6003: Kooka,azonos a véleményünk.A
világban minden az egyszerűbbtől a
bonyolultabb felé halad.Nincs ez
másképp az olvasás
szereteténél sem.Időnként
kiderül az egyszerűbbről,hogy egyes
emberek számára vannak olyan
mélyrétegei,amit észre sem
vettünk,vagy amit csak Ők látnak
bele.
Vagy a másik oldala,hogy ismereteik és
érzelmi színtjük még nem elég
differenciált,hogy az összetettebb
művek értéket jelentsenek a
számukra,vagyis nem kapnak tőlük
semmit, vagy keveset.Hány olyan felnőtt
van,aki szívesen olvas meséket-eredetileg is
"felnőtt" műfaj-,és
ugyanazt az élvezetet éli át,mint
más egy Dosztejevszkijnél. Mindenki
számára az az értékes,ami rá
hat. Hogy a tömegekre mi van hatással,azon
lehet sajnálkozni,de az nem irodalmi
kérdés,az társadalmi
kérdés.
És akkor mi van a többi
kategóriával? Ami a
"hagyományosan" szépirodalomnak
nevezett kategóriába nem fér bele?A
tudományos témájú irodalomnak
nincs esztétikája?
Mindenkinek önmagához képest kell
eljutni azokhoz az irodalmi alkotásokhoz,ami
segít önmaga
felépítésében,mert ha nem egy
belső igény ,hanem külső
elvárások alapján szelektál,az nem
irodalomszeretet,hanem sznobéria.