Ha hiszed, ha nem
Ha hiszed, ha nem, valakinek Te is kellesz.
Talán már ismered, de lehet, hogy még
nem.
Ha felveszed a lapot, s játszani kezdesz,
Talán ismét Te leszel - ki biztosan nyer.
Emlékfoszlány kacsint a régi
időkből,
Mosolyogsz, próbálsz nevetni, de az,
hamis,
Tétova mozdulat, szaggatottságot
sző,
Majd minden marad - úgy - ahogy már tavaly
is.
Pedig kell valaki, ki ölel, ha fázol,
Valaki, ki mellett könnyű a
nevetés,
Aki nyugtat, amikor az élet gázol,
S ki megmutatja mi az igaz szeretés.
Kell, aki súgja szerelmesen nevedet,
Ki neked többet ér majd mindenki
másnál,
Valaki, aki félt és aggódik
érted,
Ki, ha későn mész haza, remegve
vár rád.
Kell valaki, aki megfogja a kezed,
És segít menni, ha néha rögös
az út,
Ki arra bátorít, hogy dobd messze, s
feledd
El a szomorúságot, bánatot s a
bút.
Ám magányod hálóját szorgosan
szövöd,
Ahelyett, hogy most egy hatalmasat
lépnél,
Vedd már észre, ez még mindig a te
köröd,
Nyisd ki hát ajtód - és még egy
kicsit - éljél!
2006. november 14.