SZONETT
Voltam már mérnök úr, nepper,
bakter, paraszt,
vigéc, tróger, tanár, "kit
tönkretett a gond",
húztam igát, időt, sose sápot,
ravaszt,
írtam stanzát, tankát, szonettet,
disztichont.
Fizettem mindenért, megadtam a garast,
tiszteltem az igét, amit a bölcs kimond -
de csak szósz volt a szó és maszlag a
malaszt,
s maradtam, ki voltam, ábrándozó
bolond.
Túléltem már ötven telet,
őszt és tavaszt,
-bukdácsoló diák, mindig mulaszt,
halaszt-
s a vágtató idő lassan a sírba
ront.
És ha a kor s a kór sivársága
riaszt,
s Teremtőm türelme tovább itt nem
maraszt,
a koppanó göröngy - a vers
végén a pont.