-Azt hiszem, ez csak magyarul megy.
A Sirokkó - Illaberek mérkőzésen
történt,hogy az egyik szurkoló kezet
emelt a játékvezetőre. A tettest annak
rendje és módja szerint
előállították. Az ügy sima
volt és egyszerű, majdhogynem
érdektelen.
És akkor elkezdődött a
tárgyalás!
- A vádlott álljon fel! Neve?
- Bíró vagyok, kérem...
- És hol van a vádlott?
- Hogyhogy hol van, drága bíró úr?
Hát én vagyok! Bár nem
szívesen...
- Nézze, kérem. Az imént azt
mondta,hogy maga a bíró. Tehát ön
kapta
azt a két megrendítő pofont.
-Méghogy én? Nahát, nem azért, de
az a fickó még nem született
meg.Egyébként sem lennék bíró
semmi pénzért!
- Az Isten szerelmére,hát nem éppen
most állította, hogy ön
bíró?
- Ja, vagy úgy! A nevem Bíró,
tisztelettel. Bíró Levente. Most mondja,
hogy összehozott bennünket a sors. Ön
is bíró, én is Bíró
vagyok.
- Én Lakatos vagyok! - harsogott ingerülten
a bíró. - Foglalkozása?
- Lakatos!- nyögte kissé félénken
a vádlott, és érezte, hogy ez
súlyosbító körülmény.
Nem csalódott.
- Ember! - kezdett parázslani a bíró.
-Maga ugrat engem?
- Ugyan, dehogy, kérem. Nekem már az
apám is lakatos volt, a nagyapám is...
- Nem fogja elhinni, de nekem is!!!...Na, hol is
hagytuk abba...Szóval
ön is lakatos.
- Kissé már keverni tetszik a dolgokat. Csak
én vagyok lakatos. A
Lakatos úr bíró,ugyebár. És
igaz, hogy én Bíró vagyok, de
azért nem
vagyok bíró, hanem lakatos.
A bíró hosszú kortyokkal ivott, hogy
időt nyerjen.
- Ön tehát Bíró Levente, lakatos.
Megy ez, mint a karikacsapás, nem igaz?
A további adatok felvétele, ha
lehet,még ennél is gyorsabban ment.
Mindössze a munkahely megnevezésének
kapcsán éleződött ki ismét
a
helyzet.
- A sirokkói
járásbíróságon dolgozom -
mondta gyanútlanul a vádlott.
A bíró talpra szökkent.
- Egyszer már eljutottunk odáig, hogy
ön nem bíró!
- Már hogyne volnék Bíró? -
kezdett fortyogni a vádlott is.-
Bíró
Levente vagyok. Lakatos.
- Akkor mit keres a bíróságon?!
- A kilincseket javítom. Tudniillik, mint
említettem,lakatos vagyok.
De nem úgy, mint ön. Mert ön
bíró. Annak ellenére, hogy Lakatos.
A bíró a gyomrára szorította a
kezét, és különböző
tablettákat készített elő.
- Lépjünk tovább! - suttogta
rimánkodva. - Mondja el részletesen,
hogyan történt a dolog.
- A Mesterrel néztük együtt a meccset.
Kollégám a műhelyből...
-Szóval a főnöke is ott volt.
- A főnököm utálja a focit. A
Mester volt ott.
- Megőrülök!!! Egy lakatos
műhelyben tudtommal a főnököt
hívják mesternek!
- Egy pillanat. Nálunk a főnököt
Manónak hívják. Akit Mesternek
hívnak, az ipari tanuló. Mester Géza,
tetszik érteni?
- Nem értem, de nem is érdekel.
Tovább!
- Ezt mondta a bíró is! Pedig bármire
megesküszöm, hogy 11-es volt!
-Ne kezdje, barátom, ne kezdje. Egyszer már
tisztáztuk, hogy maga a Bíró.
- Most a játékvezetőről
beszélek, Allahnál fényesebb
orcájú bíró úr!
Ez a bíró nem Bíró, hanem
Levente.
A bíró hörgő hangokat
hallatott.
- A Levente is maga! Jaj, a gyomrom! Bíró
Levente!!!
- Ez tagadhatatlan. Az a bíró azonban nem
Bíró, mintahogy a bíró úr
sem Bíró, hanem Lakatos. Ettől
eltekintve az a bíró Levente. Levente
Konrád. Nincs ennél egyszerűbb dolog
ezen a kerek világon. Mert
például én Bíró is vagyok,
meg lakatos is, mégse vagyok se Lakatos, se
bíró...
-...A játékvezető tehát
továbbot intett.
- Pontosan. Még most is megrezdül a fejem,
ha erre az esetre gondolok.
A Pereces hatalmas dobása egészen a
tizenhatoson belülre szállt. Ez
annyira meglepte a Dobót, hogy kézzel
ért a labdához. Tisztán láttam!
- Nem értem!...Nem értem!...-
siránkozott a bíró. - Hogy jön
ahhoz a
pereces, hogy ő dobja be a labdát?
Másrészt mi abban a feltűnő, ha
a
dobó játékos kézzel ér a
labdához? Hát mivel érjen
hozzá,könyörgöm,
mivel...?!
- Csak sorjában...csak sorjában.
Először is mi kifogása van a
Pereces
ellen? Az ellenfél térfeléről
mindig ő végzi a bedobásokat. Mint
említettem, hatalmas dobása van.
- Remek!...És hová teszi közben a
pereceket?
- A pereceket? - csuklott fel a vádlott. - Vagy
úgy!.. Nos, amikor azt
mondom, hogy Pereces, akkor egyáltalán nem a
lel