Első levél Tóth Bálintnak a XX.
században
Április elseje volt és három versed az
ÉS-ben.
Tisztán, egyszerüségüktől
igazultan a fényben
álltak a versek: Borsos szobraitól
mintát nyert
szóanyagú sziklák. Ez a nyelv nem
gránitból van.
Nem! Üledékes mészkő. És a
szobor kifaragva
szent anyagából más, ha
közelről nézi az ember.
Így nézvén az előbbi, távoli
egyszerüséget,
bölcs nyugovást, tán holmi kedélyt
vált: nagy formák kere-
tébe bezárt száz és száz
fájón múltba merült kín.
Csontvázról maradék ideget tép.
Baljós vígasza
lelkünk roncsolt szélibe szántja,
mélyre hasítja ba-
rázdák párhuzamát, újból
tépvén sebeket. Fele-
désről szó ne lehessen. Lelke
panasszal nem fut az
Úrhoz. Vádlón rádmutató
ujját kikerülni ne
kívánd! Jó költőt, okos
embert szembe dicsérni ne-
héz, sőt visszafelé rúg,
hátra a fegyver, s baj a ta-
lálat. Mit mondjak? - Ez a toll megakadt a
papíron.
Száguldó iramát sose veszti, hogyha a
célját
szórakozó kedvem kerekíti. Síma az
árkus
rücskös gödribe enyves mázt
temetett a papírgép.
Hol van már az a szépiramú
játék, mire tegnap
szajha szivünk remegett, bár óvatosan
habozott még
téged legbelső rekeszébe bevonni a
gyáva?
Hol van már az a részeg
önbecsülés, ami feljön
Vojtina legtöbb öccse hasábul? Hol van
a szépség
és a kefélés áhitatától
megremegő toll
szépivü tánca? Hol van a „job
tvoj ...”-t oly csalafinta
módon játszva kimondó prózád?
- melyet először
balra irányított, suta nyelvi
csapásként könyvele
el a barát, ki ezért az útat
megmutató grúz
hercegi sarj puha szőr koszorúzta dús
nyiladékát
legszivesebben az akkoriban még fürtjei
által
bőven ékszerezett kobakodra kivánta?
Hol van az
elmulatott renomé, a hazugság tornya, a
részeg
bamba tivornya, a hajnal csendje, a reggel rendje?
Történelmi idővé váltak a
hatvanas évek
„Konszolidálódott”
körülöttünk szép
Magyarország.
Új mechanizmusból száz fürge
eszű ügynökség
Hilton a Várban, és tele erszényű
- Nyugatot járt -
kurvapecér született. (Ne feledjem a
Tervhivatalnak
épített palotát!) Folytatnám,
mégse teszem, mert
mára kikopta magát a divatból
féltökü Ginsberg
vádló fölsorolása. És nem is
illik rútul
összekeverni a szart a jószagu májjal.
- Hát még
súlyos ezüsttel megterhelt, dús
ünnepi asztal
szűk közepére - a metszett váza
köré - két bűzös
illatozású bőrcsizmát
telepíteni, elvtárs
míly primitív tett, még ha a
szándék kétfrontos harc
jó ügyeként indult is?! - Erről
ennyi elég lesz.
Így éreztem, és zavaró volt, mind,
ami emlék.
(Szubjektív elemétől majd csak a
vég válthatja meg
elménk.) Mégis, az embert másik emberi
lénnyel
összekötő, hű
féltékenységgel elegyült,
jó,
új eseményt remegéssel váró
sárga irígység
nyújt bizonyítékot az
elfogulatlanságról.