irodalom

5964: Annál is inkább, mert (most kéretik kicsit türelmesnek lenni, mert egészen szubjektiv véleményröl volna szó itten, pláne, hogy még fellengzösen és közhelyszerüen hathat, ám ez, legfeljebb egy kis collateral damage, bocsássátok meg nekem, de: ) tegyük fel, hogy az irodalom elsödleges "szövete" a nyelv (húúú, ugye mondtam...), az iró az, aki megmunkálja ötet, ezt a munkafolyamatot pedig szvsz a nyelv iránti "tisztelet", a "felelösségérzet", "alázat" s egyéb patetikus érzületek jellemzik/irányitják, azaz az iró "szolgája" volna a nyelvnek, amivel dolgozik. A felelösség meg viszonylag ritkán bir korrespondálni az olyan dolgokkal, mint az "önkivület", vagy az autogen "alkotódás" (elözö hozzászólások félreértésének joga fenntartva!)
Az elméleti részében nem vagyok annyire benne, de mit csináljak, én már csak ilyen vagyok, a nyelvtöl teljesen be tudok ájulni, míg a történet maga (ja meg persze a hires-neves mondanivaló:) )sokszor nem érint különösebben
ON

5963: Igen, azt én is írtam, hogy aztán persze nem marad az feltétlenül csak úgy, reflexió nélkül. És persze azért azt is gondolom, hogy nem minden műalkotás vagy nem az egész műalkotás születik így.
Azért örülök, hogy ismét sikerült felborzolnom kecses-becses kedélyeiteket! :) Egyébként "misztikus elméletem" talán onnan is ered, hogy mostanában túl sok posztmodern szöveget olvastam, és hivatkozhatnék is most Esterházyra vagy Szegedy-Maszák könyvére: "A regény, amint írja önmagát."
5961: Hunor, Te mit gondolsz? Írtam én már valaha? :D

5963: Ja, önlendülete, az van, és az is vitathatatlan, hogy sok minden már az írás vagy akár a sokadik újraírás aktusa közben születik vagy éppen ellenkezőleg, hullik ki a szövegből, de azért ez az "önkívületi állapot", meg a "szöveg írja önmagát" nekem meredek.. Én írok, és nagy vonalakban már akkor kész van a fejemben a mű, amikor még egy sort sem írtam le belőle, és igazából nehezen tudom elképzelni, hogy ez másképp is működhet.. Igaz, már Szókratész is bebizonyítja, hogy a dalok költői maguk sem értik, mit alkottak :) vagy legalábbis nem annyira, mint a szövegek tudós magyarázói, de mindenesetre én el tudom képzelni, hogy a Szókratész korabeli költészet olyan erősen hagyományfüggő volt és olyan nagymértékben abból merített, hogy megeshetett, hogy egy tudós, aki otthonosabban mozgott ebben a hagyományban, mint maga a költő, többet tudott mondani a szövegről, mint a zsigerből alkotó szerző, de ma már azért kicsit más a helyzet :)

azért én értem, mire gondol Yoda...
nyilván van valamiféle "önsúlya" az írásnak, vagy "önlendülete" de aztán ugyanúgy az írói munka része az esetleg "önkívületben" íródott szöveg szerkesztése, meghúzása, javítása...

5951: Én nem tudom,Te mire gondoltál,de egy témáról beszélgetünk itt közösen. Amit mondasz, az ellentétben van a kommunikáció elméletével és gyakorlatával.Már a napi kommunikáció során is csak azt emeljük ki,egyáltalán a jelenségek közül azt érzékeljük,ami számunkra fontos,és ezért közlünk ezzel kapcsolatosan nyelvi vagy nem nyelvi tényeket.
A belső valóság az ugyanúgy a valóság része,mint a külső,annak ábrázolása sem céltalan.Még a formalizmusnál sem valós ,amit mondasz,mert ott is esztétikai kategóriák megvalósulása az un. üzenet. Az ember az élete során,ha akar,ha nem,mindig üzen,tudatosan vagy automatikusan,de valamit kifejez.
De ennyit a téma tényleg nem ér.

5941: Yodamester, te írtál már valaha?

5959: Az írás szellemében én sem hiszek. Egy szóval sem mondtam, hogy nem az író írta.
Próbáltam elmagyarázni, ezek szerint nem sikerült. :( De annyira nem is fontos az egész szerintem.

5941: "a szöveg sokkal erősebb, mint maga a szerző, és egy idő után annyira átveszi az uralmat," - egyetértek Kisilonnal, ez még mindig nem lett kevésbé misztius. Ha az író akár önkivületi állapotban is ír, ha csak jönnek belőle a szavak - attól azt még maga az író írta. Lehet, hogy földhözragadt vagyok, de nem hiszek az Írás Szellemében vagy A Nagy Írói Összlélekben :D (Bezzeg ha szeretném Coelhot, akkor biztos... :D )

5937: És a többi? Nekem egyébként a Christine és az AZ a két legnagyobb kedvencem, a Christine nálam a világ legjobb könyve :)

5918: Kazohinia nagy ász, én lelkesedésemben egy házidogát is írtam róla tavaly.
Való igaz, hogy senki sem a válogatott műveit írja meg elsőre, ezt bizonyítja (szerintem) a Hamvaskék sárkány is (jujj, lehet, h névelő is a címhez tartozik, üssetek meg! :) )DE, éppen ezért lehet mégjobban szeretni Vonnegut bácsit, így emberközelibb. Nem is szólva arról, hogy a kis kontár balfékeknek, mint én, egy kis reményt ad, hogy talán 50 éves koromra én is megtanulhatok írni...
A szerzői metódusról csak egy dolgot szeretnék mondani. Egy nagyon közeli barátom író, és ő ezzel kapcsolatban azt mondta: mikor írok, akkor bent van az a valami, és annak ki kell jönni, És ha kint van, akkor pont lesz@rom, hogy aki olvassa, mit gondol.
Persze, ez csak egy vélemény, nyilván szerzőnként változik a hozzáállás.

5955:
http://mek.oszk.hu/01000/01071/ Olvasói vélemények [bíztat]

5923:
Igazi kona sose tűrné el, hogy valami hitvány kemon meggyalázza az anebákat :)
Amiatt viszont enoálnék, hogy a MEK-en lévő _angol_ fordításból kisül, hogy az ugyancsak MEK-es magyar verzióból hiányzik egy nagyobb rész, méghozzá a sukk leírásánál :(
De a lényeg, hogy a Kazohinia adja az igazi bötót. :)

5936:
ne mondjam, mi volt a véleményem az első-utolsó Batmanról..
volt kritikus, aki mennyekbe emelte, de már nem jön át rajt' az az aromás gotham-feeling, meg a gonosz sem olyan gonosz...
megint egy magyarázó részt láthattunk, hölgyeim és uraim.
(mint a SW III.)

5939:
meg a halálkultusz(a fight club meg már nem kapható, nagy sajnálatomra...:( )

5943: Köszi! :)

5947: Nem feltétlenül erre gondoltam. Az alkotó megcsinálhat bármit a cselekménnyel, legfeljebb nem lesz hiteles vagy szürrealista lesz vagy valami egészen más. De persze ezen a szinten is átveheti az uralmat a szöveg, ám én a jelenséget sokkal általánosabban értem.
Továbbra is azt gondolom, hogy az író nem "üzenget" nekünk.
A befogadásoldallal Boginak asszem semmi baja. ;)

5948: Ki mondta, hogy rossz? Most örvendeztem, hogy megkaptam! Csak idő kellene az olvasásra! :)

5937: és a Ragyogás

5942: Spirot olvastam, nem olyan rossz az ;)

5907: A cselekménynek a jellemekből logikusan kell fakadnia,mint az életben is.Az író nem bonyolíthatja bárhogy a cselekményt.
A mű elkezd így önálló életet élni. Az író arra törekszik,hogy az így kialakult cselekményben megmutassa azokat a jelenségeket,amit fontosnak tart,és amivel kapcsolatosan üzenete van.
Mivel minden ember önálló,szubjektív lény,ugyanazt a jelenséget a saját szűrőjén keresztül, egyéni módon engedi át,az élőéletében más tudattartalmak,élmények ,érzelmek kapcsolódnak hozzá.Mintegy újjáteremti a művet.Ezért van az,hogy minden művészeti alkotás mindenkiből más hatást,differenciált értelmezést vált ki az ábrázolt valósággal-legyen az külső vagy belső- kapcsolatosan.

5944: Igen, de aztán annak a lendületnek nem mindig lehet határt vagy irányt szabni.
De lehet, hogy valóban jobb lenne megkérdezni igazi írokat is, én csak saját és 1-2 ismerősöm tapasztalatai alapján tértem erre a "misztikus" :) ars poetikára. :)

((persze én sem vagyok író, szóval nem tudom ezt "belülről"))

írás közben sokszor a szöveg sokkal erősebb, mint maga a szerző, és egy idő után annyira átveszi az uralmat, mint egy elszabadult lovaskocsi. - továbbra is misztikus :) :) :) a szöveg mint egy "robot" önálló életre kel? elszabadul? lehet, hogy az írót elkapja a lendület, de a lendületet maga adta magának, amikor elkezdett írni :) :) :)

5942: én majd csak karáconyra :)
Boldog szülinapot!!!

Juppiiii: tegnap szülinapomra megkaptam az új Nádast 3 kötetestül meg Spiró Fogságát is. - Csak azt tudnám, mikor fogom mindezt elolvasni!

5907: jajjajaj... távol álljon tőlem a misztika. Azzal kapcsolatban, hogy egy műnek nincs "írói üzenete" írtam azt, hogy egyrészt a művekre a szerzői intenciótól független jelentésrétegek rakódnak rá, melyekkel mi olvasók ruházzuk fel a művet. Másrészt sztem írás közben sokszor a szöveg sokkal erősebb, mint maga a szerző, és egy idő után annyira átveszi az uralmat, mint egy elszabadult lovaskocsi. Nevezhetjük ezt akár ihletnek is, vagy alkotás közbeni félig önkívületi állapotnak. (Persze aztán utólag, amikor az ember átolvas, javít, stilizál, újra működik a szerzői kontroll; de sokszor a megdöbbenés, hogy mennyire más lett, vagy mennyivel több/kevesebb van benne, ahogy azt a szertő eredetileg tervezte. (Aztán vagy kitörli az ember, amit írt, vagy örül, és kiadja.)) Lehet, hogy ezzel most megint nagy vitát szítok?

5937: Nekem is az.

így karácsony előtt ideális olvasmány, bármelyik Palahniuk regénnyel egyetemben. Magyarul azt hiszem csak a Fight Club és a Survivor jelent meg...

egy klasszikus:
Kafka: A kastély

5916: Ha már Stephen King, akkor a Holtsáv. Az tényleg jó.