Háy János: A Gézagyerek. Novellák
és a (gondolom) belőlük kikerekedett
drámák. Jó, csak egy kicsit egy kaptafa
mindegyik történet. A végén mindig
történik valami szörnyű. Viszont
ahogy meg vannak írva, az nagyon jó: a
novellák pompásan tömörek és
érzékletesek, a drámák
szövege teljesen
élőbeszédszerű, hihető (ez
is volt a szerző szándéka). És a
kor- és társadalomrajz is nagyon pontos
(bár ez elég merész kijelentés
tőlem, aki még nem is éltem a hatvanas
években). Szerintetek a bazmegolás és
társai már akkor is divatban volt falun?
Ezen az egyen töprengtem el, mert én
kisvárosban nőttem fel, de ott nemigen
dívott ez, persze az más közeg, mint
mondjuk "A Senák" helyszínét
adó falu (alighanem Vámosmikola, Háy
szülőfaluja Pest megyében). Nekem ez
volt az első
Háy-olvasmányélményem, és
nagyon pozitívnak mondanám, mindenképp
ajánlanám annak, aki még nem olvasta.
Színházban is jó lehet (a tesóm
látta A Senákot, és nagyon tetszett
neki). Hepiendre vágyók keressenek más
olvasmányt.