Vers mindenkinek

alapértelmezettnek kiválasztottam, és erre ezt a verset találtam:
szavaink félénken csápolnak emlékeink
és képességeink szerint kötodünk múltunkhoz
e védekezésben magunkra ne maradjunk
és változó természetünk csapdái oly igen
bonyolultak sem minthogy gyozhetjük elmével
s miképp magunk irányában hasonlóképp
másokhoz legyünk elnézoek
mivel hát látnivaló a menekvés útjai
s a mögöttük rejtozo szabadság
áldozatot követelnek
(pálinkás györgy - tanulmány vázlatok)

nélküled (élek?)
eltelt az este
s most itt a reggel
a napom közben
csak munkával telt el
néha egy könnycsepp
végigfut arcomon
hiányod érzem
karjaid álmodom
mit hoz a holnap?
most gondolni nincs idő
nélküled lépek
a fényekből elő
ábrándok, képek -
most nincs gondolat
most csak a munka van.
kezdődjön hát a nap.

NIHIL
Az életet,
mint meg nem írt levelet
hajítom el.
Titok a világ:
ki nem kelt virág
duzzadó keblemen.
Gyötrelem.
S únva fújom a dalt,
mi rég meghalt
bennem.
A halálból az élet
csak kifacsart, vak ítélet.
Csak nihil, csak semmi.
Hát nem és nem kell mást tenni,
élni gyötrődve s szüntelen szeretni.
A mosoly a kenyerem.
A szép szó az italom.
Lennék falat benned
vagy bor húsos ajkadon
tudnám: sosem szomjazom.
Volnk ember. Embered.
S megölne szereteted.

31323: thanks:)

31326: szia viszont...:D

Hümm.. hát.. nekem csak akkor van kedvem irogatni, ha depis hangulatom van.. nem tudom.. ha boldog vagyok, akkor nem tudok egy helyben megülni, és gondolkodni, hogy is lenne jobb.. :-)

31339: Ez kedves! :)

31338:
Fájdalom is volt és van, meg keserédes humor, esetleg kicsit fekete is... :D ez gyakran attól is függ mi indítja a sorokat.
Elég sokszor itt kezdődnek, ebben a topikban, valaki más versében vannak a gyökerek.

31337: Én túlnyomórészt fájdalmat találtam... de lehet, hogy igazad van és én nézem túl pesszimistán. :)

31336:
dehogynem! :)
Nézz vissza néhány oldalt, néhány évet! ;)

31334: :) Köszi! Bódogságosat is lehet írni, nem csak szomorgós-meghalósat. :) Mindenki csak a fájdalmát akarja kiírni magából? Az örömet nem osztjuk meg egymással? ;)

Kínzó fájdalom szívembe tép,
Golyó a fejemben: menekülés
El a gyötrelem elől... felüdülés.
Arcod a szemem előtt marad,
Hangod még mindig gyötrően zaklat,
Az illatod érzem még, soha nem hagy...
A halál megkegyelmez nekem,
Pedig gyilkosnak hittem fegyverem.
Szerencse ez vagy az én büntetésem?
Amit tettem, nem múlik nyomtalan,
Most lekötve ülök mozdulatlan.
bellül zajosan, de mégis halkan...

31328: hjaj, ez nagyon teccik.. :-) Én csak akkor írok, ha szomorú hangulatom van.. hát.. mingyárt beírok én is mégegyet.. bár most sikeredett egy szerelmes is.. :-)

31332: Köszönöm. Azt hiszem csak tőlem függ... ;)

31331:
legyen még így neked sokáig! :D

Micsoda világ!
Micsoda világ!
Hófehér virág
nőtt a kezembe
s a szeretet özönlő
tömege ömlik be
most hozzád,
hisz kezeim
lelked simogatják.
Ölelem fehér virágom
hogy láthassak
a hibákon
túlnéző varázsgömböket,
amik ott fénylenek,
ahol csillagszemű gyermekek
elrejtették nekem,
ami mindig az enyém volt
egy álom,
mert hiszem, hogy nem lesz
soha halálom.
(bocsika, de most boldogság van) :)

Micsoda világ?
Micsoda világ?
Fekete virág
nőtt a kezembe,
s tán a szeretet
már nem ereszt be
többé hozzád,
hisz kezeim a
halált fogták.
Eldobom sötét virágom,
hogy láthassak
a napi halálon
túlnéző varázsgömböket,
amik ott nyugszanak,
ahol mesejáró gyerekek
elrejtették nekem,
amit, ha majd elvesztem,
önmagammal együtt
megtalálom,
hogy még ne leljen rám
bütykös halálom.

Ádáz ellenségek, menekülnek messze,
Mögöttük egy élet, világukat pokol égesse!
Meneküljenek mind, amerre út van,
Hát szaladjanak, gyilkos mámorban.
Mert különben utoléri őket a végzet,
Nem segíthet nyamvadt mennyei szeretet,
Az álarcok mögött a vakok,
A reménykedők, kik álmukban halhatatlanok.
Woodoo

Feledve kínt, szerelmet
vágyva a mást, a szebbet
kulcsolt kezeim közt dobog
egy szív. Tiéd vagyok...

31313:
Csüngve üvöltöz,
vagy lengve kiabál,
ha tényleg rád szólna,
biztos megriadnál,
hogy még a fák is
haragszanak rád?
Micsoda világ?

31325:
Szia! :)

köszönöm hogy olvashatom verseiteket...

31312: abszolút én a mai nap...

31302: Egyveleg
Szép szivárvány szerelem
színes szívek szállnak szüntelen
Vak veszedelmes vágyak
víg véres vágányonként várnak
Törött tükör tisztelet
tajtégzó tippegő tengerek
Mókás megunt megértés
még multban munkált mély megérzés
Bágyadt buta boldogság
békétlen bánatos botorság
Pipacspázsit pillanat
pusztúló pirúló pirkadat
Lázadó letünt lélek
lukas lény láthatatlan lényed
Zord zivatar zihál zúg
zuhany zuhatag zöld zátonyú
Fázos fekete felleg
fálydalmasan figyel feleted

31321:
köszönöm! :)

:)

31315: Csodálatos! Köszönet azért hogy olvashatjuk!:-)

A szomorúság edzi a lelket --- de nem kellene, hogy bajnoknak készülj!!! ;)

31317: neked mindig van egy mosolyom :)
(még ha szomorú is)

31316:
Nahh! Azt a mosolygó fejecskét vártam! :)