Szőke lány: Maradnod kell még
(szabadvers)
Élned kéne még,
-mondják oly sokan,
de mit ér a lét...
kérdezed,
így, ahogy te élsz.
Van-e értelme,
hogy nap mint nap
felébredsz,
teszed a dolgod,
s este nyugovóra térsz,
megint.
Elkelne egy kis öröm
-mondogatod bután
magadnak,
csak úgy magad elé,
szinte suttogod.
Nem jó ez így,
ahogy van.
Gond, bánat, szenvedés...
Elég!
Határozol.
Hisz már eldöntötted.
Odafönn - talán - vár sok szeretted,
anyád, s gyermeked...
Most. Most kell. Ma este.
Hisz csak halogatod.
Van-e értelme húzni-halasztani?
Nincs, persze. Nincs
-győzködöd magad.
A döntés megszületett,
és végleges.
Alkonyodik.
A Nap lassan nyugovóra tér,
s vele együtt te is.
Elszánt vagy, kicsit
most talán boldog is.
Pár perc és vége.
Vége a magánynak,
a gondokkal teli nappaloknak,
a könnyes éjszakáknak.
Erős vagy, és tudod,
ma este megteszed.
Szinte már hallod az öröméneket
fentről.
Várnak már rád...
Kislányod, s az édesanyád.
Ekkor, a síri csendben
ajtó nyikordul. Felnézel.
Pici lányod áll veled szemben
a sötétben:
Anya, félek! Odabújok hozzád.
Hirtelen észbe kapsz:
Hiszen itt még szükség van rád!