A ló
Óh bejó is volna
ha lenne jó a holnap,
Ha nap nap után
s majd azután,
ha lazul tán
a gyeplő,
mit szultán uram
nyakamba var,
s erősen hajt,
előre
a mezőre
oly kopár helyre,
hol keresve
sem talál,
legelőre
lelkem,
de megy előre,
hisz mi mást tehet,
teher
mi szagatja szám,
kapkodva
véres levegője után,
s néz bután,
de minek még
tovább,
hová,
Óh gazdám monda meg
minek kér engemet,
s ugye majd eltemet,
hisz patkom ég
lángja fény,
est alkonyán
nincs mi vár!