potterrol azt irtak, hogy az a baj vele, hogy az
amerikai filmekhez hasonloan arra szoktatja az
olvasot, hogy a) nehany oldalankent hihetetlen
fordulat kovetkezik be; b) a fohosok lelki elete
megfejtheto, a tortenet vegere meg is fejtodik; c) a
tortenetmeseles konnyen elsajatithato semait
hasznalja, amik "jol belakhatok", azaz ez a
stilus kezd evidensnek tunni.
Aztan arra gondoltam, hogy en pl Kunderaval voltam
igy: egy Kundera utan, csak egy masik Kunderat voltam
kepes elolvasni, mert annyira belaktam a stilusat.
(Aztan jol kirangattam magam azzal a szoveggel, hogy
Kundera figurai mind tulsagosan atlatszoak, az iro tul
sokat tud roluk, igy aztan mi is. Egyebkent ez nem
csak leszoktatos szoveg, tenyleg igy latom.)