irodalom

A Bouvard és Pecuchet inkorporálása régi vágyam, mivel az alapszitu nagyon jónak tűnik. Az Ézelmek iskolája 3/4énél viszont leragadtam. A legidegesítőbb és tökfej ebb figura: Deslauriers. (epizód hozzá: nyáron ülünk némiképp elázva a Szimplában a haverral és valamiért kiderült, hogy mindketten olvassuk a dolgot, és hogy a Deslaurierset, ha felbukkana, azonnal eltángálnánk, lévén hatalmas pöcskészlet.)
Eszter: a kismester azért egy létező irodalmi kategória, bár mivel értékhangsúlyt hordoz, ma már óvatosabban használatos.
Szerintetek példul Szerb Antal minek tekinthető?

elt=telt. bocs.

A Bouvard et Pécuchet tényleg jó. A Salambbo-nál elt be a pohár:) Sokkal inkább Balzac.

Én is erre a 'kismesterre' akartam "ráharapni".
Jean et Pierre remek (vigyázat,elfogult vagyok...)
Flaubert: a Szent Antal megkísértése pl. nálam nem jött be; de az Érzelmek iskolája, Három mese, meg a Bouvard és Pecuchet nem rossz:-)

Az Erős, mint a halál nekem is kedvencem. Meg a Pierre et Jean. de tulajdonképpen bármi jöhet. Maupassant nem kismester!:) Flaubert-t viszont unom.

Maupassant felbukkant: a Belami is igen jó, de nekem az Erős, mint a halál (vagy mi) című kisregénye jött be nagyon, amiből sokat véltem megtudni az erotikáról-szerelemről. Újra azért nem olvasnám.
És hamár a kismestereknél (és franciáknál) tartunk: ajánlanám mindnekinek a Marguerite Yourcenar nevű regényíró(nő)t. Magyarul van tőle az Opus Nigrum és a Hadrianus emlékiratai meg a Mint a futó víz című, amiben van 3 kisregény és mindegyik telitalálat szvsz, különösen az első: Anna, soror, lásd Ulpius Éva és Tamás, testvérszerelem, stb. Az Opus Nigrum is kafa.
A Holmiban volt egy jó bevezető róla, tán Réz Pál követte el. A néni az egyedüli a nemében, (vagy volt akkor) akit beválasztottak a Francia Akadémia 40 (vagy hány) halhatatlanja közé.

Most olvastam négy év után újra Mészöly Miklós: Film c. regényét, melegen ajánlom, azoknak is, akik mondjuk nem szeretik Mészölyt.

:) ) és :( ( nem, úgy néz ki, nem vetítették. bocs, az infó a nexxt.hu-ról jött. ezexerint nem frissítettek.

várj, ez most a mozi topik témája...

MÉg csak a rövidebbet láttam. Lehet még egyáltalán látni valahol?

marion: én a színdarabot láttam, a filmet nem. bár ha jól tudom, akkor vetítik már a 25 perccel hosszabb rendezői változatot. tán megnézem.
(ja és helyesbítek: a "habarj bele AP-t" nem helyes, merthogy néhány kulcsjelenet egy az egyben lett átvéve. sebaj.)

Igen, szerintem is azért volt rám olyan nagy hatással (apropó: látta valak i a rám csaj még nem volt ilyen hatással című filmet? Kamaszkorom legszebb sztorija.:-)) Szóval azért, mert nem olvastam sem a Gépnarancsot, sem az amerikai pszichót, épp csak láttam a született gyilkosokat, aztán annyi. De jól volt szerintem megcsinálva. Bár, lehet, hogy inkább szegénységi bizonyítvány, hogy ha egy magyar film technikailag jó, akkor mi már elvagyunk halva.(ez most éppen egy olyan kijelentés volt részemről, amit utálok. De talán tényleg richtig.)

Bogi: ja ez így okésabb, nem erre értettem. viszont nekem a hullámszerűség érhető, hiszen pl. Bach vagy Kundera (nem akarok nagyképű lenni, de) egy szint fölött már nem annyira reveláció-szerű. Egyszerűen a megélt dolgokból lepárolt tapasztalatok okán.
Nexxt: érdekes kultúrkatyvasz volt. végy egy kis Gépnarancsot, öntsd nagykon Pattogatott vérfürdő és Született gyilkosok feeling-gel, majd habarj bele Amerikai psycho-t (és egyéb Ellis-nyalánkságokat). Vegyél hozzá néhány jó(?) színészt, díszítsd színesen és dúsan effektileg, tekerj rá kakaót és hajrá. (a színdarabot láttam anno a Bárkában). Ha nem olvastam/láttam volna az összes alkotóját, akkor még csak-csak. így kevésbé.
ja a hullámok közül kimaradt William Styron. mert Sophie Isten után az első (utóbbi mondjuk nem WS)

Igen, utálom, amikor a filmben látott szereplők jönnek elő olvasáskor. Kicsit gáz volt, amikor a Gépnarancs olvasásakor Kapát láttam. Merthogy a Nexxxtben ő játszotta a már megöregedett, leharcolt francemlékszikkit. Egyébként meg jó volt a könyv nagyon, bár nekem már nem volt kötelező az orosz, úgyhogy néhol csak néztem.

ez a két film véletlen az az eset, amikor a film halvánnyal sem rosszabb mint a regény. de viszont a regény mégiscsak jobb, mert az az eredeti :-)

A sörgyári capricciót és a szigorúan ellenőrzött vonatokat filmen láttam.Azon kívül semmi. Viszont akkor pótolom, és Kunderát csak végnapokra hagyom, vagy megnézem filmen a lét elviselhetetlen könnyűségét.Eddig azért nem olvastam egyiktől sem, mert bár tudtam, hogy az egyiket nem érdemes, de elfelejtettem, melyik is az. Ahhoz meg, hogy elsődleges tapasztalatokat szerezzek, bevallom, tök lusta voltam. :-) Tudom, durván hangzik, de én egy pillanatig sem tagadom, hogy sznob vagyok.:-))

Kundera a lájtos szerintem :-)
Hrabal: még semmit nem olvastál tőle? Első körben:
-Sörgyári capriccio
-Táncórák idősebbeknek és haladóknak
-Szigorúan elenőrzött vonatok
-Őfelsége pincére voltam
-Házimurik-Vita Nuova-Foghíjak - ez egy trilógia
ha ezeket megszereted, akkor innentől már bármit - bár ha sok-sok novellát olvasol tőle egyhuzamban, az egy idő után pöttyet unalmas. de a regények zseniálisak.

:-)Bogáta, mit érdemes olvasni Hrabaltól? Melyik is lájtos-Kundera v. Hrabal?

"rajongottjaim" - ez szép :-)

Hát, nekem sem tűntek el a semmibe a rajongottjaim, de imádatom korlátozódott pár darab művükre, szóval már nem zabálom őket állatul.

Rob, arra irtam, hogy fura, hogy vannak akik hullám-dömping-szerűen olvasnak egy írót, akkor nagyon imádják, és aztán mikor újra olvassák pár év múlva, már nem tetszik nekik. De mindez nyilván szvsz. fura csak, mert én nem így működöm.

mér fura??? (sorry, de mindenevő vagyok. egy idő után határozottan vágyom a könnyed limonádékra, akárcsak filmben a nyálasra. minden multiplex-undorom ellenére)

fura, nekem eddig aki igazi kedvencem lett: Ottlik, Hrabal, Szerb Antal, Esterházy az mind meg is maradt ebben a státuszban, őket akármikor mindig, forever.

most így végiggondoltam az olvasási hullámot én is. hát, minden a Delfin könyvekkel kezdődött. Aztán (nem feltétlenül ebben a sorrendben) de emlékezetesek voltak még: Alistair Maclean (akkori érdeklődésemnek megfelelően :) , Kundera (ez ma már nem gyerebe), Vonnegut (ma is oké), Richard Bach (néha még újra), Szepes Mária (mostanság nemigazán, bár a Vörös Oroszlán szinte akármikor), B.E. Ellis (sajna elfogytak :( , Márai (ebből van még sok szerencsére :) . És vissza-visszatér Durrel (a kicsi) és Woodehouse. (azért is leírom, mókuskáim ide gyertek :) nyáron a napon elterülve igenis jól tud esni egy-egy D. Steel :) )
és hát persze rajtuk kívül meg sok-sok minden, de ezek voltak a hullámok. eddig.
(marion: akkor már inkább Ecker. Sark erősen füstös, úh oda ritkásan)

Hát akkor sark. Vagy, ahogy látom, az Eckermannban is lehetett már téged látni.

(sacc/kábé 4 éve. az 1etemen meg vagy 2 (?) a fene se tudja, gyorsan múlik az idő. tán össze kéne számolnom, hogy miket olvastam azóta, és olvasási átlagsebességemmel szerkesztve kijönne vmi közelítő érték :)

Ja, az olvasási hullámhoz; én egy időben elkezdtem falni MÁrquezt. Aztán rákaptam Rushdie-ra. de aztán alábbhagyott, sőt Rushdie után már nem bírok egy újabb indiait sem megemészteni. Pedig pl. az Apró dolgok istene nagyon jó könyv, az író nevére már nem emlékszem, de mégis untam. Egy időben Esterházyt is gyűjtöttem, de mostanában be se teszem a lában könyvesboltba, zeneboltba, ill. papír-írószerbe.

Off: mennyire jó ideje nem pörögsz arrafelé, levrob?

egyetértek.
olyan fura, az embernek vannak olvasási hullámai/rajongásai.
utoljára capote-imádó voltam. de elfogytak az olvasnivalók.
az imádat-hangulat megmaradt.

uram, igen, uram! ;) (Hol? Ki? (mondjuk inkább mozi)