Vers mindenkinek

Zsoltnak, a Medvénknek:
Szeretem a verseket
Irogatok jó sokat
Ha állítmányi költő nem lehetek
Akkor alanyi költő vagyok
Általában nem vitázok
akkor sem ha hibázok
ha túl sokat hibáznék
talán többet hibáznék
S felsírna a szépérzék.

irodalomról szabadon

Nem is beszélve a Tinódi által kedvelt vala-vala rímről

Kedves Zen barátunk,
mi eddig nem hánytunk,
de most igy kora reggel
e tartalmas, szép versel
hozzásegitettél ahhoz,
hogy jól induljon napom.
Épp már alig vártam,
hogy a wc-be menjek és hányjak,
gyomrom már nekem is forog
es meg rimelnek is a sorok.

Jacaslom továbbá Zsoltnak a nagyon-vagyon rím gyakori és hangsúlyos használatát, amire már Zrínyi apánk is oly jól ráérzett.

Medve Zsoltnak üzenem, hogy szép, veretes rímeivel mindörökre elnyerte a wiw ragrímbajnoka címet! Ezennel elsőként kívánok gratulálni szép teljesítményéhez és ahhoz, hogy felújította, ezt a meglepő és tartalmas technikát!

(ád notam: meghitt összebújós)

ehm...
lécci, azt ne oda tedd,
mert akkor a többi nem fér...
szeretsz még?
perszehogy szeretlek.
de nem csak úgy mondod,
nem, nem dehogy...
csak kérlek,
a székek
meg a kanapé
és megírjuk azt a levelet végre?
igenigen,
kapcsold be a számítógépet,
csak a konyhába most ne menj be,
ha lehetne,
mert frissen felmosva a padló,
te hova tetted már megint a...
én? nem is láttam,
nem volt nálam.
mikor indulsz holnap?
csak délben?
és mikor jössz haza?
péntek?
okés, vigyázz magadra...
szeretlek, igen,
nem, dehogy, nem mész az agyamra,
de most ha lehet, négy napig
ne szóljon hozzám senkisem

Kedves Barátaim!
Szeretném a hetet ismét egy kis meghitt, összebújóssal indítani...
...
Hánytam.
Gusztustalan,
fémes,
keserű,
epés íz
a számban.
Felöklendezett gondolatmócsingok,
a torkomon akadt múlt több vérrögös darabja,
nyálkás jóslatok,
alig rágott életrajzi adatok.
Egy hányás mutatná, hogy életben vagyok?
Összemosódó ébrenlétek, álmok.
Álom.
Rém.
Ébren.
Kín.
De nem mosok arcot!
Hadd legyen undorító a lehelletem,
mivel akár a lelkemet is lehellhetem.
Orrodban érezd Te is, hogy fejem mivel
eteted, etetem...
...hát így...

Ezúton szeretnék elnézést kérni,
Megpróbálok ide tartalasat írni.
Nem tudtam mi a helyi szokás,
Ha szóltok nel lesz ellentmondás.
Ha a jövóben még valamit vétek,
Ugyanígy szóljatok rám kérlek.
Sajnálom időnként én is hibázok,
Ezt el ismerem, s nem is vitázok.
Nem akarok senkit sem zavarni,
És senkit sem gebántani,
Vagy tán untatni.

ÁLARCOSBÁL
Álarcosbál az életünk,
Melyet egy szép álarcban végig táncolunk,
És ha elfáradunk,
Az álarcot levesszük,
És szép csendben elballagunk.

igen, valoban eltalaltatok kukucska es a tobbiek..
a nagybetuvel irasrol annyit, hogy nem az irasban nyilvanul meg a tisztelet, hanem erzesben....
az iras kulsoseg, tokmindegy hogy kicsi vagy nagy betuvel irod....
en a sajat nevemet is kisbetuvel szoktam irni, egyszeruen nincs turelmem a shiftehez...
szoval, ugy gondolom, a tisztelet nem kulsosegekben nyilvanuk meg, a kepmutatas viszont igen
:) )
remelem senkit nem sertettem meg
zsuzsi:)

Jó este volt
Köszönöm a sok gondolatot
régen vágyott értelmes pillanatot
Elillanok, egy kicsit táncolok
holnap talán újra itt vagyok
ja és a végére egy kis vidámság...
csettints kettő, dobbants hármat
megszűnik ott minden bánat
ördög fut el eszét vesztve
zöld sapkáját elveszejtve
ne használd ezt emberekre!.

hát akkor elhalgatok,
szám el ne hagyják értelmetlen mondatok.
kérdezni nem akarok,
anélkül is jönnek a válaszok.

Ne felelj
nincsenek válaszok
kérdések, igen azok...
értelmetlen mondatok

nem tudom mit feleljek,
hisz nekem kellenek a szelek.
melyek éltetik a tüzet,
mi a lelkemet élteti, eszemet elveszi.

Szeretak szél lenni
erős forgószél...
vad, zabolázatlan pörgés
mindent változtató
örökké nyugtalan lázadó

a parazsat táplálják gyenge szellők,
a tüzet táplálják vad szerelmek.
tudom, hogy van ki szeret,
és ez feléleszti lelkemet.

Minden elfárad egyszer
minden megpihen
a lelked parazsát tartsd melegen

ez a szerelem örökre nem kell nekem,
mert csak kínozná fáradt lelkem.
de majd jön másik, egy szebb,
hol engem valaki igazán szeret.

Egyszer? Kétszer...
Mindig... ez nem lehet végzeted
Élni kell, adni, örülni, szeretni
ha elment elfeledni,
vagy örökre megszerezni...

nem tudom miért feleltem,
talán mert egyszer szerettem.
szerettem vággyal és szenvedéllyel,
de szerelmem lett a végzetem,
és elhagyott a kedvesem.

N em ismerem lelked fényét, tested tüzét
I mént mégis megfeleltél számos kérdésemre
A zt áruld el miért, és honnan érted mi létem terhe
N e súgd, kiáltsd arcomba inkább, hadd fájjon azt még talán érzem...

Válasz Jeep-nek
Ha akarom, megtehetem, van még időm,
Hogy az eget újra kékre fessem.
Hogy a vizek újra csillogjanak,
Régi fényükben pompázzanak.
Ha akarom, megtehetem,
A földbe újra magom vetem,
Hisz van még időnk,
Hogy régi erdőbe csemetét ültessünk.
Ha akarom, megtehetem,
Hogy régmúlt lelkekért egy imát ejtek.
És hogy puszta romokból,
Új léteket emeljek.
Ha akarom, megtehetem,
Hogy újra tiszta angyal legyek.
Hogy segítsek és szeressek,
Hogy egyszer én is teremtsek.
Ha akarom, megtehetem,
Jó tettekkel a rosszat temethetem.
És tudom, hogy az út végén a halál,
De addig utam az életen vezet.
Ha akarom, megtehetem,
Hogy a tévutamról letérek,
S mit tudok, megteszek értetek,
Hogy boldog legyen létetek.
Hát jöjjön a hóhér és fejezzen,
Hisz a jó mellett, rosszat is tettem.
És tudom, van még időm,
Hogy könnyet hullajtsak a szép emlékért.

Tiziana értettem a lénye(d)get.
Talán azt gondolod ez az álmatag fűzfapoéta
Itt lenni sem szeret már,
Zengő ritmusú, vidám rímeket sem dalol már
Illanó szélként mindig elszalad
Apró örömökért aranyat szórogat
Napról napra, hétről hétre...
Arról álmodik, hogy mikor lesz vége...

igerem, igyekszem.
most erten haza a kickbox edzesrol, meg a labamban van a rugi (es nem a bugi)

ha igazán szerettél, most engedj!
hisz mit ér a vágy és a lelkem,
ha már nem szívből szeretsz, had menjek,
boldogságot had keressek.
tudom fáj a szó és a tett,
de hidd el nekem is nehezen megy.
már mindegy, mit tennénk és teszünk,
higy eljárt az idő felettünk.

SZia Tiziana...
Nem vagyok szerelmes...
Nem vagyok bánatos.
viszont jól esik megmozgatni berozsdásodott gondolataimat, hátha egyszer szükség lesz rájuk... =:-)
Mikor jössz el táncolni hozzám...? Nagyon tetszene neked.

Tudom, hogy szornyu volt, de a gondolat a fontos...

Udvozollek, Tamas, a neten
es amugy altalanosan,
mért mindig csak ilyen szerelmesen,
banatosan?