irodalom

Nem, jövőjük csak a Coelho rajongóknak nincs [Kóka huncut jány]

8244: Kooka, hogy jövődet előre nézzed, vigyázó szemedet kettővel lejjebb vessed!:)

8243: Húúúúúúúúúúúúúúúúúú, ne várd meg, mit kapsz ezért :D

8241: Még nem olvastam Virginia Woolftól könyvet, de ha igazán jót akarsz olvasni, ajánlom Coelho bármelyik könyvét. Nálam a 11 perc a befutó!

{{{ Törölt hozzászólás! }}} (Éljen az önkiszolgálás!!!:D )

8240: Épp ma töprengtem megint azon, hogyan is lehet Virginia Woolf ennyire zseniális író, s cserébe miért volt ilyen tragikus az élete. Megnéztem ugyanis az Orlando filmadaptációját Sally Pottertől. Igazán jól "lefordítja" a film nyelvére azt a hangulatot, ami miatt az ember azt hinné, Woolfot nem lehet filmre vinni.
A következő a Hullámok lesz tőle - egyszer félbehagytam valaiért, pedig már az is nagyon tetszett, amit akkor elolvastam belőle. Azóta folyton eszembe jut, még mindig... De az Orlando... Na meg a Mrs. Dalloway... Hát, nem is tudom, melyik tőle a legjobb :)

pl. én most megint Virginia Woolfot olvasom: Az évek
című könyvet, és megint lenyűgöz ez a nő. meg Tandori a fordítással.

{{{Törölt hozzászólás!}}}

{{{Törölt hozzászólás!}}}

{{{Törölt hozzászólás!}}}

{{{Törölt hozzászólás!}}}

{{{Törölt hozzászólás!}}}

8227: Ebből a szempontból természetesen egyetértek. Viszont Bálint hozzászólása csavar egyet a dolgon, és azzal még inkább egyetértek. A művészet - akkor pontos leszek, a valóságnak mint általános és meghatározhatatlan kategóriának része ugyan, de ezen belül a művészet - mégiscsak fikció, mert - ahogy Bálint írta - nem lehet rajta számonkérni - a művészeten kívüli lét szempontjait, és nem lehet igaz - nem igaz döntések szerint sem kezelni. Az európai esztétikának kezdetek óta nagy dilemmája és vitája - korról-korra változva -, hogy a művészet tükrözés (mimézisz)-e (a rajta kívüli, hétköznapian valóságnak vagy életnek nevezett dolgok tükrözése), vagy teremtés, valami teljesen új, és addig nem létező létrehozása (és ami eddig nem volt, azt nem lehet tükrözni.)

{{{Törölt hozzászólás!}}}

8230: Akkor azt hiszem, egyetértünk. Plusz még hozzátenném, hogy az irodalmi műveknek, az irodalom komplexitásának az is része, hogy a valóság vagy igazság mindennemű kérdése nélkül is tökéletesen élvezhető a "jó" mű. (Persze ez is egy érdekes kérdés, gondolok itt utalásokra, szimbólumokra, intertextusra...)

Ajánlom mindenkinek herczeg ferenc műveit. És szóljatok hozzá egy klasszikus témához:
/pages/forum/topic.jsp?topicID=3249589

8229: kérdés persze, hogy fel kell-e egyáltalán tenni az irodalmi művek olvasásakor a "mi a valós ebből" kérdést. ugyebár egy tükör előtt állván nagyon ritkán jut eszünkbe ezt kérdezni, márpedig közkeletű vélekedés szerint az irodalom is valamiféle tükör volna, vagy miarák. másrészt az irodalmi művel olvasásakor feltett mi a valós ebből-kérdés legalább két és félféleképpen értelmezhető.
1."mennyiben igaz, amit olvasok?" --- ez ritka kivételektől (doumentumregények pl.) eltekintve szinte sosem 100%-os, sőt inkább közelít a 0-hoz.
2. "mennyiben tükrözi a valóságot/ a valós életet, társadalmi szituációt, emberi vonatkozásokat, amit olvasok?" --- jó művek esetében ez nagyon magas arányban így van, lila, amatőr művészkedő alkotásoknál viszont nagyon kevéssé.
+fél "mennyiben része a valóságnak, amit olvasok?" --- az én elképzelésem szerint (lásd 8227.), az minden esetben 100%, ezért senki nem is kérdezi meg, azért nem is igazi kérdés, ezért a "fél".

8227: Ebben az esetben viszont majdhogynem feleslegessé válik az irodalmi művek olvasásakor felvetett "mi a valós ebből" kérdés. Sőt, továbbmegyek, az, hogy bármit leírok, a valóság részét fogja képezni, lényegében ugyanazt jelenti, hogy bármit leírok, az fikció (hiszen az egyik esetben a valóság nagyon tág, olyannyira, hogy - tágsága révén! - az irodalom is belefér; a másik esetben a valóság oly szűk, hogy nagyon kevés dolog híján minden más fikció lesz).
Máshogy fogalmazva: "a valóság nyelvfilozófiai és (asszem esztétikai) értelemben nem részhalmaz, amibe vagy beletartozik vmi vagy nem, hanem egy összefoglaló halmaz, talán a legáltalánosabb, ami létezik. Ily módon a "valóság" nem egyenlő az "igaz(ság)", sem pedig a "ténylegesen létező" fogalmával sem" - akkor viszont nincs értelme, sőt, nem lehet feltenni olyan kérdést, hogy (az eredeti témára visszatérve) mi valós Esterházy Harmoniájából. Mert vagy minden valós, vagy minden fikció. De ha a kérdés az, hogy mi IGAZ belőle, arra - ha jól értelmezem, amit írtál - ez alapján nem kapunk választ (mert ez a "filozófiai" valóság nem egyenlő az igazsággal). Vagy ha kapunk választ, az az, hogy nem lehet eldönteni, mert a valóság s az igazság nem meghatározható fogalmak (amivel egyébként megint egyetértek). De erre jön megint a "másik": mert minden, legalábbis ami le van írva, az biztosan, fikció.
Szívesen olvasok válaszokat - szvsz az irodalmi valóság kérdése nem off egy irodalom topikban, de szóljatok rám, ha tévedek.

8227: Minthogy megigértem, hogy nem offolok,
ezért neked is, Beusnak is kispirosban válaszolok.
(Jé, ez rímel :) )

8199: Bea minden tiszteletem ellenére/mellett vitáznom kell Veled. Azt gondolom ugyanis, hogy — akárhogy is használja a pongyola köznyelv — a valóság nyelvfilozófiai és (asszem esztétikai) értelemben nem részhalmaz, amibe vagy beletartozik vmi vagy nem, hanem egy összefoglaló halmaz, talán a legáltalánosabb, ami létezik. Ily módon a "valóság" nem egyenlő az "igaz(ság)", sem pedig a "ténylegesen létező" fogalmával sem. (A megszokott) Példával megvilágítva: ha én azt hazudom, hogy nem tetszik nekem Pola szakálla, ez a hazugság részévé válik a valóságnak, függetlenül attól, hogy nem igaz. Az európai irodalom egyik nagy rádöbbenése volt kb. a felvilágosodás tájékán ez a fölfedezés, hogy bármit leírnak, az a valóság részévé válik. (Mondjuk az amerikai filmesek még nem jutottak el ide, ezt bizonyítja a műveik elején nagyon gyakran előforduló "true stroy" felirat:) ) Itt kell önkritikusan megjegyeznem, hogy skandináv kígyó és a Végtelen történet kapcsán én is pongyolán használtam a "valóság" kifejezést, mint a "fikció" ellentétét.
Szóval ennyit a valóság nagybátyánkról...aki elutazott, de tán csak visszatér lassan.

8223: bocsánat, bocsánat, hallás után írtam
rendes szakmát rendesen elmeséli az ötszemköztben

8218: meg azért, hogy legyen valami rendes szakma a kezében, pl. Déry a textiles.

Bocs, Bogi, jó leszek, nem offolok :)

8221: :)
Österreichert azt hiszem Pálfy György tábornokként akasztották fel 49-ben.

bocsánat, Ösztreicher

8219: ott a családnak volt patikája (Maga az Österreicher patikus fia? Hát akkor megmondom én magának Österreicher elvtárs: lófasz fog itt zubogni, nem acél)

igen-igen, ő nem a legjobb példa.

8218: Nála sajnos más volt a helyzet, választása még a háború előtt történt, és származása miatt a választása nem védte meg a munkaszolgálattól.

8217: Ez így van! Akad még néhány példa! Most Örkény jut eszembe, aki - ha jól emlékszem - gyógyszerész (vegyész?) volt.

8215: A mat-fiz valamikor védelmet is jelenthetett. Egy ismerősöm mondta, hogy azért lett mérnök és nem bölcsész, mert az OHM-törvény rendszersemleges, nem igényel ideológiai elkötelezettséget.