Ide idézem kedvenc globetrottereim, Hanzelka
és Zikmund leírását a libanoni
(Bejrút, Tripoli) konyháról, amikor
épp arra jártak...
Kicsit hosszú, de étvágygerjesztő
:) )
(van benne burgul/bulgur is...)
"Az idelátogató idegen
rákényszerül, hogy amolyan
ínyenc-élelemgyűjtésbe kezdjen. E
gyűjtőszenvedély-játékot
Libanonban úgy hívják: MEZZÉ.
A mezzé a "mazza" szóból ered
és "szürcsölés"-t,
"kóstolgatás"-t jelent.
Az étlapokon a mezzét "hors
d'oeuvre"-nak fordítják.
Hozzátartozik a tálalás
szertartása: addig rakják az asztalra a
tányérokat, míg szabad helyet
látnak -- válassz magad. Amikor a
Naszr-vendéglőben szerencsét
próbáltunk, a következőket
kaptuk:
Bárnyvelő fahéjjal. Pirított
vese. Füstölt borjúnyelv. Homár.
SAMANANDAR (SAMMANDÚR), ezetes cékla. Nyers
máj borsos mentával. KHUBZ: vékony arab
kenyér, amelyet ócska könyv re
emlékeztető módon raknak
egymásra. FIZSL: vörös retek.
Pirított pisztácia: ez szörnyű
étel, mert addig eszi és eszi az ember,
amíg csak van előtte...
Aztán jött TÍN: füge, cukorral
és anélkül. REZ MUFALFAL, azaz
pirított rizs. LABNE, TAKHÍNIvel, azaz
joghurt szezámolajjal. HUMMUSZ: csicseri
borsó, főzve, szétpasszírozva,
amit sóznak, és citromlevet, petrezselymet,
szezámolajat és egy kis fokhagymát
adnak még hozzá.
Tripoliban
mezzé-élmánygyűjteményünk
tovább szaporodott. Kaptunk SZAMKE KHARÁ-t:
halból készült barna mártás,
amiben kapor és fokhagyma is volt, és az
egész fel volt öntve TARATOR-ral. Meg kell
jegyeznünk, hogy a libanoni TARATORnak semmi
köze a bolgár taratorhoz. A libanoni TARATOR
szezámolajból és citromléből
készült majonéz. Mellé kaptunk
HASIS EL-BAHR-t, azaz tengeri moszatot (arabul
mindenféle füvet hasisnak hívnak).
Tripoli mezzé-különlegessége a
KUBBE, a TABÚLE és a BABAGANÚS.
Az első kettő
készítéséhez BURGUL kell, azaz
mozsárban tört búza, ami
mogyoróízt ad az ételnek. A BURGUL
elkészítése hosszadalmas munka. A
búzát átválogatják,
aztán beáztatják, óvatosan
megfőzik, épp csak annyira, hogy
megpuhuljon, de meg ne repedezzen. Napon
megszárítják és végül
mozsárban a megfelelő finomságúra
zúzzák.
Ha valahol KUBBÉ-t főznek, az egész
utca tud róla. Ugyanis birkajhús, burgul,
főtt tojás, hagyma, só és bors
keverékéből áll, és nagy
szögletes mozsarakban készül. Az
alapanyagokat ütemes mozdulatokkal apróra
zúzzák és tökéletesen
elkeverik -- a mozsártörő ütemes
dörömbölése hírt ad az utca
népének.
A TABÚLE sokkal egyszerűbben
készül: nem más, mint menta- és
petrezselyemsaláta, burgullal. Csak arra kell
ügyelni, hogy helyes arányban keverjük
össze az alapanyagokat. A saláta igen erps
illatú, tálaláskor vékony
cikkelyekre vágott paradicsommal
díszítik.
A BABAGANÚS készítést magunk is
megfigyelhettük. A szakács nyílt
lángot sötét ibolyaszínű
törökparadicsomot [ez padlizsán lehet?]
sütött. Megvizsgálta, elég puha-e
már a bele, aztán lekaparta a
megperzselődött héját, és a
sült zöldséget egy szitás
aljú káposztagyalun felaprította. A
kapott szürkésfehér kását
megsózta, leöntötte szezámolajjal,
apróra vagdalt fokhagymát kevert belé
és citrolevet csöpögtetett rá.
Kész is, tessék megkóstolni..."
(Hanzelka-Zikmund: Fordított félhold,
SVKL-Gondolat, Bratislava-Budapest, 1962.
Fordította Tóth Tibor.)