irodalom

4757: kicsit mulattat, ahogy ismeretlenül lefikázol, következtetéseket vonsz le olvasói befogadói képességeimről. Ám bizonyára nem fogalmaztam elég érthetően. Nem értékítéletet mondtam a két könyvről,pláne nem az időtállóságukról beszéltem, legalábbis nem állt szándékomban. Itteni hozzászólásaim másról sem szólnak, csak arról, hogy mennyire sokfélék vagyunk, mennyire más könyv mond valamit nekünk különböző korszakainkban. Elgondolkodtam a két film kapcsán a könyvekről és megpróbáltam az "átlag" néző/olvasó szemével látni (már ha van ilyen - szerintem van).
Mellesleg olvasásszociológiai vizsgálatok mutatják, hogy egy-két generációval ezelőtt nagyon sokan olvastak Jókait és ez a szám napjainkra megcsappant. Ez nem a könyvek értékének változásáról tanuskodik (feltétlenül), hanem például arról, hogy a hömpölygő nagy mesék iránti igényt nagyon sokan manapság a szappanoperákból elégítik ki. (Na, most mindjárt megkapom, hogy szappanopera-függő vagyok.) továbbra is fenntartom, hogy a Száz év magány bonyolultabb könyv, mint az Aranyember és ez megnehezítheti a befogadását.

4762: Jahh :) Oké :)

4751: A te bejegyzésed részemről rendben :) Hogy az Olgának a nehéz nyelvezet és a "bonyolultság" (ahh, strukkturalizm!) mondja meg, mennyire értékes és időtálló egy írásmű, na ettől szaladt fel a szemöldököm.

Dan Brown:A Da Vinci-kod-jat!Alig tudom letenni,NAGYON jo!

ok, én se direkt neked írtam, hanem általában a többi hozzászólónak is.

De én nem neked válaszoltam, hanem az Olgának.

direkt idézőjelbe tettem a "bonyolult"-at. nem agyonbonyolítottságra gondolok.

Komolyra fordítva a szót: attól, hogy egy regénynek (vagy bármilyen műfajú alkotásnak) van egy könnyen reflektálható, primer vonulata, még nem biztos, hogy további, mélyebben fekvő rétegek nincsenek. Hm?

Vagy ott van Robbe-Grillet: Az útvesztőt már el se mertem olvasni, mert az előzetes tréningnek szánt radírokba is beletört a fogam, olyan bonyolult volt.

4755: javaslom Stephen King Salem's Lot c. regényét, az is baromi bonyolult, tehát biztos nagyon időtálló és értékes is, legalábbis nekem csak úgy pislogott a szemem hogy ki mindenki lakik abban a kis városban és mind sorban vámpír lesz. Vagy akár felhívnám a figyelmedet A szállító c. zseniális akciófilmre, melyben elhangzik egy elgondolkodtató megállapítás, miszerint Proust jó nyomozó lett volna, mert hogy a fenébe bírt olyan sok mindent fejben tartani, vagyis most már biztos hogy az ő műve is megérdemli az időben való permanens továbblétezést, de énszerintem amúgy nat roid krimijei is kellőképpen ki tudják elégíteni az olvasó bonyolultságigényét, ha már.

4749: Sőt, most kibővítem: megnéztem a Száz év magány filmet, így biztos, hogy újraolvasom a könyvet. Pedig nem lett túl jó film (oké, Udvarost megrázta Kuba, de akkor csináljon magának egy dokumentumfilmet, és forgassa le a nagykönyvest)

4751: az Aranyembernél bonyolultabb. Nyelvében, felépítésében, gondolatiságában. Jókait 14 éves koromban olvastam, értettem, szerettem. Márquezt 24 évesen először, azóta többször és most, az egyébként szerinten nem túl jól sikerült film láttán újabb rétegek bukkantak fel.

4751: Ha már Jókainál tartunk, szerintem a Börtön virága egy nagyon aranyos regénye. Minden megvan benne, ami csak kell egy romantikus regénybe mégsem olyan hosszú és vastag! Jókainál ami hosszú és vastag az nem organikusan bonyolódik, hanem elhagyható jó része. Szóval nem feltétlenül a bonyolultságon lehet mérni a színvonalat.
Amelyik regény hosszú és vastag és organikusan bonyolódik, az Sally Salminen Katrina c. regénye! Kitűnő mű! Ugyanakkor pl. az Adrien Mole egyáltalán nem bonyolult regény, mégis zseniális!
A többszörösen barázdált, strukturált, titkos szálakkal, sőt még mélyfilozófiai taralmakkal és emóciókkal is átszőtt mű Baskircsev Mária Napló c. műve. ;-)

Mellesleg szerintem a hagyományos, nem túl rendhagyó filmnyelvet használó versenyfilmek szerintem hatásosabbak. Tehát ma este például az Aranyember a maga "elmesélős" stílusában nem volt rossz és lehet, hogy rávett arra embereket, hogy elolvassák (újra) a könyvet. Tippem tehát, hogy az Aranyember jut tovább.

4750: Igen, lehet, hogy ez erős, inkább ifjúságinak kellett volna mondanom. Nyilván magamból indulok ki, de Jókait és általában a nagy romantikus regényeket egy bizonyos életkorhoz kötök. Tényleg úgy gondolom, hogy kinek-kinek az életében van egy időszak, amikor pl. az Aranyember fordulatai még hihetőek, magukkal ragadnak. Persze lehet, hogy tévedek. :-)

minél bonyolultabb a száz év magány?
minden regény "bonyolult". ha jó. vagyis többszörösen barázdált, strukturált, titkos szálakkal átszőtt.

Aranyember "gyerekkönyv" hm...

4748: Szerintem van hatása a filmeknek. Rám személy szerint eddig sajnos csak nagyon negatív hatással volt (konkrétan "én ezt el nem olvasom!!"-hatással - elveszi az ember kedvét a legjobb könyvektől is némely film, amit összehoztak. Azóta sikerült leküzdenem az érzést, de azért nem volt jó.) De ismerek olyat is, aki rögtön a film után azt mondta, hogy akkor ezt a könyvet elolvassa. Szóval szerintem ez filmtől függ - lehet olyat csinálni, ami meghozza a kedvet. Azt is el tudom képzelni, hogy akár Az arany emberből is készülhetett volna olyan, ami meghozza egy felnőtt kedvét az olvasáshoz.

Tényleg rádöbben itt az ember, hogy mennyi mindent lehetne/kellene olvasni. Amado ajánlgatását egyébként visszavonom, beleolvastam és úgy tűnik túlrohant rajta az idő.
Más: megnéztem a Nagy könyv aktuális két filmjét: Aranyember és Száz év magány, nem tudom láttátok-e. Azon gondolkodtam, hogy vajon mennyire befolyásolja a szavazást az, hogy jobb, vagy rosszabb filmet készítenek az adott könyvből. Vajon valaki elolvassa a könyveket a filmek hatására? Például hány ember olvashatta az Abigélt és hány emlékszik a régi filmfeldolgozásra?
Nekem az Aranyember gyerekkönyv, nem jutna eszembe most, felnőttként újra elolvasni. Az is nyilvánvaló lett számomra a Száz év magány mennyivel bonyolultabb, "nehezebb" könyv. Ettől aztán számomra értékesebb, időtállóbb is.

Említsük meg akkor már A legyek-et is, mint Sartre egy olyan drámáját, ami a konzervált bűntudatról szól. Közhely, de igaz: az üzenete időszerűbb, mint azt szerzője valaha elképzelte volna.

Chuck Palahniuk: Halálkultusz, szerintem nagyszerű könyv. Ez a kimondhatatlan nevű zseni írta a Harcosok Klubját is. Itt is nagyon jó az alapötlet, egy öngyilkos szekta utolsó életben maradt tagját... Ennél bármit is többet mondok, elrontom az élményt, olvassátok el:)
És persze a Kockavető, kihagyhatatlan, a harmincvalahány éves pszichiáter úgy dönt, hogy a dobókockára bízza a saját, majd később lehetőleg az egész emberiség sorsát. Vigyázat, nagyon jó a stílus! Bocs, ha már voltak, nem olvastam végig---

4743: Hát, én a Második nemet kb. 25-28 éves korom között olvashattam, akkor bejött. Korábban a téma se nagyon érdekelt: az "emancipált" nő problémája, bldogtalansága, stb. De lehet, Neked már most bejön a könyv. Mindenképpen érdemes elolvasni...
Amúgy Sartre-ot én is gimis koöromban zabáltam, de szó szerint!

én olvastam az Egy jóházból való úrilányt tőle. Nem volt rossz, de nem maradt meg különösen.

4719: Sartre még nekem sem okozott csalódást; a Zárt tárgyalás nálam is kedvenc, de az Egy vezér gyermekkora se kutya.
Beauvoir meg még csak a tervek közt szerepel, bevallom :)

4731: Mostanában szinte csak azokat szoktam olvasni, amiket fordítok. Elsősorban tehát verseket és novellákat.
Most éppen egy kitűnő, de sajna kevésbé ismert osztrák szerző, Josef Weinheber - Das Verhältnis c. kitűnő írásával foglalkozom. Ismered?
Egyébként nem kedvencem von Kürthy, de az ominózus lengyel szerzőnő Sandra K. c. novelláját ilyen stílusban írja meg.
Amúgy, mint adatlapomon is szerepel, 20 éves vagyok.

Meg a Kolostor regényét és a Kőtutajt is.

Ja, és olvatam a Megvilágosodást is.

4736: A Vakság "folytatása" a Megvilágosodás. De nem kifejezett folytatás, csak kapcsolódik hozzá. Nekem nem a Vakság a kedvencem tőle, bár emlékszem nem bírtam letenni, amikor olvastam, hanem az Embermás meg a Ricardo Reis halálának éve. (Ez utóbbi Pessoa miatt amúgy is külön tetszik.)
738. Ne aggódj, néha én is így érzek. (Nem is néha)

ja, és igen, tényleg állat ez a topik. eddig azt hittem, hogy azért olvasok eleget, de rá kell döbbennem, hogy zérus amit csinálok. igaz, jobbára angol irodalmat szoktam tolni, de még abból sem vagyok túl jó.
:-)

mi a folytatása? mert én elkezdtem egy Barlang nevűt, amit még talán le sem fordítottak, s azt nem olvastam végig... igaz, a vakságot sem olvastam még.