A nép azt olvassa, amiről hallja, hogy
érdemes elolvasni :)
Ezt annyira jól megírták egy
régi-régi (kb. 1960-as évek?)
krokantyúban, csak sajnos nem ugrik be, ki
(valamelyik korabeli humorista, Tabitól Somogyi
Pálig). "Amerikai könyvesbolt", ez
volt a címe, simán írhatták volna
tegnap is.
Milyen arányban jellemző, hogy
bemegyünk egy könyvesboltba, és
végignézzük a polcokat, ott van egy
számunkra vadidegen valakinek az általunk
sose hallott című műve, és
belelapozva azt mondjuk, na oké, ezt viszem?
Vélem, elenyésző. Inkább
jellemző, hogy az ember (meg)ismeri egyes
szerzők nevét (tanulták
iskolában, olvasták az újságban,
beszéltek róla a tévében, a
munkahelyen, fórumokban stb.) és azt mondja
"ejnye, veszek már egy Coelhót" :)
Na jó. Szóval valsz van abban is valami,
hogy a szerzőknek kell a (valamilyen)
reklám, az ismertség, a köztudatba
kerülés, különben
méltán/méltatlanul elfelejtik. A
kiadók meg piacról élnek, ha van tuti
kortárs mainstream befutó Cornholio, Parry
Hotter meg encoded DaVinci, akkor azt nyomatják.
Herczeget asszem annak idején eléggé
futtatták, kiadták
díszkötésben, sorozatban, aztán
meg nem. De valsz ma is hozzájuthat, aki akar.