Szavazzatok:
Győzedelmes legyőzöttek
Dicső ünnep.
Megemlékezés!
Virágok, koszorúk;
Tömeg, áhítat!
Zászló, lobog.
Beszédek.
Kéz, tenyér kinyújtva.
Egymás mellett?
Zene, halkul,
Dübörgés, erősödik,
Véreink, vérünk!
Miénk.
Enyém, Tiéd, Övé!
Miénk?
Vér dübörög,
Szem homályosul,
Fül süketül, elhalkul,
Kéz ökölbe szorul.
Feszület?
Feszülés egymással!
Szembenézés farkasmód,
Egymás szemében, szemben egymással!
Tömeg,
Arctalan.
„Repül a nehéz kő
…”
Megtalál.
Indulat szabadul,
Vér feltódul,
A fülben dübörög;
Szemfehér parázslik!
Zászló rúd.
Csata!
Zaj!
Szemben,
Egymással, önmagunkkal.
Egymás ellen, egy más miatt.
A nevében
Szemtől szemben.
Egymás mögött.
Egymástól távol.
Zaj:
Elül
Vér:
Folyik, csöpög.
Miénk, belőlünk.
Lélekszakad!
Legyőzöttek, kárhozottak.
Mit tettünk?
Bennünk, köröttünk,
Mindenhol
Virágok, koszorúk.
Emlékezés, meg …!
Tömeg, szétoszlott!
Zászló a porban
(a rúdja eltörött)
Vereség önmagunkra,
Jövőnkre, múltunkra!
Beszédek, távol.
Közel?
A félhomályban,
Félrehúzódva.
„Szépmezőszárnya segíts
meg”
Hidegen mosolyog
A Győztes (mint mindig)
Lúdvérc, az Ármány.
Budapest, 2006. november
Ne kíméljetek, katona vagyok.