Vers mindenkinek

Ha itt hagynál
Megsiratnám életem,
Ha engedné a halál.
Halott szívem ölelné
A fekete gyász.
Sírom várna rám.
Elvinne a bánat,
A büszke gőg.
Hantom alatt
Álmodnék tovább.
Már nem karolna más
Csak a fekete föld.
Eldobnám mindazt,
Mi jelentett mindent,
S a semmit hagynám
Magam mögött.
Már nem keresnék vágyakat
A csillagok között.
Megtört,
Szilánkos szívem
A holló karmai
Vinnék a túlvilágra.
Árnyak közt adnám föl
Létem végleg.
Az értelmet mi létem adta
Magam mögött hagyván,
Sötét békét adna a magány.

Dzsónak
ha tévednék megint talán csak legyints
gesztenyefák tövében megannyi kincs
a kutyák meg szépek
bokrok tövében mocorgó hegyalja népek
teremnek
te mondád ihaj...
magamat húzva járom mi baj...?
velem
az alanyi költővel gondolat játszik
mint hurkatöltővel a véres massza
látszik
miből s mivé leszünk
eszünk
bejut
kiúttalan parkolópályákon át
a föld az ég
olyan szép zöld
és istenem milyen szép kék
ha tévednék megint talán
csak legyints
a parkban az utcán megannyi kincs
fejemben kezemben versek és dalok
minden oly közel
és egyszer meghalok

nem az az öngyilkosság, ha megölöm miattad magam,
inkább az ha tovább szeretlek,
bár minden őrült tettem tagad,
felejtenem lényed lehetetlen,
benne vagy minden leheletben,
minden parázsló szemben,
az érzésekben feneketlen.
Bántottál ezerszer, ezeregyszer,
Tartottalak már szemét kegyetlennek,
és még mindig szeretlek. Hihetetlen.

Fákra írt jelek
Rajzokat olvastam
a fákon,
jeleket játszottál
barátom.
Megfejteni vágytam,
de te jöttél utánam,
s újraírtál mindent
a titkok udvarában.
Fákra írt jelekkel
jön a tél,
s hulló levelekkel
intettél:
- ránk fagy az éj hava,
szikrát szóró zúzmara,
léptünk nyomán csillog;
hideg szívnek nincs dala.
Köszönet Fata Morganának az elindító gondolatért! (itt efem)

Na mi van? Őzünk?
Oké, akkor én is:
újrajátszás?
ha az Isten látott
(hála ismét)
internet és újvalóság
fokozza
a személyes névmás iránt
egyetlen kötelezettségem:
ő van
ő lesz
ő a halál
a halálom
05.04.

"Ő"szerűen szokásos
szakajsztott szakasztott
baromság
akasztott ember
utolsó kívánsága vagy
egy csepp víz formájában
"Ő" vagy és leginkább kíváncsian
várlak
de hiányodból elég egy kevés

fejem a gőzben főzve fejtvesztve menek
ül a vérem amiért nem győztem testetlen
remekül
Ő vagy
ő szerű még egy nagy
kérdés
amennyi benn
a térkép értéke
a lépték mértéke
a sok nulla
mennyi tér...?

gőz van a fejemben
száraz gőz
felhők a kezemben
tojás a számban
híd nélkül állok
egy száll szőrszálban
a szakadék előtt
test nélkül fekszem testeden
festék nélkül festek
hangjegyeket
és nem kap el semmilyen ellenőr
minden a legnagyobb titokban
főleg a legjobb dolgok
titkosak
és az igaziak a legeslegnehezebbek
fekete
de nem elég mély
sötét, de nem elég sűrű
könnyű, de nem bírom tartani
szétfolyik és
összeragad újra a világ

Ősz van a Börzsönyben
felhők a kék égben
hangyák a zöld fűben
dallam a lelkemben.
Álltam a nagy réten
arcomat fényeztem
csak a szél bújdosott
végtelen szívemben.
Láttam a vén folyót
görbét és kanyargóst
híd nélkül keltem át
ereje megfogott.
Szeretem... :)

Az őrületbe kerget, végeláthatatlan szenvedés,
Az élet alól csak a halál ad felmentést!

telihold
oly fényesen karcsú
hatalmas, kerek
éjszaka leplén
ő a keret
közel van távol
kicsi és nagy
főleg ha teli
nyugodni nem hagy....

kószik a kép és
kúszik a száj
kósza a felvetés,
kusza a muszáj.
tétova temető
tömöttre telt
némán nevető
nanát nevel
teli a hold.

szerelem
fagyott jégcsap csillan idebenn
a melegben
kint táncol a gyertyafény, néha
meglibben
s tüzének hidegét tükrözi arcom
ha hagyom
de szikrázó szemem tükrében elmerül
s törötten a földre terül
a szerelem

mezitláb a havon
átmegyek, s hagyom
hogy a fagy járjon át
a szilárd tó haván
ha kell mezitláb

még emésztem a tegnap estét,
próbálom feledni a testét,
győzködni magam,
hogy úgyis utál,
hogy most elkerget,
de végül megtalál.

mezitláb a tavon
átmegyek a tavon
átmegyek a tavon
ha kell mezítláb

még sosem vágtam fel az ereimet,
pedig vonzott a kés hideg fénye.
megőriztem régi jegyeimet,
de eddig még senki sem kérte.
még sosem ugrottam le háztetőről,
pedig mindig zuhanva akartam szárnyalni.
az érzés, hogy nem vagy nekem felőről.
zuhanás közben kezdek elbágyadni.
még sosem vettem be millió tablettát,
pedig szerettem volna örök álomba szenderülni.
és már nem várom az éjszakát,
nappal is az álmok igyekeznek az időt agyon ütni.
még sosem éreztem ily őrült vágyat senki iránt,
s mégsem lehetek veled, nem értem a hold mit suttog,
nem mondod meg, mikor találkozunk, mi bánt,
a tömeg ha meglát bennünket, hátunk mögött kuncog.
még sosem, mondtam senkinek, hogy szeretem,
ezután sem fogom, mert csak könnyek követik a pillanatot,
nem mondom meg a varázslatosan sajgó igazságot neked,
csak tudod, azt nem értem miért nem lehet?!

31268: Nagyon szép , gratula hozzá

- Ölelés
Csak nézlek
Két kezem emelkedik
Érzed hogy húz valami erő
Érzem hogy húz valami erő
Átkarollak
Tökéletes érintkezés
A lehető legnagyobb felületen
Kitűnő érzéked van hozzá
Kezem megbizserget
Ahogy a hátadon végigszalad a melegség
Hajad csiklandozza orrom
Nem eresztelek el soha

Egressy Zoltán:
A-dúr
nézd, úgy megy le a nap, mintha húznák,
alig érzi méregpermetét
szerelme, az ég, miközben rálát
a nap, nézi volt szerelmesét-
így emeli álommá egy este
a napot, ég álmává a fényt,
így zuhannék álmoddá, és te se
hordhatnál tovább már ékszerként-
és az ég csak néz, s szemed csak égne
bánatodtól, hogy szívedbe csap
napod szerelmet ölő önkénye,
megszülve a pusztulásodat-
nem tudom, mitől fáj, ami éltet,
mitől éltet, hogyha eltemet,
miért nem szakad tépettek hitt képed,
miért nehéz, nehéz, miért nem lehet-
(az egyik kedvencem, gondoltam megosztom veletek, hamár mostanában nem jön az ihlet, és olyan ócskaságokat irok, hogy fel sem merem rakni ide)

-Mezitláb a havon
Az ócska idő döcögött majd megállt
Kicsit pöfékelt még aztán elhallgatott
Nem nézett körül
Lehúnyta szemét
Tudta hogy célhoz ért és hogy ott
Ahol csilingelve szállt madár és csók
Csók és madár a kék égen át
Hatalmas tenger
Fölött repülve
Millió lélek fölött szikrát
Szórva ível át
És minden lélek
Kik bárkán egyesével-kettesével
Kik egyesével
Kik kettesével
Vergődnek a tengeren
Fölnéz és tudja
Menni kell
Evezni kell
S ki vízbe esik
Azt kihúzni kell
Menni kell
Menni kell...
Az ócska idő ásított egy nagyot
Recsegett a rozsda
Lehullt egy réteg
Jöttek újítók
Frissek és merészek
S fiatalon csillogott ismét az öreg
Nyújtózkodott
Elindult
Mögötte sok madár és csók
Mosolyogva néztek föl a bárkán együttlakók
És eldobja mankóját ki csak álmában béna
A gyöngyhalász kincsre lel ha kagylója ébred
Labdák gurulnak le a domboldalon
És te csak állsz és merengve kérded
Hol vagyok

31263: fekve igen,. úgy oké :)

A túlsó part
Ki a túlpartra átvinne,
elveszett.
S te tocsoghatsz a vízben
szerfelett
vacogva,
didergőn
karodba szorítva
az utolsó emléket,
mielőtt
elfogadnád
a nemlétet.

akkor fekve visz át?
;)
Szia Kriszta! :)

messziről neked megy a banándal
teletömi képed banánnal
és jajj neked
közel a folyó,
de sekély a víz
nem kel aki a túlpartra
átvisz

Sekély folyó
Széles e folyó,
de a víz sekély;
kevés benne az aranyhal,
tocsogjunk benne,
nincs semmi veszély,
s messziről szól a banándal.
Rózsaszín felhők,
lilát játszó Nap
fénye csorog, vakká téve;
nincs-kincs szerelem,
tulipiros lap
könyöklős nótát idézne.
Mert hatalmas e folyó,
de benne ócska mocsok csorog,
elsüllyedt drágakövek
miatt, néhány koldus nyomorog.

hátrány, hogy a márvány
lomha díszes otthon egy sóhajnak
aranybetűk, metszett cirádák
felesleges kacatok az elmúlás oltárán
élet és halál határán
csók és pofon határán
a nagybetűs érzések halotti toráról
elkésve örökre
mert belehaltál a nagy szerelembe
idő előtt bezárva kapuid
bögrébe fojtva bánatod
szürcsölgetve a ciános kakaót
finom
meg elég rossz is, hogy jó legyen

Reggel
Belém csókol
hajnali zöld szemed
két kerek tükre,
míg borostás mosolyod
ott csücsül a
félregyűrt paplanon.
Hajnalba csavarodott
tekintetem bontja
kávészagú suttogás,
mire ébredő létem
sejtelme olthatatlan
narancs lángra kap.
Bőröm alatt a
szerelmes reggel gyalogol,
érzem:
tenyerem tenyérhez
végtelen hajol,
párnánkon a lélegzet
birsalmasajt-szívet bókol.

31241: Jó vers. Talán értem...

31256:
Az én vóóótam, bevallom!