Szőke lány: Éltető erő
(szabadvers)
Tébolyodott kakas kukorékolása
ébreszt.
(Bár meglehet, csak vekkere mondta fel a
szolgálatot,
S hamarabb ébresztette az állatot.)
Korán van, a hajnal sem jött még el,
a falu sem ébred.
Alszik a test, és alszik a lélek.
Kinyitom a szemem, körbenézek.
Ismerős a hely. Itt vagyok apámnál.
Itt valahogy semmitől sem félek,
messze elkerül bánat és magány.
Felülök. Felállok.
A konyhán át jutok el az ajtóig,
melynek, ha átlépem
küszöbét,
jóleső érzés árad testemben
szerteszét.
Mindig ezt az érzést kerestem,
és itt, Diósjenőn azt hiszem,
megleltem.
Csend, nyugalom. Testes
és füstmentes
levegő.
Béke honol lelkemben.
Beleszippantok a (hegy)vidék illatába,
tüdőm oxigénnel
telítődik.
Friss vagyok, és üde,
nem úgy, mint otthon,
a kipufogógáztól „hangos”
(bel)városban.
Élvezem, ahogy testem minden egyes
sejtjét
átjárja
az oxigéndús, éltető
erő,
a levegő.
Nagyokat harapok belőle,
majd előveszem cigarettámat.
Rágyújtok...
(S a koporsómra gyűjtök.)