Vers mindenkinek

jó zsoltom, melegen tartottam szerelmetek lángját,
s lekádereztem e kicsi lánykát.
szívében nincsen semmi hiba,
utánad szól mindíg szíve sóhaja....

Nian:
Meddig szánékozol itt tartózkodni? (mármint ma este)

Matulasoft:
Már végképp nem értem szavadt,
Érthetőbben fogalmazd azt.
Nem tudom szavad mit takar,
És nekünk mondani mit akar.

hát ha menni kell, menni kell.
de majd várlak, ha visszatérsz én itt leszek,
de ha mégsem, akkor álmunkban
hozzon össze a végzetünk.
álmunkban, majd magában a világban...

Most már tényleg mennem kell drágám,
Itt kell, hoiógy hagyjalak árván.
De ha szívünk igazán egymáshoz húz,
Megvárjuk míg a szerelm új lapot húz.
És tán még szerncsénk lesz,
És az a jolly joker lesz.
De ha csak egy kurta ász,
A szívem akkor is rád vadász.

édes nian, szómat,hogy értsed
nem miattam beszéltem e nehéz beszédet.
de szerelmed tárgya konyhában vala,
s ha vadász jön érzödik, nian illata,
ki csókra vár öszi éjszakán.
reméltem addig elüzök egy-két zsiványt...

az kinek szívből tudom adni,
nem csak mint kártyát osztogatni.

kedves András,
két embernek csókot nem adhatok,
még megszólnak, hogy ku**kodok.
de ha szívem jeephez húz,
ne kérd hogy csókom megosszam,
mert már az kapja akinek megígértem

jó zsoltom, a hideg agyat nem én mondom,
nian nem látott még vadászt!
úgy gondolja, hogy választhat,
akarjon, vagy ne akarjon...
de a világ energia, nem segit lányka hideg agya,
ha tüzet érez, nincs béklyó, se csomó,
hanem szerelem, energiahozó...

Az ami köti a kezem,
Te vagy, s kell nekem.
Ha eldobnám a láncaim,
Eldobnám a vágyaim.

hát a füledbe súgom,
csókom minden nap neked adom,
és ha már szeretsz és szeretlek,
had segítsek, vesd le mik kötik kezedet.

Mit mondasz, hizeleg nekem,
Ettől lesz bársonyos a lekem.
Mit mondanod kell, mondjad bátran,
Amit irántad érzek határtalan.
Ha hangosan mondani nem mered,
Itt a fülem súg meg nekem.
A láncaimat büszkén hordom,
Ha egyszer te leszel a párom.

Matulasoft:
Ne légy oly tárgyilagos,
Ez irodalom világos?
Itt nem számít a valóság,
Ez egy másik világ.
Ha az életben villám cikázik,
Itt szivárvány pompázik.
Inn nincs hideg agy, meggondolás,
Csak meleg szív és ragyogás
:-))))

Már néha adni sem merek,
Mert félek, hogy aztán elveszek.
De lelkemben elepedek,
Bár már mondani néha semmit nem merek.
Hát a láncokat had oldjam,
Had adjam, mit tőled kaptam.
Nem csak csókot, de szerelmet,
Hogy a láncokat levethesd!

Nahh....
Most meg én ismétlem magamat
Ez nem túl bíztató jel. :-))))

ne légy már csacska, gyermeteg,
ha egy nö tüzet lát, megremeg.
nem segít hideg agy, meggondolás,
itt villámok vannak es energiazuhatag.
Utóirat
persze a férfira ez ugyanugy vonatkozik!

A tűz mit látni kívánsz,
Felégeti a lelkemet.
Csak csókod olhatná e frászt,
Ha szeretnél engemet.
A tűz, amiről szóltál,
Egy szikrából pattant.
És ha most itt volnál,
Nem lenne ily forró katlan.
A tűz, amit te gyújtottál,
Felperzseli szívemet.
Te semmit sem adtál,
De odadnám mindenem.
Érzéseim lakat alá zárnak,
Szívemet vasra verik.
Csak egyszer csóklhassam szádat,
S a lánc könnyebbé válik.

A tűz mit látni kívánsz,
Felégeti a lelkemet.
Csak csókod olhatná e frászt,
Ha szeretnél engemet.
A tűz, amiről szóltál,
Egy szikrából pattant.
És ha most itt volnál,
Nem lenne ily forró katlan.
A tűz, amit te gyújtottál,
Felperzseli szívemet.
Te semmit sem adtál,
De odadnám mindenem.
Érzéseim lakat alá zárnak,
Szívemet vasra verik.
Csak egyszer csóklhassam szádat,
S a lánc könnyebbé válik.

a csók nem egyszerű vonzalom,
több mint egy nap és sugár, mit kapok,
és csak akkor adhatom, ha tudom,
hogy cserébe igazi csókot szívből kapok.

nos, ha tüz kell kicsi nian
rádfújom a napot!
nem érted még mindig?\t
a csókod akarom...

Sziasztok.
Lehet 5 perc.....
Lehet 5 óra.....
Nem tudom mikor jövök vissza.
További jó rímelést.

A csókot nem szóval kérik,
A csókot nem számmal mérik.
Csak szemedben lássam a tüzet,
Cserébe megkapod mindenemet.
hisz ha adnék, de nem engeded,
akkor mit ér hogy elepedek.
hát ha szemeben látom, hogy akarod,
tőlem ezerszer is megkaphatod.
:) )

Az időm lejárt,
Ősöm már rámkiált.
Ideje lenne mennem,
Másnak kell helyem.
Elbúcsúzom tőletek,
S dícsérem az eget.
Jó volt veletek lenni,
De egyszer el kell menni.
Később talán visszatérek,
És majd még regélek.
Addig is elköszönök,
Hátha mégse jövök.
Sziasztok pajtások,
S szeretett barátok.
Ha ma már nem láttok,
Majd gondolok rátok.
Szervusz kedves Nian,
Ne kérdezd, hogy mi van?
Semmi bajom nincsen,
Ne aggódjál kincsem.
Annyi az egész,
Anyám kicsit merész.
Kora ellenére,
Menne már a chat-re.

a csok, ha adjak mindig edes,
akkor se baj, ha te kered,
a fö,az hogy van, ki adja,
s aztan sohase tagadja...

Matulasoft:
Köszike. Örök hálám. :-)))
Nian:
Nekem nem kell tőled a csók,
Ha kérni kell,
Még akkor sem ha sok.
De attol, mit nem kérek, de kapok,
Menten elolvadok.
:-))

zsolti, öszintén, milyen boltot csináltam neked?

annyi csókot fogsz kapni,
amennyit csak embertől lehet kérni:)

:) tényleg jó lett nagyon, meg is hatódtam, amikor végigolvastam

Köszönöm Nian béjjbi.
Arcomon négy csókod ott ragyog,
Madarat fognék, oly vidám vagyok.
H kapnék még egy cuppanósat,
Lehoznám a csillagokat.
:-))))

Nian!
Próbáltam kicsit boldogabb véget varázsolni a versednek. :-)))))
Sok év multán,
Arra vándorlován,
Egy apró gyermekek,
Emberi csontokat lelnek.
Azon tanakodnak,
Vadul gondolkodnak,
Ki lehett ez?
Ki tette vele ezt?
Talán egy öreg vándor,
Ki eltünt valahol,
Megölte az útja,
S itt hagyta a porba.
Temessük el szegényt,
Mondja az egyik legény,
Ez még talán jár neki,
Akkor is, ha senki sem ismeri.
Eltemetik szépen,
Fejfát is kap szépet,
Kővel vésik a fejfáját:
Vándor, ki félbe hagyta útját.
Imát mondanak érte,
Pedig ezt senki se kérte,
Ez a sors fintora,
Az segít, ki nem látott soha.
Nedves lesz a gyermek pillája,
Egy könnycsepp hullik alája,
Beissza a vándor lelke,
Valaki könnyet ejtett érte.
Virá fakad ekkor a sírból,
Ibolya, mely kék, mint az égbolt.
Rámosolyog a gyermekre,
Ilyen egy rendes ember leke.