irodalom

11363: A 80-as években a JAMK helyismeretise volt.

(hű de beindultál itten az utóbbi 2-3 lapon, BogátaJúlia :) le a kalappal --)

És amúgy+: Darvasi: A lojangi kutyavadászok.

11271: Ja jó, mert már azt hittem, ez valami helybeli illető, akit kérdezel, hogy ismerek-e.

11359: hát, ezen a fajta ostobaságon szerintem az iskola nem segít

11321: - Ki kell javítanom magam. Markov Szibériája vétlen a kályha és a kölni összefüggésében, viszont abban jelent meg számomra először az irodalmi valóságban az „üdvégy” kifejezés. (Ja, aki Malonyay, meg Móra helyett Markovot olvas!)

11359: - Az ostobaság egy nyelvi fordulat fele. A egész mondás így hangzik: „ostoba nőszemély”. [mereng, dereng, somolyog]

11357: de akkor az ostobaság mi? isteni átok? aki ostobának születik, az is marad?

11356: és 57 - ok, elviekben igazad van, de én mindig ovatos vagyok ezzel azért. szerintem az élethelyzetek és lehetöségek a gyakorlatban nagy százalékban rosszabbak, mint amennyire elvileg lehetnének.

11355: a tanulatlanság lehet körülmény, de az ostobaság nem. és a két dolog ugyan korrelál, de nem annyira erősen.

11354: melyiket?
mert persze semmiképp sem mondanék olyat, hogy egy nőnek az élete 2006-ban már minden esetben csudára egyszerű, mindazonáltal azért elköltözni és munkát vállalni már nem az elvi lehetetlenség kategória.

a tanulatlanság társadalmi körülmény, mert nagyban befolyásolja a társadalmi helyzet, és az, hogy hova születsz, hogy mekkora esélyed van továbbtanulni...

11353: hát én nem egészen így látom...

11352: szerintem az ostobaság nem társadalmi körülmény, és nem is iskolán múlik. társadalmi körülménynek én inkább azt hívnám, hogy nem rendelkeznek a saját sorsuk felett, ami azért már aktualitását vesztette, akárhonnan nézem.

11350: azért még ma sem jár minden nö magasabb iskolába... ma is van, aki Júlia-Romana-stb. regényujságok alapján képzeli el, hogy milyen az élet, és boldogtalan afeletti ábrándozásában, hogy az ö élete nem olyan. Ma is van, aki azt képzeli egy futó szexuális kalandról, hogy az a nagy szerelem, aztán jól pofára esik, hogy azután se boldogabb, mint annak elötte...

........közbevetés........
Dear Emberz! Könyvbemutató ma 4-kor, avagy:
Jeanne d'Arc az Írók Boltjában
http://www.nol.hu/kultura/cikk/422633/
Gyertek!
.................vége

11349: na jó, de ha a Bné az azóta leáldozott társadalmi körülményekről szól, akkor tényleg avítt, nem? biztos szól az még másról is, csak nem tudom, miről.

11348: hát a Bovaryné pl. pont erröl szól -nekem- hogy ha ilyen társadalmi körülmények között válnak "felnötté" a nök - akkor ez lesz belölük - üresfejü, hülye, idegesitö nyafogósok - akikkel senki nem fog együttérezni, ha elcseszik az életüket. nagyon durva végigolvasni, nekem is kínszenvedés volt :-)

11347: nem tudnék amellett érvelni, hogy pont a felszabadítást kéne középpontba helyezni, de nekem így rendeződtek mintába ezek a művek (nagy regények, drámák), amiket mégse tudok szeretni. persze simán lehet, hogy három különböző okból nem jöttek be nekem, csak gyanús, hogy az összes gyönyörűen megrajzolt nőalakot szeretném az ötvenedik oldalon megrázni, és ráordítani, hogy ne nyafogj már, az ég áldjon meg. és sajnos végtelenül nem érdekel, hogy mi lesz velük azután.

11346: hm - nem egészen értem, mért kell ilyennyire középpontba helyezni az "asszonyfelszabadulós" vonalat. Részemröl ezt a dolgot Házasságtörés, asszonyok jogai stb, kicsi túlzással élve "csak" szüzsének értékelem.
Illetve mainapság senkinek nincs már gyerekláthatási problémája különválás esetén? pl.? mint Annának?
(A fordítás, nyelvezet _szerintem_ nem poros egyáltalán.)

11344: avítt mondjuk tud lenni a fordítás is, fogalmam sincs, hogy az AK-é milyen...
amúgy meg ennek az asszonyfelszabadulós vonal (AK-Bovaryné-Nóra) nekem is kicsit porszagú, amit semmiképp nem tudnék indokolni, főleg ahhoz képest, hogy mondjuk az Austen nőalakok szörnyű-szörnyű helyzetét meg teljesen mainak érzem.

11342: és a dilemma önmagunkon belül?

11342: khm. ezzel az erövel akkor akik így gondolkodnak, avíttnak érzik a teljes antik görög drámairodalmat? mert azok a társadalmi viszonyok már tulhaladottak? a Rómeo és Júlia is avítt, mert manapság már bárki letojhatja magasról a szülei akaratát, és azzal szerelmeskedik, házasodik, akivel akar?
nem emberek közötti viszonyokról szól pl. az irodalom? melyeket nem kizárólag a társadalmi viszonyok szabnak meg?

ja, Agota Kristof: Trilógia
hát igen - egyelőre

11336: Avíttnak és divatjamúltnak sztem sokan azért gondolják, mert ugye azóta volt "nőfelszabadítás", "emnacipáció", stb. Én is így gondoltam régen az Anna Karenináról, a Bovarynéról, Kreutzer-szonátáról, stb...De úgy tűnik, ezek a dolgok vagy csupán a felszínen történtek meg az elmúlt pár évtizedben, mert egyre inkább ismerősek az ilyen regényekben felvetett problémák (így a 21. században is..) vagy pl. az Anna Karenina sem "csak" egy rossz házasságról szól-a dilemma pedig morál, vagyis aközött, amit a társ. morálnak elfogad és a vágyaink között meg úgy tűnik, nem múlik el soha:-)...

AchIlles szekerén (Thackeray-n)

11338: ez... ööö... benne van az izében? a stílusa valahogy nem klappol...

mai névnap: Achilles
:-)

Én leragadtam ezeknél a drámáknál, tisztelettel, és sosem unom meg őket, így abban a nádfonatú karosszékben, amit szerencsésebb napokon estémnek nevezhetek, még mindig előfordul, hogy gyönyörködöm bennük:
"A dolog úgy áll - vallotta be Nyuszi -, hogy mi bizony valahol eltévedtünk.
Egy árokban pihentek, fenn az Erdőben. Micimackó már unta az árkot, gondolta, ez valahogy úgyse jó így, mert akármerre indultak, mindig ugyanabba az árokba értek vissza. Valahányszor feltűnt előttük a ködben, Nyuszi diadalmasan kiáltotta: "No, végre tudom hol vagyunk!" Ilyenkor Micimackó szomorúan megjegyezte: "Hiszen én is tudom." Akart is valamit mondani, de nem jutott más az eszébe, csak annyi hogy "SEGÍTSÉG! SEGÍTSÉG! SEGÍTSÉG!"
Igaz, kicsit ostobának tetszett az ilyesmi, mikor Nyuszi és Malacka is ott voltak mellette.
- Hát - mondta Nyuszi hosszabb hallgatás után, miközben senki sem rebegett köszönetet a szép sétáért - mégiscsak jobb lesz, ha felszedelőzködünk... Melyik a legjobb út?
- Az hogy volna - kérdi Micimackó lassan -, ha, mihelyt innen kitesszük lábunkat, újra próbáljuk megkeresni... és újra visszatalálunk?
- Mi hasznunk volna abból? - kérdi Nyuszi.
- Hát ha haza akarunk találni, és képtelenek vagyunk... úgy gondoltam, hogy ide akarunk visszatalálni, akkor ezt se találnánk meg többet; na, és az direkt Jó Dolog lenne, ha nem találnánk ezt többet, mert akkor esetleg olyasmit találunk, amit nem kerestünk, de nem találtunk, talán az a valami lenne, amit nem kerestünk, de találunk.
- Ennek nem sok értelmét látom - vélte Nyuszi.
- Mert nincsen is - mondja Micimackó alázatosan.- De mikor elkeztem mondani, még volt értelme. Valami elromlott közben.
- Ha kijönnénk az árokból, és azután visszajönnénk bele, akkor megtalálnám...
- Azt gondoltam, hogy esetleg mégse találnád meg... Csak épp gondoltam rá...
- Nézd, próbáld meg - mondta hirtelen Malacka. - Mi mind itt várunk rád."

Sztem meg az Anna Karenina és társai pont 30 felett izgalmasak(bár én előtte is faltam őket:-))