8337:
off: igazibb nem is lehetne :)
on:
Vmikor korábban szóba került (csak nem
fejtődött ki), hogy a 90 előtti
kiadványoknál (főleg
külföldi anyagok átvétele,
fordítása stb.) mennyire serényen
fizettek a hazai kiadók jogdíjat, illetve a
külföldiek mennyire álltak úgy
hozzá, hogy a vasfüggöny mögé
került dolgokat eleve leírták
veszteségnek... (ha vki erről tud
közelebbit, mesélhetne).
Copyright biztosan létezett, már a 60-as
években is volt asszem szabályozás,
hogy Gipsz Jakab verseit ne lehessen
térítés nélkül elszavalni a
külső-alsói kocsmában.
Az viszont tényleg érdekes, hogy ha adott
egy szerzői szöveg (ami ugye
megalkotása pillanatától
jogévdelem alá esik), abba hogyan lehet
belenyúlni.
Szerző, fordító az első
kéziratot odaadja a kiadónak, ahol
belepiszkál a lektor, itt-ott kiigazítja,
ezzel semmi gond, vlasz mindenütt így megy
(kivéve ha valaki magánkiadásban adja
ki a saját művét).
Létrejön ezáltal egy tényleges
szöveg, amit kinyomtatnak, kiadásra
kerül.
Viszont ha ezt később, akár másik
kiadó kiadja újra, akkor ha bele akar
nyúlni, ahhoz _külön_ ki kéne
kérnie a jogtulajdonos (szerző,
fordító) engedélyét. (A
jogtulajdonos viszont úgy írja át,
ahogy akarja, saját magától nem kell
engedélyt kérnie.)
Egyébként csak változatlan
utánnyomásra szól a
szerződés, vélem én.
Ha a szerző már nincs, akkor ha jól
tudom, 70 évig ketyeg a jogutódnak a
jogvédelem, tehát akkor tőlük
kell erre engedélyt kérni.
De lehet, hogy nem jól tudom.
A nagy kérdés az, hogy későbbi
korok szempontjai (pl. "tapintatosság"
-- a "píszí" kifejezés olyan
suta, inkább ezt használom) mennyire
érvényesíthetők.
Klasszikus példa Agatha Christie-től a
"Tíz kicsi ..." na ki is?
Eredetiben bizony N-word, nálunk
"néger", filmben
"indián", ma már nem is tudom,
hogyan lehetne tapintatosan megfogalmazni. Mark
Twainnél dettó.
Ilyenkor mi van?
Ki lehet/szabad jelölni autentikus embert, aki
belenyúlhat és átírhatja?
Az átírás után mennyire marad
"eredeti" a mű? Hiszen az
író ezeket nem írta bele, a
korábbi _kiadásokban_ sem szerepelt.
(Pl. vegyünk neves festőket, akiknek a
festményein egyes elemeket, részeket
(szempontok miatt) később átfestenek
-- ne politikai fotóhamisításra
gondoljunk, hanem szépművészetre --,
az is érdekes lenne.)
Ami a de jure tilos vs de facto létezik dolgot
illeti, ott egyszerűbb a helyzet, a
jogsértett a gatyájából kiperli /
olajba főzi / erős szavakkal megfeddi a
huncut jogsértőt.