Amúgy a következőket olvasom:
Merle: Csikóéveink (ezt kicsit lassan, mert
néhány éve olvastam már, és
így az újdonságok mindig
elcsábítanak)
Adrian Plass: Egy kegyes kétbalkezes naplója
(ezt mindenkinek ajánlom, aki
rosszkedvű!)
M. Hrabovszky Júlia: Ami elmúlt (ez is
lassan megy, nem értem miért, az a baj, hogy
le lehet tenni, de mikor olvasok belőle, akkor
tetszik, ő egyébként Márai
nagy-nagynénje, és néha
döbbenetesen őszinte!)
Wass Albert: Tavak és erdők könyve
(senki ne nőjön fel teljesen!)
meg Gárdonyi kisregényeit falom, de az sosem
aktuális, mármint ha elkezdem
általában be is fejezem... ezzel
kapcsolatban megint felbosszantottam magam, mert az
Ábel és Esztert olvasva, elolvastam az
utószót, és azt tapasztaltam, hogy aki
méltatta a művet nem ért egyet velem
(azt hiszem ezt fordítva kellett volna:
tehát én nem értek vele egyet) abban,
hogy hogyan is kell értelmezni a végét,
ha valaki olvasta, és megosztaná velem a
véleményét, annak nagyon
örülnék!
ja, és persze olvasom a szakirodalmat az
egyetemen... :)
ja, és még Eötvös József
gondolatait olvasom ha tömegközlekedem