irodalom

5995: Na ja, hogy ez a Nádas is mennyit ír össze? ;-)

5991: Oh semmi! Csak erre a népkönyvtári szemléletre utaltam a népnevelő kifejezés láttán! Egyébként éljen az író-piac! Kilóra mérem az értékesnek minősített szerzőket. (mosolyog]

5992: jóvanna!!! :) :)

(5991: élni? Micsoda fonák világ ez, Ellocs? : ))) )

(Hát mert az nem mond rólad semmilyen véleményt, ha valaki a Coelhot szereti, szóval teljesen személytelen a dolog, az így való emlegetése meg személyessé teszi. : ))) Számomra ez a személyeskedés - amit meg mások személyeskedésnek hívnak, az a sértés, szóval nagyon más nekem -, és szerintem teljesen más lenne csak úgy általánosságban nem szeretni Coelhot, és nem valamilyen beírásra. És én is szeretlek. : ))) És hogy jóvátegyem az itt elhangzottakat, elmesélem, hogy én is kiborultam valamelyik nap a talán a Da Vinci kód mellé odavetett másik kedvenc(!)en (Száz év magány)... : ))) (Nyilván nem azért, mert a Száz év magányról gondolom azt, hogy vacak... : ))) ))

5990: Mondjad, édes Tévelygö, alig várom!!! :)
vagy ahogy Petra mondaná: Tanits!

5989: - Majd én megmondom neked, hogy mi az érték, vazze!

(Nóra, szeretlek, tudod, de sajnos el kell viselned, hogy néha kibújik belölem a népnevelö. azonkívül mért csak én érezzem mindig szarul magam, mikor kb. minden tizedik beirásnál felbukkan a Coelho, nagy pátosszal és tisztelettel övezve?)

(5982. Megértelek különben, tökéletesen, néztem én is már párszor ilyen nagyot, és kicsit szomorút is... : ))) De azért ez mégsem olyan dolog, amit ki kellene emelni, mert szerintem nem kell hogy valaki szarul érezze magát azért, mert elmondta, mit szeret... : ))) )

5982: Mindkettő a piacra írt! Igaz ez nem olyan nagy bűn Krúdynál, Jókainál sem. Jósikánál ez nem állítható. (mosolyog]

5985: ok, igazad van.

5982: egy adott szöveg szintje mindig döntő részt az olvasójától függ...

5958: igazság szerint nem szeretem annyira a regényeit, bár kétségtelenül nagyon jól ír - ez a mûfaj viszonylag távol áll tôlem. a Holtsáv szerintem kakukktojás. az AZ-t nem olvastam, még csak nem is hallottam róla. ha szerinted az sem klasszkus King-regény, akkor felkutatom.

5981: De nem lát. (mosolyogni tud már]

5977: legjobban az ilyen beirásoktól szomorodom el.
Ha valakinek ott van a Márai, minek kell mellé e a Coelho???? ez ugyanaz a szint??? jajj...

(5980: Helyes, maximálisan el akartam kerülni az "adekvát válasz" lehetővé tételét... : ))) Csak nézzen... : ))) )

5978: Opasnoje vanse nagnuti! Talán, ha cirill betűkkel írtad volna, adekvát választ tudtam volna írni, de így, ébredés után? (csak néz]

5974: Alapjában megint egyetértek: egy többrétegű posztmodern szöveget nem lehet "véletlenül" összedobni. De szerintem van olyan, amikor a tudatos építkezés, játék után derül ki, hogy esetleg akad még egy réteg vagy összefüggés, kapcsolat bármi, ami a szerzőtől függetlenül került bele a szövegbe, és újraolvasva ezt esetleg ő is látja, és látá, hogy ez jó... :) (Ha viszont "hibás" szöveg jön létre, az szerintem is gáz.)
Na, de azt hiszem, tényleg hanyagolom a témát most már!

5976:
"Oj ogurchiki soljonye,
Kak zhizn' poshla hrenovo!"
: )))

- Éppen tegnap kezdtem el Krúdy Gyula összegyűjtött műveinek első kötetét olvasni. A Kalligram Kiadó (www.kalligram.sk) fölvállalta azt a feladatot, hogy 10 év alatt kiadja az összes Krúdy írást, visszanyúlva a forrásokhoz, kéziratokhoz, stb...
- Márai Sándort olvasok évek óta, szinte az öszes könyve megvan, egy-kettő első kiadásban...
- Spirituális témakörben több könyvet olvastam ez évben a Dalai Lámától, szeretem a bölcsességeit, feltöltenek...
- Tolvaly Ferenc: El Camino - Az Út című könyvét is nemrég raktam le, ajánlom mindenkinek, akit a spiritualitás útján halad...
- Paulo Coelho is kihagyhatatlan...
- Füst Milán naplóját és összegyűjtött levelezését lapozgatom esténként, nem is szólva József Attila, Ady Endre, Babics - és a nagy NYUGAT-osok versesköteteiről... (F.M.-tól A feleségem története a legkedvesebb könyvem...
- Szerb Antal: Utas és Holdvilág (6-szor olvastam az utóbbi 10 évben), nemrég megvettem hangoskönyv formában is Kulka János felmondásában... Nagyon jó...
- Antoine de Saint-Exupéry repülős történetei nagyon meghatározóak voltak életemben. Most a CITADELLA címűt olvasom esténként.
- Évi 45-50 könyvet olvasok el, főként magyar szépirodalmat...
Van egy novellám: "Lelkem könyvei" a címe, életem meghatározó olvasmányairól, ha valakit érdekel, megnézheti a www.anagykonyv.hu-n az Olvasóink Írták menüpontban...
Most ennyit erről, sziasztok

- Befejeztem Ajtmatov Vesztőhely-ét. Nem igazán tetszett, de a szerzőre való tekintettel végigrágtam magamat rajta, mert valahol az emlékeim mélyén egy nagy olvasmányélmény kapcsolódik hozzá. Egy farkaspár élete a kirgiz pusztán, beleszőve a Mester és Margarita - Margarita nélkül, de a Krisztus legendát megtartva. Mindez a glasznoszty (mond ez vkinek vmit?) felé tartó Szovjethonban és a drog jegyében. Afganisztánig a fene se gondolta volna, hogy a CCCP-ben a vodka után nem a sós uborka, hanem a vadkender volt a legnépszerűbb.
- Visszatérek BB naplójához.

5973 és 74: Valószínűleg vannak olyan posztmodern írók (illetve: tudom, hogy vannak :) ), akik maguk is adják a lovat eme legenda alá, mintegy elhintve, hogy igen, megesik, hogy kicsúsznak a kezeik közül a szálak, sőt, el is tudom képzelni, hogy néha valóban megtörténik, és akkor vannak bátrak a botlást is bevenni a játékba, végül is ilyen a színjátszásban is van, és olyat is olvastam, hogy már az Anyegin is tele van olyan félreírásokkal, amiket Puskin csak azért tett bele, hogy szívassa az eljövendő korok filológusait és magában jót kuncogott, amikor elképzelte, hogy törik majd a fejüket.

5973: ó, én pont az ellenkezőjét gonodlom!!! az ilyen szövegek nagyon-nagyon tudatosan vannak felépítve, és pont az benne a zseniális, hogy csak te olvasóként gabalyodsz bele. de ha tudatosan legombolyítod, kiderül, hogy minden a helyén van. Ha pedig nincs a helyén, akkor rossz a szöveg.

5967: a posztmodern hatás kapcsán most éppen nem a narrátori játékokra és társaikra gondoltam, de persze az is nagyon hatott rám, hanem azokra a fantasztikus nyelvi szövevényekre, amelyek szinte kibogózhatatlanná teszik az átvett, a narrátori, a narrátor refelexív, a narrátor 2. reflexív és stb. nyelvi rétegeit. És ez az a burjánzó szövevény, amit egyrészt nagyon kell művelni, nagyon kell felügyelni, s ami (kisebbségben maradva véleményemmel :) ) mégiscsak kicsúszhat a szerző kezei közül, nem lehet belőle kiszállni, mert továbbgenerálja magát, és elburjánzik.

5968: A szerkezet? Hát erről már tényleg sok írót kellene megkérdezni. Én pl. személy szerint nem azt mondanám, hogy a szerkezet az, ami fejben megvan az írás megkezdése előtt, hanem az egész megvan, persze csak amolyan darabosabb gondolati alakzatok formájában, (mint ahogy egyébként a hétköznapi gondolatok is, mielőtt kimondanánk őket) mert tényleges nyelvi formát csak akkor ölt, amikor a papírra kerül, kivéve néhány esetet, amikor valahogy úgy jön ki a lépés, hogy a fejemben egyszer csak kibomlik egy részlet, és ilyenkor szoktam, mint egy eszelős, pánikolni: Hű, gyorsan, valaki adjon papírt meg tollat, mert ezt gyorsan le kell írnom!!!! :)

5966: De én teljesen egyetértek :) Bár én is teljesen be tudok ájulni a nyelvtől, engem azért érint a történet maga is (ha van egyáltalán :) ) de az is igaz, hogy örök kedvencem, a Sátántangó a engem is a nyelvével taglózott le és nem a sztorival, de hát ennél a regénynél ezt nem is nagyon tudom másképp elképzelni.

Vonnegut Rousseau!

5968: Süper! totálisan félreértettem a kérdésfelvetést (az önjáró regény-ügyet), de most már derengggg...

5964: "Én írok, és nagy vonalakban már akkor kész van a fejemben a mű, amikor még egy sort sem írtam le belőle" - mondjuk én úgy képzelem, hogy regény esetében a szerkezet mindenképp megvan már a fejben, még mielőtt írni kezdik. és akkor arra jön rá az a másik munka, amit András mond...

5965: Hát én azt honnan tudjam? Gondoltam, nem kezdek el erről vitázni veled, amíg ezt meg nem kérdezem, mert lényeges infó. :) Miért, te mit tudtál rólam, én írtam valaha? :)
A "regény, amint írja önmagát": engem sem hagyott érintetlenül persze ez a "posztmodern" "dogma", írtam én is olyan elbeszélést, amelyben a narrálóember nincs igazán képben, időnként a dolgok nem úgy történnek, ahogyan az a korábban általa megadott információkból következne, ha meg mégis bejön a "jóslat", akkor örül magának :) Sajnos eddig elég kevesen vették le a szövegből ezt a játékot, talán mert maga a sztori egy kicsit erősre sikeredett, pedig először a játékot találtam ki, és csak utána a történetet.
Vonnegut is csinál ilyet a Bajnokok reggelijében: a narrátor, aki később szereplőként is megjelenik, egyszer csak mintegy "észbe kap", hogy Kilgore Trout nem érhet oda időben a megnyitóra, mert elszámolta magát az idővel, hű ezt hogy kéne megoldani... aztán csak legyint: most már kit érdekel! Haladjunk :)