Vers mindenkinek

31554: nem értem :)

31554:
csak
meg egy partit, jaccuk ujra
hogy osszedol a kartyavar
zold felsoben tokot vakar
a reszeg, ocska szivkiraly

31552:
Tökre ződet akkor tegyél,
amikor ződ az adut,
a tálcáról almát vegyél,
s nyisd ki az arany kaput!
[a nyelv helyét mutatja]

demokrácia hanyatlása?! future: szocializmus > demokrácia > innovációs társadalom

31550:
sorok között tökök
tökök mellett almák
gurulnak, vetődnek, nyomulnak
tökéletlen álcák
sorok között tökök
tökben az igazság
:ĐĐ

Weedstock forever
marijua napsütésben
L.S Dénes lépeget
kábító szerelmes szíve
vetít neki képeket
ha sistereg a tesztoszteron
Pálin Katit hívja át
és kéz-a-kézben átrepülnek
a hippikorszak tavaszán...

Kacs int feléd a szőlőben,
sorok közt kúszik a tök.
Le legyen a búz aratva,
amire én megjövök!

mindegy miért, de
megszólllít a külvilág
cigit kér, meg egy százast
vagy éppen borral kínál
végtelenre nyújtva jelenlétét
és jelentéktelenségéről
elbizonytalanítva téged
torkodra ül a szerelem
és lenyeleti veled a megoldást
nem hagy magadban megélni

Mennyi csingiling csillag
Fingilingi szösz
Kösz.

31540: 31546:
Csillagzik a ló heréje
Lyukra futott a szekér,
Értetlenkedés oltárán
Elfelejtett Elemér.
Rezső napja volt-e tegnap,
Vagy a NOSzF évforduló,
Döntse el egy szimpla ritmus,
Szekér, elem, here, ló!

nem értem, nem értem
nem lehet, ez nem az
úgy látam, de úgy nem lehet
(pedig tudom), de az nem lehet
nem merem, nem lehet
nem értem
elfelejtem, előjön
stb, mi ez :)

31544: jesszusmária (ezt még át kell gondolni), pedig aszittem oltári baromságot írok (csípőből)

31543: valóban oltár az értetlenkedés. folyamat. ismételgetni kell elemeit.

31541: ú bocsi a verset nem direkt tenéked írtam, csak előzzőleg akartam valami mást írni (direkt), de közben meggondoltam magam

szeretett kifli
csillagszöszös here lobbi
egy bátortalan szerelmes
leltáron e holmik
várják, hogy értelmet
vessen beléjük az örökkévalóság
és végül emlékfoszlányok se legyenek
az értetlenkedés oltárán

„Szeretetmagvak”
Szívem olyan sok szeretettel van tele,
Ha láncba fűzném, átérné a világot,
Itt a földön mindenki dúskálna benne,
S mosolyogva nyújtanék mellé virágot.
Jó lenne, a szeretetet földbe vetni,
Úgy, mint ahogy tavasszal a vetőmagot,
Ha kikelne, két kézzel lehetne szedni,
S jutna annak is, aki sohasem kapott.
Szórja hát szeretetmagvát, akinek van,
Akkor is, ha úgy érzi - nem nő ki semmi,
És ha közben elfárad, s mosolya megfagy,
Próbáljon meg mégis - embernek lenni!
2006. október 27.

Pedig ott van,
a lóhere is csillagoz,
csak a szekér
- mert lyukra futott -
folyton le-lemaradoz.
;)

31538:
Bizony könnyebb
a tevével
a tű fokán átmenni
mint a szárnyas
ló heréjét
csillagok közt fellelni

31534:
Értem én, hogy
mi az ábra,
át is mentem
minimálba
< melynek eredménye egy >
Trocheikus helyzetjelentés
Vár a dunyha
hív az álom
mert lement a
vérnyomásom

-Züll
Kék ködök borulnak fáradt autóm elé
Meg megáll a gép és fordul egyet
A kormány lágyan omlik kezemben
Mintha katalán festők készítették volna álomból
Kocognak a borosüvegek hátul
Még élek
Hosszú ultra való
Alkohol a mámor mankóján a gumi
Hogy ne csúszkáljunk úgy
Mint a kulcs ki-be a slusszban
A szélvédőn egy régi fim megy
Nevetek együtt a közönséggel
Egy sörösdobozba nyomom el a szivart
Van amit pénzzel
Nem vehetsz meg bármit a földön
Egy fatörzs megvakarja viszketeg
Kocsim oldalát (már nyár van)
Tengerpart követ hátulról (de tényleg)
Mellettem az anyósülésen
Hesse halkan dudorászgat
A kesztyűtartóban már sül a kenyér
A mókusok még rákezdik nyekergőn
Lágy kormány omlik a műszerfalon
(Nagy levegő!) Most ugrattunk át az erdőn
Hátul folyik már a szüret
Töltik az üvegeket újra serényen
A dal befejezi dúdoltatni Hessét
És Vian hangszerébe keményen
Beköltözik
De én csak látogatóba vagyok
Igyunk mégegyet
Kis padlógáz
Azután meghalok

31535:
Igen, tudom, bűnös vagyok,
Gyakran hozok kínra kínt,
Bocsáss meg, jó Moderáló,
Ez egy játék, színre színt!

31534:
Kínos nekem minden rím itt
Bár kitépném a hajam
Elpusztítok minden rémet
S moderálom magam...

31531:
Szigorúan elkendőzött
vonatokon kanalizál
Dzsóbácsi a moderátor.
Hrabál is-e a drabális,
elaszott-e a szupermen,
eldönti ő, úgy mint máskor.

Bújócska
Rejtőzködve fémbe, fába,
belebújva napsugárba,
tenyér mögé, képzeletbe,
szabadságba kirekesztve,
a magánynak pincéjébe,
hová többé más nem tér be,
meglapulva kirakatban,
hol csak száraz falevél van,
végtelenbe is elfutva,
önmagadba - újra, s újra,
titkaidat meg nem unva.
Te vagy ki menekülsz,
az is, ki megtalálsz,
s ha néha el is futsz,
de mindig visszavársz.

-Ütközet
Egy Capri csókkal lettem gazdagabb
Óh
Mikoron búcsúzóul
Magalena rámhúzott
A locsolókannával egyet!
Ó hogy meddig visznek a sötét ablakú
Tekintetükkel engem szigorúan
Elkendőzött vonatokon
Mint egy vasládányi
Kriptonittól
Elaszott szupermen
Úgy csillan a homlokomon nekem is
Egy elkártyázott lakás
Árából sem helyrehozható
Mérhetetlen nagy tévedés
Volna veled találkozni újra
Kérlek
Maradj velem örökre
Hogy biztos legyen
A jövőm
Szeretlek.

31529: még ha a nevem nem Hrabal is,
ígérem nem leszek banális
(e szégyenletesen blőd rím után
remélem, befogad a kanális)

hány tengeren túl
kellett rájönnöm,
hogy én,
aki semmiben nem hittem;
már régen imadkozni
kezdtem.
s csak most, hogy értelme
nem maradt kettőnknek, és
nekem se,
most látom csak hogy mi
visz engem még előre;
te.

31528:
Ki a főszereplő, Béla vagy Hrabál is?
Az ablak párkányon dönteni fatális.
Nem tudott repülni Bohumil a drága,
pedig volt zakója, s jószerint nadrágj(j)a.

31523:
kis lelkem mardossa szörnyű nagy hiba
a főszereplő névnél bús koincidencia

Elfelejtett előadás
A színpadon épp
tolong a nép.
Mindenki dermedten kutat,
hol leli a sikoltó fájdalmakat,
de csak a függöny moccan,
mit a szél lebbent néha,
s halkan dúdol is hozzá:
lám, királynő a céda!
Pedig a trónuson csupán,
egy vézna gyereklány ül
- ki hüppögve törli
könnymasztos arcát -
s hiába vizslatja a tömeget,
nem lát mást,
mint undorgó szemeket:
- de hát...
ő nem akarta megölni az anyját,
hiszen csak megszületett.