A tudatlanság idei (2004?) bajnokai
Az Ig-nobel díjazottak....
Műszaki tudományok: John Paul Stapp, Edward
A. Murphy, George Nichols azért az
alapelvért, amely szerint "ami elromolhat,
az el is romlik".
Fizika: Jack Harvey, John Culvenor, Warren Payne,
Steve Cowley, Michael Lawrance, David Stuart, Robyn
Williams ausztrál kutatók a
"Birkák különbözô
felületeken történô
húzásához szükséges erôk
elemzése" címmel publikált
tanulmányukért.
Pszichológia: Gian Vittorio Caprara és
Claudio Barbaranelli, a római és Philip
Zimbardo, a Stanford Egyetem kutatója "A
politikusok egyedülállóan
egyszerű személyiségek"
című munkájukért.
Kémia: Jukio Hirose, aki Kanazava
városában azt kutatta, vajon miért nem
szállnak galambok egy bronzszobor tetejére.
Irodalom: John Trinkaus, egy New York-i üzleti
iskola professzora, a mindennapi élet
anomáliáiról szóló adatok
gyűjtéséért.
Közgazdaság: Karl Schwärzler és
Liechtenstein népe, akik lehetôvé
tették, hogy az egész országot ki
lehessen bérelni különbözô
céges és családi rendezvényekre.
Interdiszciplináris kutatások: Stefano
Ghirlanda, Liselotte Jansson és Magnus Enquist, a
Stockholmi Egyetem kutatói, akik
bebizonyították, hogy a csirkék jobban
kedvelik a szép embereket.
Biológia: C. W. Moeliker, a rotterdami
természettudományi múzeum
munkatársa, aki elsô ízben írta
le, hogy egy vadkacsa azonos nemű, halott
fajtársával létesített
szexuális kapcsolatot.
Béke: Lal Bihari indiai férfi, aki 18
éve próbálja bizonyítani, hogy
életben van.
Orvostudomány: Eleanor Maguire, David Gadian,
Ingrid Johnsrude, Catriona Good, John Ashburner,
Richard Frackowiak és Christopher Frith, a
Londoni Egyetem kutatói, akik
bebizonyították, hogy a londoni
taxisofőrök agya jóval fejlettebb,
mint utasaiké.
forrás:
http://www.sulinet.hu/tart/cikk/bn/0/16592/1