Húsz év után Tóth
Bálintnak
(a "Fölveszem halálos ingemet"
nótájára)
Fölveszem a halbűzös ingemet
és megfaggatom a macikát.
Én halat rajzolok a homokba,
őt csillaggal igazolja a Párt.
Rákosi és Kádár alatt
egyformán
számmal jelöltek engemet,
bent kaptam jogot az elszámoltatásra,
s most fölveszem a halbűzös
ingemet.
Fölveszem a halbűzös ingemet,
szívelsz, nem szívelsz tebarát,
vallató-fotelben ülsz, beszélj!
Cézárom, ismersz-e etikát?
Félpuha fúróval furkáltad a
cicát.
Vigyázz a ritmusra, a valcer eltemet!
Most nem táncolunk, nincs zene!
Te beszélsz!
De a három ef szép volt.
Félj! Figyelj!
Fölveszem a halbűzös ingemet.
Fölveszem a halbűzös ingemet,
ablakunkon beles egy kihízott sirály.
Egykor Erzsébet volt, ma Vizi a város,
de akkor is, most is, én itt a király.
Zsinagóga helyett keresztes templom hajol.
Hallom te akarsz lenni a főmihály.
Ügyelj a taktusra, a vansztep billeget!
Keblemre tékozló fiú!
- én megbocsátok,
de fölveszed a halbűzös ingemet!
Fölveszem a halbűzös ingedet.
Ma reggel mindent újra láttam,
Novotnyt, Kisbarthát, Sebőköt
és magam is, trikósan, dagadtan.
A fenyőfa tövébe suhintottam,
s ketten néztük a furcsa menetet,
mint jönnek a holnapi lányok.
Fölvettem a halbűzös ingedet.
Fölveszem a halb ...
nem, már nem veszem föl.
Nyakamban a lánc, vállamon kereszt,
íme egy kötet soros verseimből,
a hordó nem lyukas, a csap sem ereszt.
Én tizenkilenc éves korom óta
az vagyok, aki vagyok! - Monolit.
Rajtam nem fog ki semmi nota nóva,
tiszta bor ez, ha kell megrészegít.
Ha ködcihák közt kel a nap a dombon,
ha sárga rongyok szakadnak a lombból,
csipketea-pirosak az esték.
(XX. század)