Nem az asszonyi sorsra ertettem az avittsagot, hanem a
regeny stilusara, de bevallom, meg mindig csak 50
oldalnal tartok. A palmom nem tudta megemeszteni a
magyar karaktereket, ugyhogy ma azokat le kell irtanom
eloszor. A gorog dramak nem avittak, Shakespeare sem.
A romantikus regenyek hompolygese nekem valahogy
mindig megfekudte a gyomrom. Egyebkent az epiteszetben
valahogy ugyanugy jobban bejon az antik es a
reneszansz, mint a biedermeier es tarsai. Egyedul a
versek azok, amik pont annyira romantikusak, amennyire
inyemre valok. Persze ezek hulye altalanositasok. A
francia regenyekkel azert sokkal jobban megbirkozom,
mint az oroszokkal. Az is lehet, hogy a tarsadalmi
berendezkedesukben van valami szamomra
feldolgozhatatlan. Gogol persze minden mennyisegben
zsenialis, ot viszont inkabb valami korat megelozo
modern/abszurd ironak szoktam magamban skatulyazni.
Valahogy jobban erzekelteti a fent emlitett tarsadalmi
berendezkedes abszurditasat, mint ahogy egy realista
regeny szokta megkozeliteni. Vevevel pedig ezer
szazalekosan egyetertek, a forditoknak nagyon nagy a
szerepuk abban, hogy mennyire tunik avittnak egy
szoveg. Nemeth Laszlo pedig sajat prozajaban sem az
esetem. Ezert is mondtam, hogy az lesz a nagy dilemma
a konyvesboltban, hogy melyik forditast vegyem meg.