mondta: „kár belétek”! -
Mégis mondom tisztelegjünk,
Hősök előtt:könnyet ejtsünk!
Elhunytak ők, bárhol álltak:
Később jött, amire vártak!
Szabadság, s jog ezt megértük!
Küzdelem és vér folyt értük.
Megérdemli ezt a nemzet
Nyugta legyen, s tiszta helyzet.
Tehetség és építkezés:
A magyarban nem is kevés…
De már túlzás, mit nevükben
„Kossuth tériek” csinálnak…
Reménykedjünk ha nap eljő
Befogják és odébb állnak.
S ismét barát, aki ellen
Tegnap még kezet emeltem.
Csodálkozom pedig nem az,
Hogy újra egy társra leltem!
Közös munka nemzeti cél,
Kardból eke, nemesacél!
S váll a vállhoz feszül végre
Így jutunk az út végére…

nincs boldogságom,sem bánatom
üres táj vagyok,
kongok, mint valami bús vészharang,
akit senki sem hall,senki sem akar.
aztán boldog csilingelésre váltok,
és összemosódnak a határok,
talán ez okozza az ürességet,
az élethez való hűtlenséget.
csak állok a tér közepén,
egyedül ezen a földtekén,
eltűntek az emberek,
magányosak a reggelek...

31289:
Dzsóba
élek majd egyszer oly távol minden
dalok meg versek kötetem nincsen
istenem se nem van tetőled láttam
fagyott megállóban hiába vártam
kékre fagy állam
én vagyok láttam
te vagy a vállam
keresztelek

31289:
Így együtt különösen jók!

31285:
- Hóba
Meghalok egyszer és oly közel minden
Dalok és versek készen a fejemben
Megannyi kincs az utcán s a parkban
Legyints csak!
Talán megint tévedek, Ho!
Milyen szép kék vagy, Istenem!
És zöld!
Olyan szép...
Ég az egész föld
És pár gondolat kószál mezitláb a Ho-ban
Ha tévednék megint
Legyints
Hisz szép kutya terem a fák tövébe
Hébe...

31287:
Szia Dorka! :)
Hangulat jön, megy,
hullámzik a lét,
ha gödörben vagy,
nem látod más kezét.
Sötét van a völgyben,
s talán nem is nézel fel,
de elég egy halk sóhaj,
s Isten felemel!
---
Pussz!

sehovavaló
álmodom? vagy ez a való?
valahogy semmi sem odavaló..
csak ülök kuszán, fáradt a testem.
csak vagyok, de mégsem létezem.
nem vagyok senki.
és valki sem.
nem tudom hol vagyok.
csak azt, hogy hol nem.
nem vagyok boldog,
se boldogtalan.
nem látok semmit
ha nézem magam.
álmodok. és ez a való.
semmilyen, és sehovavaló.