hát az utolsó kettő élet
mélységeiből merített, az
biza!
Akkor oldódás képp egy mese
Weiszhár Attila tollából:
AZ ÁLLATOK NYELVÉN TUDÓ JUHÁSZ
Juhász kígyót ment tűzből.
Jutalmul megértheti az állatok
beszédét. De vigyázat! Ha elmondja,
honnan a tudás, meghal.
Na persze, asszony kíváncsi, pedig tudja,
hogy akkor megöregszik. Juhász az
állandó macera helyett már-már
inkább a halált választja. Ám
ekkor kakas rávezeti az ősi igazságra:
asszony verve jó.
Még jó!
És most nézzük, hogyan is
történt valójában...
AZ EMBEREK NYELVÉN ÉRTŐ JUHÁSZ
Na, akkor essünk neki in medias res, - vagyis
ahogy a művelt irokéz
kagylóidomító mondaná: a
közepén a résbe - a
történetnek. Szóval, volt egyszer egy
juhász. Ahogy a juhait őrizgette az
erdőben - igen, igen, mert ezek a birkák
főleg szamócát és csalánt
legeltek -, egyszercsak észrevett egy tüzet.
Abban a tűzben egy rettentő nagy
bálna sírt:
- Segítsél ki, te szegény ember, partra
vetett egy hullám. Aztán jótett
helyébe jót várj, mert az én
édesapám a bálnák királya,
és megjutalmazza a te hűségedet.
Ezen egy kicsit elcsodálkozott ugyan a
juhász, hiszen a legközelebbi tenger
ezerhatszáz kilométer, plusz még
huszonkét és fél centiméterre volt
az erdőtől, de azért segített.
Felhúzta a véletlen épp nála
lévő bálnamentő
kesztyűjét, és kivette az állatot
a tűzből.
A bálna elmászott egy darabon. Ott
felemeltek ketten egy nagy követ. Hát
uramfia, ott volt alatta egy hatalmas óceán!
A bálna akkor kerített egy
légzőkészüléket, ráadta
a juhászra, s úgy mentek a király
elé. Kérdezte a bálnák
királya:
- Mit kívánsz, te szegény ember,
amiért a fiam életét megmentetted?
Azt mondta a szegény ember, hogy csak azt
kívánja, hogy az emberek nyelvét
értse. A bálnakirály teljesítette
a kérést, de csak azzal a feltétellel,
hogy utána majd nem fogja leanyázni a
juhász. Akkor visszajött az ember a
földre.
Ahogy hazafelé utazott, igen megszomjazott,
ezért betért a legközelebbi
vendéglátó-ipari
üzemegységbe.
- Kocsmáros uram, egy iccét a legjobbik
borából, de gyorsan, mert sietek!
- Igen, máris! - mondta a kocsmáros, de a
juhász ezt hallotta:
- Még mit nem! Jó lesz neked a
röcsögei másnapos is, úgysem tudod
megkülönböztetni őket
egymástól.
Amire bizony a juhásznak egy kicsit lekonyult a
szája széle. Hanem azért csak
letuszkolta azt az iccét. Ahogy ott iszogat,
egyszerre csak egy térdig érő
mellű iparoslány keveredik melléje,
és megszólítja:
- Te sudár dalia, izmos viking félisten, te!
Ideülhetek melléd?
De a juhász ezt hallotta:
- Nem hívol meg egy italra szépfiú?
Aztán egyet tekerhetünk is, ha van elég
léd.
A juhász szóvivője utján
elhatárolódott az esettől, majd a
kijárat felé vette lépteit. A kocsma
előtt két tizenéves,
jövendő nagyreményű malac
ellető ifjú állította meg.
- Nem tudnál kisegíteni bennünket
öreg, néhány fillérrel?
De a juhász ezt hallotta:
- Ide a pénzedet, vagy letiporjuk az arcodat!
Véletlenül épp arra járt egy
csendőr
vezérfőtörzsmarsallzászlós.
A juhász oltalmat kérőn felé
fordult.
- Miben segíthetek? - kérdezte a
csendőr
vezérfőtörzsmarsallzászlós.
De a juhász ezt hallotta:
- A jó büdös francba! Pont most telt
volna le a szolgálatom!
Szerencsére az ifjak addigra már
eloldalogtak, így a juhász is folytathatta
útját hazafelé. Két utcával
arrébb egy ismeretlen nő
állította meg.
- Jaj, nagy jó uram, súlyos szívbeteg
az anyám, babérkoszorúér
elmeszesedése van, szikére
gyűjtök! Csak egy pár fillért!
De a juhász ezt hallotta:
- Bla-bla-bla, bla-bla-bla, de marhára unom
már ezt a szöveget. Na, adjad már azt a
pénzt!
Nagy nehezen lerázta a nőt, ment
tovább. És végre, oly sok veszély,
oly sok viszontagság után, elérte a
házukat. A kapu előtt összefutott a
szomszéddal. Az imígyen
köszöntötte:
- Jó estét, kedves szomszéd! Hát
hogy vagyunk, hogy vagyunk?
De a juhász ezt halotta:
- Fordulnál már fel te is! Francokat
érdekli, hogy vagy!
Túljutott a szomszédon is. Halkan kinyitotta
az ajtót, és belépett rajta. A
felesége már várta.
- Hol jártál már megint, te részeg
disznó? Gazember vagy te is, az volt az apád
is, az egész családod idióták
gyülekezete! Na de én voltam a
leghülyébb, hogy hozzád mentem!
És a juhász ezt hallotta:
- Hol jártál már megint, te részeg
disznó? Gazember vagy te is, az volt az apád
is, az egész családod idióták
gyülekezete! Na de én voltam a
leghülyébb, hogy hozzád mentem!
Phű, gondolta a juhász megnyugodva,
végre hazaérkeztem. Hát igen, van, aki
csak egyféle nyelven tud beszélni.
forrás:
http://www.geocities.com/Paris/Maison/2741/humese.html