6037: A történelem visszamenőleges
retusálása még ma is
működik, sajnos, nemcsak az 1984 lapjain
és nemcsak a sztalinizmus időszakában
volt véres valóság. csurka a 60-as,
70-es, 80-as években a korabeli magyar irodalom
egyik legkiemelkedőbb oeuvre-jét tette le
az asztalra, de valamikor 1990 táján sajnos
megposhadt az agya, és amit azóta
művel, azért minimum egy jelképes
kegyelemdöfést érdemelne, nem ez az
első eset a kultúrtörténetben,
hogy zseniális író így
túléli önmagát és
tönkrebassza azaz hitelteleníti azt a
jót is, amit addig csinált, az
utókornak viszont ennek ellenére lehetne
annyi esze, hogy visszamenőlegesen nem tagadja
meg azt és nem hallgatja agyon, ami egyszer
már jó volt. Én szoktam csurka
régi cuccait olvasni, főleg a
színműveket (LSD, Vizsgák és
fegyelmik, ami így hirtelen eszembe jutott),
és nem érdekel, most mit csinál az a
barom és mennyire ciki egyáltalán
még a nevét is kiejteni vagy leírni
(én is kisbetűvel teszem :) )
Emlékszem amúgy, évekkel ezelőtt
a TV-ben megkérdezték a csurkát,
miért hagyta abba az írást, a
politikában megtalálta magát és
most így jobb? Csurka erre azt válaszolta,
hogy amilyen írók mostanában
(akkoriban) vannak, akik letiltogatják a
műveiket a rádióból, hát
ilyen nyomoroncok közé ő nem akar
tartozni, akkor már inkább nem is ír.
(hű, nem emlékszem, miért is
tiltották le az írók a műveiket a
rádióból? -valami ellen tiltakoztak, de
már nem emlékszem a részletekre)