Vers mindenkinek

te tudod azt egyáltalán,
hogy mi mindent sugárzol magad körül?
hogy néha ha csak úgy ott vagy,
és üldögélsz, és így telik a délután
akár nem is szólsz egy szót sem,
és valaki ennek mégis csendben örül,
meg annak, hogy neked is
eszedbe jutott valami hasonló,
mint neki, meg annak,
hogy te is olyan rajongó
hangon beszélsz bizonyos dolgokról,
mint ő, és hogy annak is örülni lehet,
ha csak keserűen mosolyogsz,
és egyszerűen jó tudni,
hogy itt laksz ebben a városban te is,
oké, tudom, egyre banálisabb ez a vers,
de nem lehet neked annyira rossz,
hogy ne vedd ezt észre...

...langy illúzióimat felteregetem,
elfecsérelt időmorzsák hullámában
kelletlen közönnyel keresetlen
szófoszlány-emlékek bóklásznak
gúnyos mosollyal arconcsapva -
túllépsz végtelen korlátaidon
hiszed, hogy egyszer minden körbeér
s mire tévedésed végjátékát látnád,
lengén libbent tétlen tétován.

ÉN-Zene
Annyira akartam ÉN lenni
hogy az már sZENtségtörés
közben aZONban ráébredtem arra,
hogy én akarva akaratlan ÉN vagyok
Vagyon tehát eZEN állapot,
amely elkerülhetetlenül azzal jár, hogy folyamatosan aZON töprengjek
miként is lehetnék eZEN túl másmilyen...

Kéretlen ajándék : meglepő tavasz,
Vén ködök közé tolakvó kamasz,
Honnan jött? Tudja ég! Két marka tele
Mosollyal :) -- Őszi bú? Pokolba vele!

Ragyogo hajnalok pokhalos sarkain
az igaz szerelmeskedes ugy jon hogy nem varom
ugy megyek el, ha nincs is ott a parom
hogy maradnek is, meg szerte lennek
ulnek a lepcson es szethevernek
magambol... amit helyezne`k bele`d
masnak nem mutatnam
na meg jo hogy, meg a fenet...
itt megirom, mert hogyne tudnam
mi faj,ha hianyzik
es mi edes mikor jatszik
korul-belul
es a feneked...
kedves ha enyem lehetne
ott allnek nokent lemeztelenedve
es csodalnam magam
mennyi tartalek...!
amit sorsomtol nem kaphattam
amit sorsodbol megkaphatnek
megoszthatonak...
versben, vagy csak ho-nak
akit kivanok, mint eddig senkit sem
aki aszonta nekem hogy nincsen isten
anelkul a kis gyongyok nelkul
homlokodon
ahonnan lenyalhatom mi kulonben szaradna lelkunkon
testunk pedig
elvezetbe merulve
felemelkedik
agyam helyett, ami szuntelen elmelkedik
mi az a karom ami szant a hatamon
szotagszam szerint
ritmusra lelegezve...

most viszont igazán nagyon álmos vagyok,
úgy érzem wiwen tovább nem maradok,
lefexem tehát, alszom és pihenek,
4 óra múlva fáradtan felkelek,
de nem baj, tanulok itt nagyon jó dolgokat,
keves idő alatt kell hát aludnom jó sokat.
ciao
fh-->ágy-->sok alvás :-)

efha ecceruket gondol,
nem tud rimben valaszol
ni
hihi
azert koszi
neked puszi

ez csak vicc volt
mille bocsanat
es koszontom
a kis bokadat

off
nah azert messze nem ilyen sulyos a helyzet,
csak most ez jutott eszembe :-)
on

Kedves fh a jovoben
ha egyedul erzed magad
mas modja is van mar annak
hogy kitombolhassad magad
Nem kell ahhoz bokat torni,
hogy a lanyok jojjenek
vegyel egy csokor viragot
vagy ami tetszik neked

bokatörés és a szomszéd lány
verset írok a múltamról,
kutatok és keresek,
próbálgatom felidézni,
ha nem sokat, hát keveset:
nem is oly rég, néhány éve
fociztam s eltört a lábam
úgy éreztem talán nincs is
szerencsétlenebb már nálam.
osztálytársaim vitatkoztak
kinek is a hibája,
nadeh nem is nekik volt ugye
eltörve a bokája.
a lényeg, meg lett állapítva:
elég súlyos volt a törés,
röpke kettő hónap múlva
várható a felépülés.
tíz nap múlva irány haza,
be az ágyba fekvőgipsszel,
éjjel pedig falba rugtam
reflexből és lendülettel.
jöttek át a haverok,
jól esett, az tuti,
de mivel tehetetlen voltam,
messze nem volt ez jó buli.
feküdtem csak egész nap,
arra gondoltam egy este,
de jó lenne ha véletlenül
a szomszéd lány most felkeresne.
másnap reggel átjött A lány
s velem volt majdnem fél napot
jó volt nagyon érezni,
hogy neki is fontos vagyok.
szerettem őt, s csodáltam,
csak néztem és bámultam,
ilyenek s hasonlók
történtek velem a múltban...

off
verseim egy resze bizonyara el fog terni a megszokottol,
nehany tortenetet meselek el versben, amennyire sikerul,
vegulis elfer a topicban :-)
udv: fh
on

sikamika.
na?

Márna,párna, sárga, bika, alma, répa, kefe:
Akármi is lesz a jó szó,
"Gondolta a fene!"

Ismerek egy nőt: a neve Erika
nagyon érdekli az ezoterika
Hogyha jön a párja,
Füstölővel várja,
Gondolván, hogy majd úgy jobban esik a ...
márna,párna, sárga, bika...???
hol a megfelelő szó,
kedves alkotó?
:) )

Hmmm, igen, ez egy lehetséges megfejtés :)

...a?
:) )

Attacs limerickjéhez (csöppet gonosz, de ez ugye műfaji követelmény):
Ismerek egy nőt: a neve Erika
nagyon érdekli az ezoterika
Hogyha jön a párja,
Füstölővel várja,
Gondolván, hogy majd úgy jobban esik a ...

Ezt is maírtam. Ezt munka közben.
SZÁMŰZTEM A LELKEM
Száműztem a lelkem,
Űres most a testem,
A földön fekszek,
S csak merengek.
Lélek nélkül élek,
Többé nem remélek,
A haláltól se félek,
Borzongató képek.
Még nem biztos, hogy itt vége van, de lehet.

Sziasztok!
Ezt a verset ma írtam utazás közben.
Nem éppen vidám, de hát....
CSAK EGY KIS CSEND
Csak egy kis csendre vágyom,
Ez minden hiányom.
Ebben a hangzavarban,
Kiég minden álmom.
Csak egy kis csendre vágyom,
Ezt kiáltom!
Hát nem érted?
A csend jóbarátom.
Szívembe zártam rég,
Sosem volt csalfa még.
A csend hű maradt hozzám,
S nekem ennyi pont elég.
Ne vedd el a csendet kérlek,
Mert még elvesztem végleg,
A hangod nekem túl kedves,
S még feláldozom érted.
Ha hangod a szívembe zárom,
Az lesz minden álmom,
És ha elhagysz egyszer,
Már a csendre sem vágyom.
Hagyd meg nekem a csendet,
Ne borítsd fel a rendet.
Mert most még itt van a hangod,
De egyszer nem lesz.
Csak még egy kis csendre vágyom,
Míg megszokom magányom.
S aztán már mindegy lesz,
Ha senkinek se hiányzom.

á, semmi.
üveg gyapot bőr

Mi van vele?

Dzso. az utolsó sor...

még egyet azért mondanék:
-Én most leléptem

Szén, szén, szén,
Vas, vas, vas,
Széna, vas, vas,
Szén, vas, széna,
Üveg, gyanta, széna, vas,
Üveg, bőr, széna, gyanta,
Vas, kén, bőr, üveg,
Cukor, kén, víz, szalma,
Vas, vas, vas,
Széna, vas, kén,
Bőr

hmm csak úgy leírom, amiket érzek

És vannak ilyen főbb témáid, mint barátság szeretet, szabadság, ilyesmi, amikről mindíg írsz?

dzsodzso, próbálgatok írni, tehát válaszom: igen séróból nyomom.

Nian, egyébként te így most séróból nyomod ezeket a bobdilenfílingű mézesmázos verseket?

Az igazi barátoknak
Összeülünk a tűz körül,
Nevetünk, és mindenki örül.
Örülünk, hogy még fiatalok vagyunk,
De tudjuk, hogy vészesen fogy minden napunk.
Lassan mind felnőttek leszünk,
És többé a tűz köré nem ülünk
Talán többé így már nem nevetünk,
Örömből többé sosem könnyezünk.
De lehet, hogy örökre itt maradunk,
Hisszük, hogy az időtől megvéd a korunk.
Még örülünk, csak a mának élünk,
Fiatalon és bohón nevetgélünk.
De mind egyre jobban érezzük,
Mi van, ha ez az utolsó esténk együtt?
Hát néha könnyezünk, siratjuk a holnapunk,
Néha hisszük, hogy örökre együtt maradunk.
Kedves barátaim, nektek írom ezt a verset,
Hogy tudjátok, titeket mennyire szeretlek.
És ha egyszer már nem ülnék ott mellettetek,
Azért kérlek rám mindig emlékezzetek.