irodalom

Oké, a végére leesett, hogy itt pusztán csak arról van szó, amikor a szerző kiszól az olvasónak. Hát, bevallom, én először nem teljesen erre gondoltam, hanem a narratív szerkezet néminemű meggabalyítására, szerző belép a történetbe, szerző kompetenciája kérdőjelessé válik és egyéb ilyen nyalánkságok.
(Bár Puskin még ez utóbbira is jó példa, sajnos, nagyon gyér már a szöveg emléke a kis agyamban)
(bevallom, én viszont már kísérletezgettem és valószínűleg még fogok is ennek az ún. inkompetens narrációnak a végsőkig tökéletesítésével: amikor a sztorit egy olyan valaki narrálja, aki 1. full nem tudja, miről van szó, de azért nyomja, hogy fontoskodjon 2. jó okkal próbál hazudni, de itt-ott azért elszúrja, 3. részeg/zavart elméjű/megfélemlített stb. És ezzel együtt a narráció sorsa is többféleképpen alakulhat: 1. narrátor ráébred, hogy ezt elcseszte és kiszáll, mintegy sorsára hagyja a történetet, ami így elszabadul 2. narrátor belegabalyodik a hazugságok hálójába, ezzel a szöveg összeomlik, az eredeti történet, hogy hová futott volna ki, az végül nem válik ismertté
Sőt, továbbmegyek, kitaláltam a dilettáns író által teremtett inkompetens narrációt is: az író el akar mondani valamit, de mivel szar író, nem megy neki, újrakezdi, közben történnek vele életesemények, azokra is reagál, vagy úgy, hogy csak pusztán azt is beleírja a történetbe, vagy úgy, hogy ötletet is ad neki, hogyan kezdje előlről, az olvasó persze sose tudja, épp melyik idősíkon tébolyog a szövegben, épp valami régi eseményt ír le a pasas, vagy olyat ami épp az írás pillanatában történik? és akkor ezt nem is folytatom, pedig tudnám :) )))

12317: Amúgy szerintem az író és fiktív hőse minden esetben kettéválik, (tehát nincs egy eset, amikor különösen kettéválik -- lefeljebb a szerző maga direktebben hangsúlyossá teszi) mindegy, hogy milyen számban, személyben, időben, vagy személy nélkül hömpölyög a történet.

Államéletrajzok (Osiris, 2003.)

12318: Hálisten akkor, hogy én nem bírtam magam rászedni, hogy elmenjek.

12317: Ahá :) még nem olvastam el, a többiek mit reagáltak erre, de most már értem. Azt sejtettem, hogy a narratív viszonyokkal lesz valami kavar a mondókád lényege, nekem a Bajnokok reggelije (Vonnegut) a legjobb példa erre a jelenségre: "Ami engem illet, én tisztes távolságban maradtam mindeme erőszaktól - még ha én teremtettem is Dwaynet -, az agresszivitását, a várost, az eget fönt és a Földet alant. Még így is törött óraüveggel és mint később kiderült, törött lábujjal kerültem ki a csetepatéból. Valaki hátraugrott, hogy elkerülje Dwayne-t. Eltörte az órám üvegét, hiába teremtettem én, és eltörte a lábujjamat is."
Máshol meg, ez még jobb:) : "...arra már magyarázatot adtam, hogy miért tud Dwayne olyan szokatlanul gyorsan olvasni. Kilgore Trout viszont valószínűleg nem érhetett volna New Yorkból Midland Citybe annyi idő alatt, amennyit adtam neki, de ezzel már késő bajmolódni. Hagyjuk így, hagyjuk így..." --- ami már tényleg a pofátlanság netovábbja :D

Linn Ullmann: Mielőtt elalszol.
(jajj, még mindig lógok ide egy zabhegyezéssel, jajj)

12347: de legalább én profitálok ebből majd a pedo ávizsgán.
zsenialitással egyetért.

12345: Egyébként az egész mű tele van ilyen "lopkodásokkal." Nagoyn jól lehet az intertextualitást (is) tanítani e mű kapcsán. (Én lehet, hogy kicsit elfogult vagyok vele, sztem a világirodalom egyik legzseniálisabb műve. Végigkamuzza az elbeszélő, és közben jókat röhög a markába, és mindenki halálrahatódik rajta, miközben egy baromi nagy vicc az egész. De közben meg mégis lehet rajta bőgni is. Szóval szuper!)

én most éppen a Robinson Crusoe-t olvasom

12345: Gondolom, nem tanítottad még Puskint gimiseknek! :D

12344: Jajjj! Én épp ezt utálom mind között a legjobban! Lyv Taylor mint Tatjána, brrrr! (De hát ízlések.. :-))

12343: KOMOLYAN???? ezt mért nem tudtam eddig?

((12341: most karácsony napjaiban láttam egy egész jó megfilmesítést
http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=21724&i_city_id=3372&i_county_id=-1
de alapjában igazad van :-) ))

12341: Én is! Pont a lényege veszik el!
(Nekem a egyik kedvenc bravúrom benne - sok más között - hogy Tatjána híres levele nem más, mint Rousseau Új Héloise-ból egy rövid fordítás. Volt képe ennek a Puskinnak! :-))

12337: ja hogy erre céloztál, értem :-)

12326: Na pont ezért utálom, ha megfilmesítik az Anyegint...

12336: furi, de nem kell pirulni azért :-) javasolhatok: kezdd majd a Házimurik/Vita nuova/Foghíjak trilógiával az újraismerkedést. szerintem.

12337: Az utolsó mondatért bocsánat, azért a lényegét talán értitek! :-))) (Gyorsan akartam nagyon okosat írni, és ez lett belőle!!! :-))

12328: Ez is igaz, szerintem természetes - ha valamit sulykolnak, kifutja magát. Ez is ki fogja idővel, ha elegen veszik elő - de szerintem ennek még az elejét éljük :D
(Egyébként itt OFF, de ugyanez a filmeknél is lejátszódott, sokkal-sokkal rövidebb idő alatt: mára már nem lesz túl sikeres egy "Based on a true story" film (ha nem dokumentum (vagy utánzat) ) - ínyencek szerint meg már egyenesen nevetséges.
Sőt, ugyanez van ott is, pl. Hal Hartley-nál (mármint ez a fikció-hangsúlyozós dolog), ott is nagyon szeretem, ott is gyerekcipőben :)
Na jó, bocs a hosszú OFFért, pláne hogy tkp. nem is túl izgalmas téma az, hogy két művészeti ágban vannak hasonlóságok, no lám :) )

12329: A regényt nagyon "alantas" műfajként kezelték nagyon sokáig. A dráma és az eposz álltak sokáig a hierarchia csúcsán. Arisztotelész is pl. sokkal többre tartja a történetírást (ami kb. a XVIII. századig az irodalom része), mint a kitalált fikciókat. A korai korszakban alig keletkezik regény, ezek sem túl megbecsültek - talán néhány lovagregény kivételével (a XX. század által oly nagyra tartott Don Quijote is tkp. a lovagregény és lovagregényolvasás paródiája) -, és a regény csak a polgárság olvasásigényének növekedésével kezd szép lassan a felvilágosodás korától kezdve jut be egyre inkább az irodalom és a művészet körébe.

12335: tudom:-( <pirul> biztos változik majd. nagyon tetszett mikor gimiben olvastam, és komoly szerepe volt abban, hogy cseh szakra mentem. talán itt lenne az ideje, hogy újraolvassam.
/a sörgyáris szóval kapcs.: vagy hrabal cikkekben lehet találkozni, illetve egy barbárokról szóló cikkben találtam a hajvágással kapcsolatban:-)/

12333: köszi!
utolsó mondatod kicsit meghökkentet. szinte még senkit se halottam, aki ne lett volna oda érte :-( (én oda vagyok)

12332: kiegészítve az előzőt, a sörgyári esetében, a címnek van vmi köze a vágás, levágás-hoz. /ha jól emlékszem/.

12305: hát szó szerint mindenképp /de nem vagyok fordító.../. most nincs igazán forrásom megnézni, hogy a svatba szónak van-e más komolyan vehető jelentése - nem hiszem.
de pl.a sörgyári capriccio eredeti címe: postřižiny, ezt nem igazán lehet magyarra fordítani. illetve biztosan, de ebben nem vagyok expert.
nem vagyok oda hrabalért, gondolom még nem jött el az időnk.

Szia Rozi, volt hozzád egy kérdésem a 12306-ban.

12328: ez nekem vhogy kimaradt. a hitelesítés oké. de hogy magas irodalom...midenestre zárójelezzünk, anniyra ki/le/el vagyok én már maradva és jól el is felejtettem minden érdekeset.

12325: Értelek, de közben yoda válaszolt is helyettem a 12328-ban :) Amit én mondok, az annyi, hogy szerintem "érdemes" bevezetni egy új kategóriát az írói kiszólások, írói mindenhatóság hangsúlyozása - skatulyába, mégpedig a fikció hangsúlyozása címmel, mégpedig a posztmodern óta :)

"azért hogy hitelesítsék ezt, az akkori "magas" irodalom által fanatazmagóriának és képzelgésnek tartott műfajt" - mért, mi volt az akkori magas irodalom???

12327: Nem, de mondjuk valóban a posztmodern tette folyamatos - néha már kicsit túl folyamatos - játékká. (Én élvezem, ha nem viszi a tudatos fikcionáló túlzásba. :-))
(További gondolatok a kérdéshez: érdekes, hogy a felvilágosodás korában, amikor a regény elterjedőben volt, az írók minden fikciót azzal keztek, hogy ez "igaz történet", és hosszas bevezetőket eszközöltek mindenféle kéziratok megtalálásáról, meg személyekről, akiknek szava csakis "aranyat ér", azért hogy hitelesítsék ezt, az akkori "magas" irodalom által fanatazmagóriának és képzelgésnek tartott műfajt. Ma meg már azt kell sulykolni, hogy mindez fikció. Ha-ha!)

12326: pont erre akartam utalni, kösz Bea :-) szóval hogy ez nem egy új jelenség az irodalomban.